Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély szeptemberi számában.
„Bükkök smaragd színét érezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.”
(Áprily Lajos: Szeptemberi fák)
Remélve, hogy a szép őszi idő eltart egész hónapban, szeptember 25-re egy őszi túrát szervezünk a Szelicse (Selicea) település melletti Kis-Magura-csúcsra. A Kolozsvártól délre fekvő, kelet-nyugat irányba húzódó Feleki-gerinc vízválasztó a Kis-Szamos és az Aranyos völgye között, a nyugati végénél emelkedik a vulkáni kúphoz hasonló Kis- vagy Szelicsei-Magura-csúcs (827 m). Kolozsvár környékén többfelé is megfigyelhetünk furcsa, piramis alakú dombokat, nem tisztázott, hogy jelződombok voltak-e, lármafák helye, vagy esetleg más szerepet töltöttek volna be. Ilyen például a magyarfenesi Csicsal, a tordaszentlászlói Póka vára vagy a Bátori-hegy. A Feleki-gerinc legmagasabb pontján, a 833 m magas Árpád-csúcson (Vf. Peana) egykor kilátótorony állt, amelyről minden irányba be lehetett látni a tájat. Teltek az évek, a fából készült kilátó elkorhadt. Közben a csúcs körül megnőttek a fák és a bozót, csak déli irányba látunk egy keveset a tájból. Aki szép panorámát szeretne látni, annak érdemes elmennie az alig pár méterrel alacsonyabb Kis-Magurához. A kolozsvári Monostor lakónegyedtől oda és vissza a gyalogtúra 25-27 km-t jelent.
Szeptember végén egy rövidebb úton szeretnénk megközelíteni a Kis-Magurát, nem a hagyományos útvonalon, hanem felhasználva a metropoliszövezeti buszjáratokat, így a gyalogtúra hossza 14 km körül lenne, +300/ –600 m szintkülönbséggel. A román opera melletti megállóból háromnegyed kilenckor indul szombat reggel az M16-os autóbusz, amellyel a Mikesi-tóhoz vezető elágazásig utaznánk. Onnan gyalog indulunk a Szélmalom (Moara de Vânt) nevű állatsimogatóhoz vezető, nemrég aszfaltozott úton felfelé, amíg elérjük az Árpád-csúcstól érkező utat. Jobb kéz felé az útról letér egy ösvény a fenyves alatt, a letérőnél a jelzés nem látszik, ezért figyelmeseknek kell lennünk, de később megjelenik a fákon a kék sáv és a kerékpárosok narancssárga jelzése is. Az út erdőszélen halad, jobb oldalt kerítés mellett megyünk, 20-25 perc alatt kiérünk a fák közül a Kis-Magura alatti nyeregbe. Innen füves domboldalon halad felfelé az ösvény, itt-ott elszórva egy-egy bokor vagy magányos fa. Meredekebb emelkedő következik egészen a tetőig, ahogyan haladunk felfelé, mind jobban kitárul előttünk a táj, a látvány megéri a fáradságot. A Kis-Magura kopár tetején jelzőoszlop és a szép körpanoráma fogad. Északra tőlünk, a domb lábánál Szelicse falu házai tűnnek fel és egy nagy egyenes terület, mindez 700 méter feletti magasságban. A plató egy része legelő, a másik részét megművelik, kukoricát vagy gabonaféléket termesztenek. Közepén kis dombocska emelkedik, ennek Kunhalom a neve. A fennsík legmagasabb pontja északnyugaton a 759 m magas Havasbükke-tető (Recea), nevét valószínűleg a hideg éghajlata miatt kapta, hiszen magassága mellett telibe éri a Gyalui-havasok felől érkező nyugati szél. A lejtős, füves oldal a Rákos-patak völgye és Járarákos település felé nem védi ki a hideg szelet a hegyek felől. A völgyön halad át az észak-erdélyi autópálya egy szakasza. A plató északi oldala szintén meredeken lejt, ezt erdő borítja, amely a Kolozstótfalu (Tăuți) és Magyarfenes (Vlaha) közötti dombokon egészen Magyarlónáig (Luna de Sus) tart. Legmagasabb részei a Medve-hegy (625 m) és a Bükk-tető (603 m). Ettől a dombháttól keletre fekszik Kolozstótfalu a Bocsor-patak völgyében. A Kereszthegy választja el Tótfalut Szászfenes (Floresti) délnyugati részétől, az itt levő hágón keresztül egyik faluból eljuthatunk a másikba. Közöttük húzódik a Leányvár (557 m) erdőborította ikerdombjaival, aminek keleti csúcsán még fellelhetők az egykori vár maradványai. Azon túl a Kis-Szamos völgye és a Hója gerince látszik, keleti irányba Kolozsvár legnagyobb erdője, a Bükk, a Feleki-gerinc, az Árpád-csúcs, a Bivalyos-rét, a Gorbó- és a Dumbrava-gerinc. A téli időszakban sokszor köd fedi a Kis-Szamos völgyét egészen a szelicsei útig, mintha felhőtenger gomolyogna alattunk, amelyből kis szigetekként emelkednek ki a magasabb dombtetők. Déli irányba Tordatúr és Magyarpeterd felé elnyúló dombok, erdők, völgyek láthatók. Az Árpád-csúcs alatt, déli irányba a Mikes-patak elzárásával jött létre a Mikesi-tó az azonos nevű falu felett. A tó partján panzió épült a halászat kedvelőinek. A Mikes-patak jobb oldali ágának felső szakaszán található a Páter-forrás (az itt legeltető pásztorok Flămânda forrásnak nevezik). Ez a forrás és a mellette levő tisztás egykor Dr. Páter Béla (1860–1938) botanikus, gyógynövénykutató (ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását), az EKE egykori elnökének, majd tiszteletbeli elnökének kedvelt kirándulóhelye volt. A látóhatárt dél felé az Aranyos völgyének sziklás hegyvonulatai zárják, amelyek közül kimagaslik a Székelykő, nyugat felé a Gyalui-havasok zárják a körpanorámát. Tiszta időben csodálatos a kilátás.
Visszaereszkedünk a Kis-Maguráról a nyeregbe, ahonnan ösvény vezet le Szelicse faluba. Ott a főúton haladunk a lovas farm felé vezető letérőig. Ha szeretnénk felkeresni az EKE-forrást is, akkor a lovas farmtól egyenesen az erdőben haladunk tovább egy szekérúton, a fákon látszik a kerékpárosok narancssárga jelzése. Jobbra tőlünk az erdős oldal meredeken lejt a Gorbó völgye felé, pontosabban ez a Gorbó-patak felső szakasza. A szelicsei úttól északra, a Bivalyosnak nevezett legelő alatti meredek, vad patakvölgyektől szabdalt erdős területen, az itt eredő patakocskák összefolyásából jön létre a Gorgó-patak. A szekérútról kiérünk a legelőre és lefelé ereszkedünk az erdő szélén, míg megtaláljuk az EKE-forráshoz vezető ösvényt. Ha a Havasbükke irányába szeretnénk folytatni kirándulásunkat, akkor a lovas farm mellett haladó úton kimehetünk a tetőre, de jobban járunk, ha átvágunk az erdőben balra, a tető irányába, kikerülve a farmot, a kutyákat és az istállókból kihordott szemetet. A tetőn, a két erdőrész (az EKE-forrás és a Havasbükke erdeje) között magányos házat pillantunk meg, a telken látszólag építkezés is zajlik. Érdemes megállni, lenézni a völgybe Kolozstótfalu felé, szép a kilátás, a távolban feltűnnek Kolozsvár nyugati lakónegyedei is. Jobbra, az erdő szélén hatalmas fa áll, kimagaslik a többi közül, messziről észre lehet venni, a kolozsvári EKE-sek EKE-fának nevezik.
Tótfalu irányába füves részen ereszkedünk lefelé, sok a csipkebogyóbokor, az út Tótfaluba vezet, de egy útelágazásnál balra térünk, beereszkedünk a tőlünk balra levő erdőszélre. Az erdőben folytatjuk utunkat, rövid emelkedő után elérjük a gerincet és egy útkereszteződést. A Medve-gerinc felé iramodunk, szép erdei úton haladunk, ha szerencsénk van, gombát is találunk. A szászfenesi Leányvár negyedbe érünk, ahonnan az M21-es vagy M26-os autóbuszokkal térünk vissza Kolozsvárra.
(Borítókép: Kis-Magura A SZERZŐ FELVÉTELE)
