Kétségtelen, Ciolacu nem számított az ünneprontásra, ha ennyire zavarba jött. Még hogy szeretet! Ilyen terminus technikus nincs a politikai kisokosban. A választók – még akkor is, ha bizonyítottan AUR-os hecckampányról volt szó Jászvásáron – nem kamaszokhoz illő érzelmi kitörésekre várnak, hanem válaszokra. Lehetőleg racionális, megnyugtató válaszokra az őket foglalkoztató kérdésekre. (Amelyeket – a jelek szerint – nem feltétlenül Marcel Ciolacutól fognak megkapni…)
Egyre másra látnak napvilágot különböző találgatások-elemzések arról, hogy mit – és főleg, milyen megfontolások alapján – dönt majd a PSD az elnökjelöltet illetően. Ugyan van még másfél év a következő elnökválasztásokig, 2024 végéig, azonban a pártoknak – köztük a szociáldemokratáknak - halvány fogalmuk sincs arról, hogy kit kérnek fel elnökjelöltnek. A dolog azért bír nagyobb jelentőséggel, mert jövőre a parlamenti és az elnökválasztás egybeesik. Ez pedig hatalmas lehetőség, hiszen egy sikeres elnökjelölt komoly húzóerőt jelenthet a pártok számára, a tét tehát még nagyobb. (Legutoljára 2004-ben tartották egy időpontban a két választást, ezt követően Románia elnökének mandátuma négyről öt évre módosult.)
A szokásjog szerint a párt elnöke vállalja az elnökjelöltséget, a PSD esetében ez az érzékeny lelkű Marcel Ciolacu lenne. A szociáldemokratákat mérhetetlenül frusztrálja, hogy húsz éve alulmaradnak az elnökválasztásokon, most eljött végre az idő ennek korrigálására, mondják egy ideje. A felelősség tehát óriási: olyan jelölt kell, aki eséllyel száll szembe a jobboldal – egyelőre szintén ködbe vesző – képviselőjével. Ciolacunak mintha nem nagyon fűlne a foga egy ilyen megmérettetéshez, talán maga is érzi, nem alkalmas erre. Több olyan nyilatkozata is volt, miszerint épp ideje szakítani azzal a hagyománnyal, hogy a mindenkori pártelnök legyen az elnökjelölt is. Olyan személy kell, mondja, akinek jók az esélyei, még akkor is, ha párton kívüli az illető. Legutóbb Ciolacu azt is elnyilatkozta: egy baloldali értelmiségiben látna leginkább fantáziát.
Erre meg elszabadultak a találgatások. Egyrészt, hogy mit ért egyáltalán a PSD az értelmiségin? És hogy fogja az mobilizálni a zömében nem értelmiségi szavazótábort? Vagy csak így akarja jelezni Ciolacu, távol áll tőle, hogy rástartoljon erre a tisztségre, hiszen ha a megmérettetés rosszul sül el, politikai karrierjébe kerülhet az újabb kudarc? S ha már baloldali értelmiségiről szónokolnak, miért az olyan személyek jönnek PSD-s berkekben szóba, mint például a szélsőségesen nacionalista nézeteiről ismert Ioan Aurel Pop történész, a Román Akadémia elnöke?
Sajnos a szociáldemokraták a párton belül sem állnak jobban. Bár a volt PSD-elnöknek, Mircea Geoană jelenlegi NATO-főtitkárhelyettesnek, aki 2009-ben néhány százalékkal maradt alul az elnökválasztáson Traian Băsescuval szemben, épp volna esélye, párton belüli támogatása viszont annál kevesebb. Valamiért Alexandru Rafila, a koronavírus-járvány idején felkapott egészségügyi miniszterről, mint potenciális jelöltről egyre kevesebbet hallani. Szóba került viszont Ion Cristoiu publicista, az inkább értelmiség-kategória Vasile Dâncu szociológus, védelmi miniszter viszont csak érintőlegesen. Gabriela Firea volt bukaresti főpolgármester inkább korábbi tisztségét venné vissza a szintén 2024-ben esedékes önkormányzati választásokon. A megítélést tekintve legkevésbé negatív szociáldemokrata politikus Lia Olguta Vasilescu, aki viszont C.V. Tudor szélsőségesen nacionalista pártjában kezdte politikai pályafutását, megosztó személyiség, távolról sem az a kimondott baloldali figura, írják az elemzők.
A készlet tehát gyatra, a tanácstalanság pedig nagy. De a másik táborban, a liberálisoknál is. Ahol a legesélyesebb Nicolae Ciucă tábornok, a jelenlegi kormányfő-pártelnök a maga diszkrét bájnélküliségével. Egyes információk szerint a szerencse az volna, ha a továbbra is „jó gazda” mítosza által körüllengett Emil Boc kolozsvári polgármesterre esne a választás, aki viszont hallani sem akar egy ilyen kalandról. Állítólag.
Tartok attól, hogy ez az egész baloldali értelmiségi-projekt épp ellenkezőleg sül el, és a PSD – nagy frusztrációjában, győzni akarásában - egy (szélső)jobboldali álértelmiségiben látja majd a célnak megfelelő jelöltet. A szociáldemokraták, ha növelni akarják a szavazótáborukat, azt csakis a jobboldalra átnyúlva tehetik. Mégpedig a szélsőjobbra, onnan elszippantva a voksokat. A Ciolacut kifütyülő populista, gyűlölködő AUR-osokat túlkiabálva.
Hát ennyit a szeretetről. Amely, mondják a lélekbúvárok, csak egyetlen lépésre van a gyűlölettől…
Borítókép: Facebook
