Görögök, flamingók és törökök Szicíliában: egy hét a mediterrán szigeten
Vissza

Görögök, flamingók és törökök Szicíliában: egy hét a mediterrán szigeten

A repülőjegyet még Oroszországnak az Ukrajna ellen indított háborúja előtt lefoglaltuk, s kisebb lelkiismeret-furdalással ugyan, de nekivágtunk a már rég vágyott útnak Szicíliába. Utazók vagyunk, így felkészültünk az alacsony költségvetésű előnyaralásra – minden felszámolva (repülőjegy, autóbérlés, üzemanyag, szállás, étkezés, egyebek) az egyhetes kiruccanás fejenként 1500 lejbe került: megnéztük A keresztapa című film első részét, dokumentálódtunk, a szigetbeli tartózkodásunkat pedig több tematikára osztottuk: a helyiek élete és életszemlélete, a maffiának a lakosságra gyakorolt jelenlegi hatása, a maffiaellenes mozgalmak és a szervezett bűnözés ellen harcolókkal kapcsolatos emlékhelyek. A természetjárás is hangsúlyos eleme volt az egyhetes kiruccanásunknak: két nemzeti parkban is jártunk, körbejártuk a szigetet, összesen 1200 kilométert tettünk meg a bérelt autóval.

Még a kelet-európaiak számára is hektikus, helyenként valósággal kaotikus tempót és stílust már a cataniai repülőtérre érkezve fel kellett vennünk: az autóbérlő cég honlapján szereplő információkkal ellentétben mégsem tudtunk betéti bankkártyával fizetni, így 60 eurós többletköltségért még egy sofőr nevének kellett szerepelnie a szerződésben.

Helyi eszközzel közölt üzenet... (A szerző felvételei)

Nem jelentett gondot, hogy utóbbi a gépkocsivezetői engedélyt nem hozta magával, a banki garanciát jelentő hitelkártya (credit) volt a lényeg. Szerencsére olasz módra sikerült egyezkednünk, s megúsztuk ennyivel – eredetileg 180 eurós többletbiztosítás megkötését kérte a gyorsan beszélő és türelmetlen szicíliai autóbérlő cég képviselője, aki eléggé intenzíven hadonászott, angolul viszont szerencsére jól beszélt. Nem úgy a többi szigetbéli lakos, akikkel 1200 kilométeres körutunk során találkoztunk…

A hat napra fejenként csupán 120 lejért bérelt autón a szerződés mellékletében feltüntetettekhez képest sokkal több volt a karcolás. Ezeket lefényképeztük, elküldtük email üzenetben a cégnek, mi több, az autóbérlő cég képviselőjének személyesen is jeleztük. Ócska csapda: amikor az ügyfél sietve visszahozza a gépkocsit a repülőtérre, gépe pedig néhány órán belül indul, nincs már idő az ilyenek tisztázására, s ilyenkor a rosszindulatú cégek könnyen legombolnak még némi pénzt a hitelkártyán zárolt összegből. Tudtuk: a szicíliai vezetési stílust figyelembe véve valóságos csodára van szükség ahhoz, hogy az autót újabb karcolás nélkül szolgáltassuk vissza, így legalább a már meglévőkért ne kelljen fizetnünk – gondoltuk.

Mitől kaphatsz frászt?

A repülőtértől Catania központjáig többször szinte frászt kaptunk a vezetési stílustól. Szerencsére Jocó barátom, a sofőr, türelmesen kezelte a váratlan helyzeteket: jelzés nélküli sávváltás, robogósok előznek jobbról és balról a visszapillantó tükröktől centiméternyi távolságra, hirtelen satuféket nyom az előttünk haladó jármű vezetője; biciklis, kutya, macska ugrik elénk, előnyünk van, de inkább nem szerzünk érvényt stb.

Nem kaptunk frászt, de alaposan meglepődtünk...

De szerencsésen és gyorsan megérkeztünk a központban lévő szállásunkhoz. Könnyű megtalálni a helyet, hisz éppen a híres Ursino-kastély szomszédságában van. Házigazdánk előre jelezte: ingyen van a parkolóhely, ám az önjelölt parkolóőr azonnal ott terem, irányít, javaslatokat tesz, majd pénzt kér. Tudjuk: amennyiben nem fizetünk, megkarcolhatja a kocsit, ez viszont már nem lesz rajta a repülőtéren készített fényképeken… Felötlik bennem: mi lesz, ha a házigazda nevét említem? – Siamo amici di Antonino, azaz Atonino barátai vagyunk, mondom neki. Azonnal odébbáll.

Ezután a pénzt kunyeráló parkolóőrök neve gyűjtőneve Nino lesz, bár a házigazdáké városonként változik…

Későn érkezünk, szinte minden olcsó étkezde bezárt, egy élelmiszerbolt megtalálása a küldetés. Tizenhetet sem lépnünk, máris kábítószert kínál nekünk a környéket egy kocsiból pásztázó fiatalember. Hiába a csapzott haj, az agyonhasznált sportcipő, a túrkálós nadrág és a kapucnis pulóver, mégis lerí rólunk, hogy turisták vagyunk.

Vallásos üzletvezető...

Megunva a keresgélést, egy sötét és rendkívül szemetes utcában bátorságot veszünk, s megkérdezünk néhány fiatalt: van-e még nyitva élelmiszerbolt ilyenkor. Ránkcsodálkoznak: mit keresnek ezek ebben az éjszakai órában, itt?! Készségesen elmagyarázzák, hol találjuk a bangladesiek folyamatosan nyitva tartó üzletecskéjét. Nem tudtuk, rossz ómen-e vagy csak véletlen, de a boltig két temetkezési vállalat kirakata mellett mentünk el, egyikben egy feltámadó és gyönyörű kék égbe emelkedő Jézust ábrázoló színes koporsóra lettünk figyelmesek – egyikünk sem látott még ilyet. Csak mi vásárolunk az üzletből, hamar ki is derül, miért: a címkén borként feltüntetett, valószínűleg némi alkoholt is tartalmazó cseppfolyós valami 5 euró; a fröccshöz és az útra három pillepalack ásványvizet is vásárolunk 3 euróért. Utóbbiak árát lealkudtuk, de még így is tudtuk: a kelletténél többet fizettünk az ázsiaiaknak. Az éjszakai órákban azonban monopolhelyzetben vannak, csak tőlük lehet vásárolni.

Sebaj, ha már drágán vásároltunk, legalább ünnepeljünk: a fröccsök hamar elfogynak. Arra az ijedtségre is iszunk, hogy visszafele sem esett bajunk, bár egy másik bűnöző csapat ismét drogokat kínált fel, s nem vették valami jó néven az elutasítást.

Remeg a föld az Etnán?

Másnap reggel már nyitva találunk egy olcsó boltot, „feltankolunk”, és irány az Etna, kontinensünk legmagasabb működő vulkánja, amely egy hónappal ezelőtt tört ki utoljára.

A cataniai szállásunktól csupán 41 kilométerre lévő aktív vulkáni hegy megmászásának kísértése ellenállhatatlannak bizonyult. Gépkocsinkkal az 1910 méter magasan található Sapienza menedékházig/szállodáig mentünk fel, innen következett a csúcstámadás.

A tengerszintről közel 2 ezer méter magasra egy óra alatt feljutni azt jelentette, hogy a „magaslati törpe” azonnal dörömbölni kezdett a koponyánkban. Mindenfelé megszilárdult lávafolyamok. Túrázni akartunk, így fel sem merült (mondjuk a 30 eurós viteldíj is „rázós” lett volna számunkra…) a kötélpálya használata. Kedvező időjárás (hűvös szél, borús égbolt) segített abban, hogy megfelelő időben legyőzzünk a szintkülönbséget a 2507 méter magasan található Montagnola-kúpig. Itt már „köszönt” az Etna: füstölgő és helyenként forró volt a talaj. Nem ártott volna a túrabakancs, óvatosan lépkedve viszont a túracipő is jól fungált. Kimegyünk a 2700 méternél található kilátóig, ám mivel 30 nappal korábban kitört a vulkán, az alig 15 percre lévő Piccola Rifugio turistaházig már nem engedtek fel a helyszínen lévő hegyimentők. A büntetést vállalók egy közeli úton mentek fel a gerincig, innen állítólag látszanak a kisebb lávaszökőkutak. Nem érdemes kockáztatni, mondja az egyik férfi, a vulkán már túl sok embert küldött a túlvilágra. Remegő földről is beszélt, mi nem éreztük. De hallgatunk a szavára, hosszas ereszkedés után, porosan értünk vissza a kocsinkhoz, majd innen a Nizza di Sicilia városában foglalt következő olcsó szálláshoz.

Kilátó a tengerre az Etnáról

Időben elindultunk a maffia-tematikához kapcsolódó festői szépségű falucskába, a szerpentines úton megközelíthető Savocába. Útközben egy szokatlan temetőnél állunk meg: a koporsókat egy emeletes betonépítményben helyezték el, emeletesen. A többszintű sírhelyeket villanyárammal működő mécsesekkel látták el, a vezetékeknek az „emeletek” közötti résekben találtak helyet. A rokonok, barátok és ismerősök az elhunytak nevét feltüntető és fényképét ábrázoló sírkő előtt található vázában lévő virágokat a jól rögzített fémszerkezeten jobbra-balra mozgó vaslétra segítségével cserélhetik ki.

Savoca, A keresztapa és Giovanni Falcone

Lévén, hogy még csak márciust írunk, tehát a turistaszezon kezdete távol van, világjárvány is tombol még, ráadásul háború tört ki Európában, nagyon kevés a látogató a világhírű Savoca falucskában, ingyenes parkolóhelyet is sikerül találnunk. A Keresztapa szele csap meg: tudjuk, hogy az utazás előtt megnézett filmes produkciót nem Corleone faluban, hanem itt filmezték 1972-ben.

Születésem előtt itt filmezték A keresztapa című filmet

Első állomásunk természetesen a Vitelli bár, ahol Michael megpillantja Apollóniát, a fogadós lányát. Sok férfi abban reménykedhet, hogy itt talál rá szíve választottjára, ám az ábrándozáshoz és önáltatáshoz nem elég egy – főleg romániai – fizetés: a sör és a rövid ital nagyon sokba kerül ebben az ikonikus lokálban…

Fájó szívvel hagytuk el az emblematikus hegyi falut, Savocát

Inkább továbbmegyünk a Chiesa di Santa Lucia templomhoz, a filmben egymásba szerető fiatal párt ugyanis itt adták össze. A sziklaormokra „kapaszkodó” épületek, a környező dombok és hegyek látványa lenyűgöző, de mennünk kell, vár ránk egy másik szépség, Taormina, a sziget legromantikusabb helyének titulált település.

Szerencsére itt sincs sok turista, a hely viszont nem nyeri el tetszésünket: túl kommersz. A látogató tekintetét a főutca jobb és bal oldalán „tolakodó” luxusüzletek látványa rabolja el, nehezen sikerül az épített örökségre, a csodálatos architektúrára összpontosítani.

Taormina szépsége lenyűgőző

A borús, ködös és párás idő miatt a főtérről az Etna csúcsát sem sikerül látni, lelombozódva távozunk a városból. A Krisztus előtt 3. században a görögök által épített színházat is épp csak szemügyre vesszük, s indulunk Palermóba.

A sziget közigazgatási székhelyén legelőször a halpiacra látogatunk. Ezt érkezésünk estéjén az a két tunéziai származású fiatal is ajánlotta, aki segített megtalálni szálláshelyünket egy sötét és rendezetlen sikátorban. Hálából, hogy még a házigazdával is egyeztettek, s elvittek az utcáról nyíló lakás ajtajáig, meghívtam őket egy-egy sörre. Ki gondolta, hogy a napokkal azelőtt megnyílt afrikai tematikájú bárban több mint 10 eurót fizetek… De legalább helyiekkel kerültem kapcsolatba – ez nagyon hiányzott.

A palermói halpiac és környéke nem nyerte el a tetszésünket

A hely szellemébe történő „betekintést”, sajátosságát ugyanis nem csak az épületek, parkok, híres helyek, hanem sokkal inkább a helyi emberek tudják biztosítani. A segítőim elmondták: szállásunk éppen Palermónak a bevándorlók által lakott részében található, de semmitől sem kell tartanunk, az előítéletek ellenére a színes bőrűek senkit sem bántanak.

A szemközti ingatlan felújítási munkálatai, az éjszaka is közlekedő robogók miatt alig tudtunk pihenni.

Reggel az első utunk tehát a halpiacra vezetett: azt reméltük, a mellette lévő étkezdében a helyiek társaságában finom halkészítményeket fogyaszthatunk. Ez a taktika Horvátországban jól bevált, de a szicíliai valóság más: a kiáltásoktól hangos, kaotikus és eléggé szemetes halpiac korántsem volt étvágygerjesztő, így a halkészítményeket kihagytuk. Ehelyett az épített örökségre és a maffiaellenes tematikánkra összpontosítottunk.

A palermói Quatro Canti-tér egyik oldala

Lakhelyünktől nem messze hirtelen egy szokatlan helyre érkeztünk: nyolcszögletű tér. Kiderült, véletlenül a Quattro Canti térre kerültünk, ahol négy csodálatos, barokk stílusú épületről a város négy védőszentjének szobra tekint le a látogatókra. Innen sietve a Szent Domokos templomhoz mentünk, s tiszteletünket tettük Giovanni Falcone volt olasz bíró sírhelyénél – a vakmerő férfi a maffiaellenes küzdelem emblematikus alakja volt, akit feleségével együtt 1992. május 23-án a Palermo közelében lévő Capacinál az autópálya alá elhelyezett féltonnányi robbanóanyaggal öltek meg. A detonáció helyén kráter keletkezett, a sztráda azon a helyen valósággal megsemmisült.

Az 1939-ben Palermóban született Falcone 1978-ban lett bíró, s Paolo Borsellino kollégájával eredményesen harcolt a szicíliai maffia, a Cosa Nostra ellen. A szervezett bűnözéssel vádolt családok előbb közeli munkatársait, Giuseppe Montanat és Ninni Cassarát gyilkolták meg. A maffiavezérekkel kapcsolatos sikeres ítéletek következtében a még szabadlábon lévő Toto Riina aztán úgy döntött, meggyilkoltatja Falconét, akinek kollégáját és barátját két hónappal később, 1992. július 19-én gyilkolták meg. Borsellino édesanyját ment meglátogatni, amikor felrobbant mellette egy Fiat személygépkocsi; az őt kísérő öt ügynök is meghalt. A maffiaellenes harc ezután folytatódott ugyan, de korántsem olyan intenzitással.

Giovanni Falcone maffiaellenes vizsgálóbírót a Szent Domokos templomban temették el

A bíró hatalmas elismerésnek örvend a szigeten, a lakosság körében erősek a maffiaellenes érzelmek: egy helyi elmondása szerint az iskolában külön tantárgy foglalkozik a kérdéssel, mi több, külön mozgalmat alapítottak annak érdekében, hogy megfékezzék a szervezett bűnözéssel foglalkozóknak a kiskereskedőkre, üzletemberekre, a vendéglátó ipari egységek tulajdonosaira gyakorolt nyomását. A maffia ugyanis bizonyos helyeken továbbra is aktív és követeli az úgynevezett „biztonsági pénzt”.

Egyébként az utcán haladva botlottunk bele a Rifondazione Comunista elnevezésű párt ifjúsági szervezete által tartott megemlékezésbe, amelyen felolvasták a maffia civil áldozatainak – beleértve a szervezett bűnözés felbérelt emberei által meggyilkolt rendőröknek és más katonai struktúrák alkalmazottainak – a nevét.

Templomból mecset

Más meglepetés is ért: a Via Sant'Agostino utcában egy feliratra lettem figyelmes: Al Falah Jame Mosque. A mecset tulajdonképpen egy nagyon magas faajtóval rendelkező, elhagyatott állapotban lévő volt római katolikus templom, amelyet a muzulmán vallás követői számára alakították át. Egy újságcikk szerint Isten házát 200 ezer euróért vásárolta meg a bangladesi közösség. Bent fehér ragasztószalaggal összeillesztett közepes méretű szőnyegek és az imám hangját felerősítő hangfalak fogadtak. A beltér architektúrája, kinézete egyértelműen keresztény templomra utal, a mecsetnek minaretje sincs.

Templomból mecset Palermó városának Via Sant'Agostino utcájában

Sok helyen a lakások teraszát már most vászonnal vagy nejlonnal takarják le: próbálják távol tartani a fullasztó meleget generáló napsugarakat. Furcsa módon sok épületen nincs légkondicionáló berendezés.

A turistaövezettől távol hozunk áldozatot Szicília gasztronómiai isteneinek: a Trattoria da Mariucciu u bellu a kiválasztott hely. Olcsó és rendkívül ízletes a kalamári, azaz tintahal. Alaposan „bespájzolunk”, hisz vendéglőt ugyan nem, de egy ilyen helyet megengedhetünk magunknak – a finomságokat sörrel öntjük le.

A volt templom (jelenleg mecset) belseje

Szomorú, de egyben reménykeltő hely következik: a palermói törvényszék „árnyékában” a kétezres évek elején Piazza della Memoria névvel emlékhelyet hoztak létre. Az épület háta mögött kialakított lépcsőkön a maffiaellenes harc kiemelkedő alakjainak, többek között Giovanni Flacone vizsgálóbírónak és Paolo Borsellinónak a neve van feltüntetve. A látogató helyet foglalhat a lépcsőkön és elmélázhat a bátor férfiak harcán, a maffiának az olasz társadalomban betöltött szerepén…

Mielőtt továbbindultunk volna, megtekintettük az impozáns palermói katedrálist, a posta épületét és természetesen a meztelen nőket és férfiakat ábrázoló Szégyenkezés szökőkútját, illetve a Teatro Massimot, amely Olaszország legnagyobb és Európa harmadik legnagyobb operaháza.

Cigánypark, de miért?

A természeti látványosságok tematika keretében a talán legjobb helyet, Szicília legszebb természetvédelmi területének nevezett Zingaro Nemzeti Parkot választottuk. Nem tudjuk, mi köze a cigányokhoz (neve ezt jelenti olaszul), de a domboldalon tekergő ösvényéről hosszú kilométereken át csodálatos kilátás nyílik a tengerre. Legalább négy órát túráztunk csodás panorámával. Rögtön a túra után az épített örökség tematika következett: Erice. S ezzel vissza is kerültünk a középkorba: az alig néhány turista feledtette velünk, hogy a huszonegyedik században vagyunk.

Csodálatos kilátás a tengerre

A tengerszint fölött 800 méteren elhelyezkedő „felhőkarcoló település”csodálatosan megőrzött középkori épületei azt az érzést keltették bennünk, hogy pillanatokon belül megjelenik egy lovag, amely gyanakvóan megkérdezi, mégis, mit keresünk ott? Jó lett volna felmászni a dóm impozáns harangtornyába, innen sokkal jobban láttuk volna az Erice alatt elterülő Trapani és Marsala városát.

Középkori hangulat Ericében

S hogy teljesen körbeutazzuk a szigetet, el kellett jutnunk Agrigento városába is, ám előtte egy itthoni „referenciával” bővítettük a természeti szépségek repertoárját: töröklépcső, azaz Scala dei Turchi. Ott nem vágták át a dombot a törökök, hanem lépcsőket „építettek”. Valójában semmi közük a helyhez, ugyanis Szicília egyik legszebb és leglátványosabb turisztikai látványosságát, a fehér márványból kialakult sziklateraszokat a víz és a szél formálta ilyen egyedivé és gyönyörűvé.

Scala dei Turchi, a Töröklépcső vagy A törökök lépcsője

A csodás hely veszélyben van: a hatalmas, lépcső alakú sziklát január 8-án újra megrongálták: fehér lépcsőin most vörös szégyenfoltokként éktelenkednek a vandálok nyomai. Az első vizsgálatok megállapították, hogy a tettesek vörös vas-oxid porral szennyezték be. Az eset nagy felháborodást váltott ki Olaszországban; szakemberek és önkéntesek segítettek a szennyeződés eltávolításában.

Görögök, rómaiak és flamingók

Agrigentóban, a sziget déli részén elhelyezkedő város közelében az ókori Görögországba csöppenünk: a Templomok Völgye lenyűgöző látvány és élmény. Agrigentót az időszámításunk előtt 582-580 közötti időben alapították a Gela városából érkező görög telepesek. Történészek szerint Akragasz gyorsan fejlődő város volt, és az ókori Görögország leggazdagabb és leghíresebb gyarmatává lett. Róma i.e. 210-ben elfoglalta és a neve Agrigentum lett, lakói Julius Caesar halála után megkapták a római polgároknak járó jogokat.

A Templomok Völgye az ősi Akragasz területén feküdt

A Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom része lett, 828-ban pedig elfoglalták a szaracénok, a város új neve ekkor Kerkent lett. Ebből származik szicíliai elnevezése, a „girgenti”, amelyet 1927-ig használtak. Ekkor Benito Mussolini, Olaszország diktátora úgy döntött, hogy a latin elnevezés olaszosított változatát teszi meg a város hivatalos nevévé.

A hetedhetorszag.hu portálon található, történészek által végzett feltárásokból származó információk szerint a Templomok Völgye, az ősi Akragasz nagy területen feküdt, egy részét még máig sem tárták fel.

A Concordia-templom az agrigentói Templomok völgyében

Az ősi város déli részén hét dór stílusban épült görög templom látható, amiket a Krisztus előtt az 5. és 6. század között építettek. Néhány a mai Görögország területén kívül eső legnagyobb és legjobban megőrzött ókori görög emlékek közé tartozik. A terület 1997 óta a Világörökség része.

Végül ellátogattunk a Torre di Vendicari nemzeti parkhoz, természetvédelmi területhez. Az itt megpihenő flamingók látványa és a többórás tengerparti séta töltött fel a hazautazás előtt.

Székelyek Palermóban? :)


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Egyelőre nem terveznek megszorító ...
A jegybank 4,75 százalékra emelte az ...
Kiépült Bálványosváralja és Mikeháza ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ