Színjáték
Vissza

Színjáték

„Tudja, hetek óta követem a cirkuszt a liberálisok és az USR között. Ahogy azok támadják, tapossák egymást! De nekem valahogy mégis az az érzésem, színjáték az egész!”, hangzott el egy beszélgetés alkalmával a szeptemberi önkormányzati választási kampányban. A kijelentés egy RMDSZ-es tisztségviselőtől származik, aki annak idején a helyi politikai erőviszonyokról tájékoztatott. Azóta valahányszor összeakaszkodik az USR és a Dacian Ciolos vezette PLUS alkotta szövetség a kormányzó Nemzeti Liberális Párttal (PNL), mindig eszembe jut ez a megjegyzés és elgondolkodom: közös megegyezésen alapuló választási stratégiának-színjátéknak, vagy valóban politikai leszámolásnak vagyunk a tanúi?

Ami a „színjátékot” illeti: van abban logika, hogy az USR-PLUS úgy akarja mozgósítani azt a kiábrándult, javarészt fiatal, s mint ilyen a politika megreformálhatóságának illúziójában magát ringató választóréteget, amelyik céljait és eszközeit tekintve nem lát nagy különbséget a PNL és a PSD közt, hogy erélyesen szembefordul mindkét párttal. A PNL egymaga nem fog tudni annyi mandátumot szerezni a következő törvényhozásban, hogy egyedül alakítson kormányt, ilyenformán akár érdeke is lehet egy erős jobboldali szövetséges - nyilván az „elviselhetőség” határán belül.

Úgy tűnik azonban, egy kicsit mintha túljátszanák a dolgot. Friss hír, hogy Temesvár után most Gyulafehérváron is holtponton a megegyezés a PNL és az USR-PLUS között. Az uszérés polgármester szerint a gyulafehérvári tanácsban azért futottak zátonyra a tárgyalások a liberálisokkal, mert azok mindkét alpolgármesteri tisztséget maguknak követelik és elutasítják az átvilágítást, amely kényelmetlen lehetne a leköszönő PNL-s városvezetőnek és pártjának. A liberálisok tagadják a vádakat, hazugnak nevezve az újonnan megválasztott polgármestert és csapatát. Ezt megelőzően Temesváron a liberálisok voltak azok, akik az utolsó percben álltak el az együttműködési megállapodás aláírásától, a vita tárgyát itt is a tanács vezető tisztségeinek elosztása képezte. A helyi szintű összetűzéshez érkezett egy kis bukaresti hátszél is: az egyik mentsétek-meg-romániás képviselő azt hangoztatta, elegük van Orbanból, a parlamenti választások után mindenképpen az USR-PLUS szövetség miniszterelnök-jelöltjét, Dacian Ciolost illeti meg a kormányalakítás joga, nem pedig a „kiábrándító” liberális kormányfőt. A PNL-sek erre nagyon megsértődtek.

A viszonyt még jobban elmérgesítette a múlt heti Iordache-ügy, a liberálisok és az uszérések egymást vádolják a szociáldemokratákkal való titkos megegyezéssel – vélhetően afféle kéz kezet mos ellenszolgáltatásokért cserébe. A PSD-s Florin Iordache kinevezése a törvényhozási tanács élére valóban csúfság, ugyanakkor egyértelmű, hogy a korrupcióellenes harcot fékező és annak idején országos tiltakozás-hullámot kiváltó sürgősségi kormányrendeletnek a szerzője csak külső segítséggel, tehát vagy a PNL-sek, vagy az USR-sek (vagy mindkét pártból származó képviselők) átszavazásával nyerhetett. Persze lehet, hogy ez a cirkusz is csak színjáték, vagy talán mégis inkább a PSD aknamunkája, amely nem csak elintézte a párt számára kényelmetlenné vált Iordache sorsát, de ugyanakkor sikeresen egymásnak ugrasztotta a két jobboldali pártot…

A tudomány jelenlegi állása szerint tehát a következő kormányt a PNL és az USR-PLUS koalíciója adja. Az RMDSZ-en kívül szóba jöhet még a Basescu-féle Népi Mozgalom Pártja (PMP), amennyiben átlépi a bejutási küszöböt. A PSD-vel való bármilyen együttműködésnek a lehetősége teljesen kizárt, hiszen bárki, aki Ciolacu pártjával összekacsint, elveszti hitelét választói előtt – ezért oly kínos a Iordache-ügy is. A találgatások inkább arról folynak, hogy ez a jobboldali szövetség miben lesz más, mennyire vannak jobb kilátásai, mint az 1996-ban hatalomra kerülő szépreményű Román Demokratikus Koalíciónak (CDR), amely azóta a politikai önsorsrontás legszemléletesebb példájaként került be a tankönyvekbe. (És mert hosszú évekre visszaemelte a hatalomba Ion Iliescut és pártját.)

Bármilyen mögöttes szándék is húzódjon meg a PNL és az USR-PLUS hajcihő mögött, a forgatókönyvön valamennyit azért változtatni kell. A küldő szemlélő, különösen a politikától elfordult réteg számára ez ugyanis nem más, mint a különböző tisztségek megkaparintásáért vívott nyers harc, amelyből annyit láttak már eddig is és soha nem tetszett nekik. Félő tehát, ha a PNL és az USR nagyon belemelegedik, nem erősíteni fogják egymást a későbbiekben, hanem lenullázni, mégpedig rövid időn belül.

Színjáték, színjáték… morfondírozok itt magamban.  Lehet, hogy a liberálisoknak más szempontból is jól jön az uszérések mindenféle erőszakoskodása, ultimátuma? Hogy ennek okán-ürügyén megszabadulhatnak maguk is néhány kiszolgált, egyre inkább hasznavehetetlen emberüktől? Például Ludovic Orbantól?


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

OLVASÓINK FIGYELMÉBE – ÜNNEPI ...
Hamilton nyert, Grosjean rémes ...
Ó, jöjj, Napkelet, Szent Virradat; ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ