Szűrővizsgálatokról dióhéjban

Szűrővizsgálatokról dióhéjban
Érdemes? Vagy teljesen fölösleges? Ha érdemes, mikor? Mit? Hogyan?

DR. ROBU JÚLIA, állatorvos

Az utóbbi években-évtizedekben egyre fontosabb helyet kapnak a négylábúak az emberek életében. Nagyon sokan úgy viszonyulnak hozzájuk, mintha teljes értékű családtagok lennének, és szeretnék, ha örökre az életük része lennének. Ez nyilván nem lehetséges, sajnos az ő életük lényegesen rövidebbre van szabva, mint a miénk, de szerencsével és kis odafigyeléssel szép és hosszú lehet az együtt töltött idő. Természetesen sok függ a tartáson, tápláláson, megelőző kezeléseken (mint például szükséges oltások, féreghajtások, bizonyos esetekben megfelelő vitaminok stb.), de – mint azt nagyon jól tudjuk – a betegség mindig hívatlanul és alattomosan jön. Ha időben észrevesszük a bajt, nagyobb eséllyel lehet gyógyítani vagy legalábbis kordában tartani. Ehhez ajánlatos időközönként bizonyos szűrővizsgálatokat elvégezni.

Állatfajtól, fajtától, életmódtól függően több minden jöhet szóba. Ami minden állatra (és emberre) érvényes, az a rendszeres klinikai vizsgálat, amikor is az orvos tetőtől talpig, orra hegyétől a farka végéig átbogarássza az állatot. Ilyenkor már elég sok betegségre fény derülhet. Hallgatózással a szív és a tüdő betegségei jó eséllyel diagnosztizálhatóak. Hasi tapintásra az állatok jeleznek, ha valahol kellemetlenséget éreznek. Alaposabb fül-, szem- és szájvizsgálat is része szokott lenni egy klinikai kivizsgálásnak.

Ezt fiatalabb állatoknál érdemes évente legalább egyszer, a védőoltás beadásakor elvégezni. Idősebb vagy beteges egyedeknél évente legalább kétszer, de akár gyakrabban is lehet.

Ha a klinikai vizsgálat során a doki valami gyanúsat észlel, kiegészítő vizsgálatokat írhat elő. Idősebb egyedeknél, 7–8 éves kor után ezeket ajánlatos így is, úgy is évente egyszer vagy kétszer elvégezni. Véranalízisekből fény derül a belső szervek működésére, esetleges fertőzésekre, vérszegénységre. Vizeletből a húgyutak állapotáról tudunk meg többet. Ultrahangos vizsgálaton a belső szervek épsége, szerkezete látható, ugyanakkor a szív működéséről is sok információ szerezhető.

Ha ezek alapján valami komplikáltabb dolog gyanúja is felmerül, a szakember komplexebb kivizsgálásokat is előírhat.

Mindenképp érdemes erre odafigyeljünk, és inkább negatív (normál paraméterek közötti) eredményeket kapjunk, úgy is fogalmazhatnánk, hogy fölöslegesen csináljuk meg az analíziseket, mint hogy halogassuk, és végül túl késő legyen, amikor fény derül a betegségre.