Szomorú győzelem

Szomorú győzelem
Romániát legyőzte a koronavírus és az oltatlanok nagy aránya. Napok óta ez a gondolat foglalkoztat az egyre nagyobb esetszámok és aggasztóan növekedő fertőzési mutatók láttán-hallatán. Sajnos, erre a magas fertőzöttségi arányra számítanunk kellett az alacsony – alig harmincszázalékos – országos beoltottsági arány tükrében.

Megdöbbentem és meglepett, amikor jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt hallottam az ismerőseimtől, hogy gyermekeiket nem oltatják be. Azokról az egykor kötelező oltásokról volt szó, amelyeket az én generációm minden gond nélkül megkapott, túlélt. Mivel nem vagyok személyesen érintett, rájuk hagytam, nem vitatkoztam a szülőkkel, hiszen mindenkinek szíve-joga beoltatni gyermekét vagy sem. Na meg azok a betegségek, amelyek ellen azok az oltások védtek, talán már nem is voltak annyira jelen, mint akkoriban, az én gyerekkoromban vagy szüleink, nagyszüleink idején. Aztán rájöttem, az oltásellenesség mögött főként a szülők mentalitásváltozása áll. Elsősorban az a felfogás, hozzáállás lett mérvadó, hogy senki ne mondja meg a szülőnek, mit tegyen a gyermekével, hogyan nevelje, beoltassa-e, mert a szülő az egyetlen, aki tudja és dönt: mi a jó a gyermekének.

Tavaly tavasszal és ősszel, amikor az oltás még csak tesztelési szakaszban volt, és alig volt arra esély, hogy ez az ellenszer, a védekezés az új típusú korona-vírus ellen „megszülessen” 2020-ban, akkor mindenki attól rettegett: nehogy elkapja a fertőzést. Ezért kerültük a tömeget, őrült tempóban fertőtlenítettünk otthon és a munkahelyen mindent, amit lehetett. Mert tudtuk, hogy a betegséggel szemben tehetetlenek vagyunk, és ha megbetegszünk, akkor a romániai – nem éppen mintaértékű – egészségügy kiszolgáltatottjai leszünk. Természetesen ez nem jelenti az orvosok és az egészségügyi személyzet hősies helytállásának figyelmen kívül hagyását.

Aztán meglett az oltás, de jöttek a közvélemény-kutatások aggasztó eredményei is: a beoltható gyermekek szüleinek 77 százaléka nem fogja beoltatni csemetéjét. A beoltható népesség hatvan százalékának pedig most sem áll szándékában beoltatni magát. Jöttek a megszorítások: a beoltatlanok számára kijárási tilalom, nem mehetnek be a vendéglátóipari egységekbe, nem vehetnek részt kulturális eseményeken. Ezen nem kell sem csodálkozni, sem búslakodni: ez a hatóságok rendelkezéseinek, illetve az oltatlanok egyéni döntéseinek következménye.

Az is igaz, hogy a negyedik hullám halálos áldozatai között vannak beoltottak is: fiatalok, középkorúak vagy idősek. Ezt főleg az oltásellenesek hangoztatják, mintegy ezzel akarják igazolni: lám-lám, az oltás sem véd meg teljes mértékben, és nem mindenkit. Ebben is van igazság, el kell ismernünk.

Nem áll szándékomban az oltáselleneseket oltásra buzdítani: ha ez az ő meggyőződésük, nincs az a tájékoztató kampány, ami megváltoztatná a véleményüket. Az alacsony átoltottság szerintem nem az oltási kampány sikertelenségén, a tájékoztatás hiányán múlt, hanem az egyéni mentalitáson: a tömeg nem fogadja el „bólogató Jánosként” a hatóságok utasításait, hanem épp ellenkezőleg, igyekszik minél jobban szembeszegülni azokkal. Még akkor is, ha tudja, a saját vagy a szerettei életével játszik.

Most itt állunk az alacsony beoltottsággal és a rengeteg esetszámmal, elhalálozással. A betegség legyőzött minket. Akárhogy is nézem, szomorú „győzelemnek” vagyunk a tanúi.