Társadalmi felelősség és a műemlékeink sorsa
Vissza

Társadalmi felelősség és a műemlékeink sorsa

A nemzetközi műemlék nap alkalmából, április 18-án Mű (vagy már csak) emlék címmel fotókiállítást szervezett a Kolozs megyei RMDSZ és a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely, amelyen Máté János fotóművész erdélyi műemlékekről készült száz fényképét mutatták be. A megnyitót követő kerekasztal-beszélgetés meghívottjai erdélyi műemlékeink csöppet sem reményteljes sorsáról és a lehetséges megoldásokról beszélgettek.

Az eseményt Oláh Emese alpolgármester nyitotta meg, aki a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek, a nagyközönség és a települések honatyáinak összefogásának és a jelenleginél szorosabb együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. 

Furu Árpád, Maksay Ádám, Gál Zsófia és Adorjáni Dezső Zoltán (Horváth László felvétele)

Furu Árpád építész, műemlékvédelmi szakember felvázolta a romániai műemlékvédelem rövid történetét. Kiemelte: bár az 1977 előtti Műemlékvédelmi Bizottság munkája ma már számos ponton bírálható, azok tevékenysége mégis jelentős szerepet játszott a kommunizmus első korszakában az akkor még álló műemlékeink megmentésében. A Ceauşescu által 1977-ben végérvényesen megszüntetett intézmény, illetve a műemlékvédelmi törvény eltörlését követően Erdély – és általában véve, Románia műemlékei – súlyos rombolásnak voltak kitéve. Furu kiemelte, hogy az első korszakban, 1945–1956 között az eltűnésre ítélt nemességgel azok kúriáira, kastélyaira és palotáira is az enyészet várt, azok állapota van jelenleg a legsúlyosabb helyzetben. 1977 után már a régi erdélyi templomokat is a folyamatos romlás veszélye fenyegeti, a folyamat pedig nem állt le 1990 után sem annak ellenére, hogy azóta számos új műemlékvédelmi törvényt és nemzetközi konvenciót írtak alá a román kormányok. Furu Árpád hangsúlyozta, hogy a legnagyobb gond ma a műemlékvédelem teljes hiánya a politikai és gazdasági elit közötti párbeszédből. Amikor jelentős befektetésekről van szó, akkor sajnos sem a politikai, sem a gazdasági elit nem foglalkozik kellőképp a műemlékeink sorsával. Ugyancsak nagy problémaként említette a helyi önkormányzatok és a nemzeti, központi intézmények közötti kommunikáció hiányát vagy ennek akadozását, amely nemegyszer lehetőséget ad jogi kiskapuk létrehozására és ezáltal műemlékeink tönkretételére. 

Furu Árpád ugyanakkor megjegyezte, bár számos jogi és adminisztratív akadálya van annak, hogy műemlékeinket kellőképp védelmezzük, úgy érzi, hogy ébredőben van egy olyan aktív fiatalság, aki tudatosan és tettlegesen is védelmezi a műemlékeket és felismeri azok eszmei és történelmi értékét.

Ehhez csatlakozott Gál Zsófia művészettörténész is, aki a Korzó Egyesület tagjaként kiemelte, hogy a mai román és magyar fiatalság is sokkal tudatosabban figyeli a műemlékeket. Neveléssel, interaktív eseménysorozatokkal, kiállításokkal, várostúrákkal, kisfilmekkel és tudományos-ismeretterjesztés útján ez a generáció már nevelhető és meggyőzhető a műemlékvédelem fontosságáról, magyarázta. 

Maksay Ádám, a Református Egyház műemlékvédelmi szakembere elmondta: jelenleg az egyház tulajdonában és gondozásában mintegy 600 templom van, amelyből 300 műemlékvédelmi kategóriába tartozik. Ezek közül minden évben kijelölnek 15 épületet, amelynek a legsúlyosabb az állapota, és azonnali felújításra szorul. Maksay hangsúlyozta: bár az Európai Uniós pályázatok és a Rómer Flóris Tervhez hasonló nemzeti kezdeményezések sok segítséget adnak műemlékeink rehabilitációjában, sajnos sokszor a helyi önkormányzat és a műemlékeikről nem is tudó, vagy azokkal néha meglehetősen hanyagul viselkedő helyi lakosságon múlik, hogy megmenthető-e egy épület, vagy sem. Véleménye szerint alapvetően fontos lenne az erdélyi teológiai oktatásban a műemlékvédelem, az erdélyi művészettörténet és építészettörténet sokkal nagyobb hangsúlyozása, mivel az új parókiákra kihelyezett lelkészek és papok nem mindig vannak tisztában a település műemlékvédelmi templomainak értékével. Úgy vélte, ma már lehetetlen minden erdélyi műemléket megmenteni, mivel számos olyan település is akad, ahol egy-egy omladozó templomhoz kevesebb, mint tíz hívő tartozik. Ezekben az esetekben az egyetlen megoldás a még álló műemlékek azonnali és részletes felmérése, dokumentálása és digitalizálása. Ma már a modern technikákkal lehetőség van nemcsak a műemléki templomok lerajzolására, de teljes, háromdimenziós digitalizálására is. 

A beszélgetést követően Máthé János fotóművész megköszönte a résztvevők jelenlétét, majd a közönség megtekintette a történelmi Erdély minden szegletében fellelhető és súlyosan veszélyeztetett állapotban lévő műemlékeket bemutató tárlatot.  



EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Migránstüntetés vonult végig Róma ...
Hosszú Katinka kiváló eredményei az ...
A kárpátaljai magyar oktatásról ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ