A különféle szenvedélybetegségben érintettek száma az utóbbi években emelkedő tendenciát mutatott Romániában, és az elmúlt egy évben a világjárvány következményei – a bezártság, a magány és a társas kapcsolatok hiánya – csak súlyosbított a helyzeten. A függőség súlyossága persze változó képet mutat: sok esetben csak problémás viselkedésről vagy szerhasználatról beszélhetünk, viszont innen könnyen át lehet csúszni abba az állapotba, amikor az egyén már képtelen kontrollt gyakorolni a viselkedése felett.
Erdélyben egy helyen van bentlakásos terápia
A rászorulók vagy a hozzátartozók nehezen kérnek segítséget, mert továbbra is erős a társadalmi megbélyegzés, a szégyen érzése, ami a függőséget kíséri. Ezért sokkal több az érintett, mind ahány szenvedélybeteg a kezelés valamelyik formájában részesül. Erdélyben a Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi terápiás otthona az egyedüli hely, ahol magyar környezetben bentlakásos terápiás programot nyújtanak. „Napi szinten érdeklődnek tőlünk a lehetőségekről. A bentlakóink száma általában tíz és húsz között mozog” – mondja el Adorján Éva, a terápiás központ vezetője. „Főleg alkoholfüggőségben szenvedők jelentkeznek, de játék- és kábítószerfüggőket is gyakran kezelünk. A hosszú terápiás program 6–9 hónapig tart; a felvétel minden esetben motivációs interjú alapján történik, és gyakorlatilag mindenkit fel tudunk venni azok közül, akik hozzánk jelentkeznek. Ritkán jutottunk olyan helyzetbe, hogy megteljen a ház és várólistára kerüljenek a jelentkezők. Jelenleg csak férfiak számára tudunk bentlakásos programot nyújtani, de régi álmunk, hogy a női otthont is megnyissuk” – fogalmaz a szakember.
A kolozsvári Preventis Egyesület kezdetben prevenciós programok lebonyolítására jött létre, de ma már tanácsadással, egyéni és csoportos terápiával és mentorálással is foglalkozik. Szintén Kolozsváron és szintén román nyelven érhetők el a Sf. Dimitrie program terápiás szolgáltatásai. A Bonus Pastor Kolozsváron terápiás csoportot is működtet, amely jelenleg online tartja az összejöveteleket. „Ezekre bárki jelentkezhet, érintettségi szinttől függetlenül, akár hozzátartozó, felépült vagy aktív függő” – mondja el Szakács Előd, aki lelkészként vesz részt az alapítvány munkájában.
Szinte mindenki kapcsolatba kerül a szenvedélybetegséggel
Szinte nem létezik ember, aki ilyen vagy olyan formában, családon vagy közösségen belül ne kerülne kapcsolatba a szenvedélybetegséggel. A világjárvány okozta bezártság sok helyen még elviselhetetlenebbé tette a családi problémákat, és kiélezte a létező konfliktusokat. „A család általában értetlenül áll a történtek előtt: a kezdeti tagadást a tehetetlenségen, a düh és a kétségbeesés váltja fel, a családtagok ezekkel viaskodva próbálják megoldani a problémát, amely az egész családi rendszerre kihat” – magyarázza Horváth Mária, a Bonus Pastor kolozsvári szociális munkása. „Eközben fokozatosan az egész család belecsúszik a történetbe, és a hozzátartozóknak nem maradnak belső eszközeik arra, hogy megoldást találjanak, ha már komoly függőségről van szó, hiszen a történet részeként ugyanazt a traumát élik meg. A tehetetlenség érzését fokozza, hogy hiába vetnek be mindent, a függőség halad a maga útján, és egyre több teret és energiát vesz el a családtól; a családtagok próbálnak segíteni, kimenteni a függőségben szenvedő személyt vagy átvállalni a feladatait, de ez a magatartásforma csak fenntartja a függőséget, hiszen éppen azoktól a következményektől védik, amelyektől ráébredhetne, hogy nem mehet így tovább. Fontos tehát, hogy a hozzátartozó lépjen, szakszerű segítséget kérjen, hiszen ezzel megbomlik a családban zajló függőségi játszma. A terápiába a családtagokat is bevonják, mert ennek során nem csak a szenvedélybeteg ember, hanem vele együtt a család is gyógyul, és újraalakulnak a családi kötelékek.” – mondja Horváth Mária.
Hiány vagy fájdalom enyhítésének képzete
Nincs kifejezett pszichológiai profilja annak, aki függővé válik, de a korai életkorban megélt traumák kockázati tényezők lehetnek a szenvedélybetegség kialakulásában. A Kanadában élő, neves magyar származású addiktológus, Máté Gábor, több mint húsz éve foglalkozik szenvedélybetegekkel, előadásokat tart angol és magyar nyelven. A szakember szerint a függőség nem döntés kérdése, hanem az érzelmi stressz által okozott tehetetlenségre adott válasz, egy próbálkozás arra, hogy az érintett kívülről töltse be az ürességet, enyhítse a fájdalmát és meneküljön a szorongás elől. És ilyen formában soha nem elég, amennyit kap, hiszen nem az eredeti okot kezeli, hanem csak elnyomja azt.
A függőségek összes típusát tulajdonképpen ugyanaz a mechanizmus, a hiány vagy a fájdalom azonnali enyhítésének képzete hozza létre. A játékfüggőség a könnyen elért sikerélmény ismételt tapasztalatát, a szerhasználat pedig a tudat tompításának érzését kelti. A szerfüggőség fizikai megnyilvánulása viszont erősebb, hiszen a szerhasználat a központi idegrendszert is módosítja, és idegpályákat éget ki. „Ha ismételten megtapasztalod a pozitív ingert, akkor az agyban kapcsolódás jön létre, s egyre többet kérsz a külső ingerből, mert már nem elég” – mondja Kalóz János pszichológus-addiktológus.
A szenvedélybeteg környezete gyakran csak a magatartást akarja megszüntetni. „Valójában a terápia során nem a szerrel kell foglalkozni, hanem a személlyel. Az egyéni akarat csak egy tényező: a szenvedélybeteg nem szándékosan csinálja, amit csinál, de teljesen ártatlannak sem tekinthető, saját felelőssége és döntési lehetősége is van, ezért fontos a támogató jellegű szembesítése a következményekkel” – magyarázza Dégi Csaba pszichológus, a BBTE docense.
Elég egy érzelmi válság a lecsúszáshoz
A szenvedélybeteg csak akkor kér segítséget, ha már a következmények fájdalmasabbak, mint a függőséggel való szembesülés. Nagyon fontos a belső motiváció, hiszen a felépülés erőfeszítést igényel. „Többnyire a hozzátartozó kér segítséget, mert az érintett személy nem szánja rá magát” – mondja Adorján Éva. „A magyarózdi otthonban strukturált napirend szerint élnek a bentlakók: a csoportfoglalkozások és a beszélgetések, a tematikus szemináriumok ugyanúgy részei a gyógyulásnak, mint a munkaterápia, ami lehet kerti munka vagy barkácsolás. A járvány ideje alatt is folyamatosan működtünk: negatív kovid tesztet kérünk a beköltözőktől, és a bentlakók kimenőit is ritkítottuk, de nem szüntettük meg teljesen, mert a való életben is ki kell próbálniuk, amit a benti életben, védett környezetben tanultak” – teszi hozzá.
Sok esetben elég egy érzelmi válság – válás, szakítás, gyász vagy bármilyen nehezen feldolgozható veszteség –, hogy a labilis érzelmi háttérrel rendelkező személy végképp belecsússzon a függőségek körébe, ami gyakran erős kudarcélménnyel jár, így azok, akik még benne vannak a folyamatban, csak nagyon ritkán tudnak beszélni tapasztalataikról. Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a felépült függők feldolgozzák, hogy mi történt velük, és el tudják mondani a történetüket.
Az alkoholfüggőség hosszú idő alatt, gyakran évek, vagy akár évtizedek alatt alakul ki, gyakran oly módon, hogy az elfogadott szociális italozás életmóddá, majd az érzések kezelésének begyakorolt módszerévé válik. Ilyen értelemben az alkoholfüggőséget nem feltétlenül a mennyiség, hanem az alkoholfogyasztás célja határozza meg. A drogfogyasztás általában már a középiskolában elkezdődik, és sok esetben hamar függőséghez vezet. A kábítószerfüggők esetenként egyenesen heroinnal kezdik, máskor pedig az ecstasy vagy az LSD fogyasztásán keresztül vezet az út addig a pontig, amikor már hazugságra és lopásra is rákényszerülnek, hogy be tudják szerezni a szert.
Internethasználat: problémástól a függőségig
A sokat vitatott internetfüggőség nem szerepel a pszichiátriai zavarokat leíró kézikönyvben, így a szakemberek esetenként csak problémás internethasználatról beszélnek. Más a helyzet az online játékokkal, amelyek már tényleges függőséget okozhatnak. A járványhelyzettel még inkább elterjedt az online társadalmi érintkezés, ennek hatásait csak hosszú távon lehet felmérni. „Sok függ attól, hogy mire használjuk az internetet, hiszen a módosult technológiai környezettel megváltozott a társas életünk, átalakultak a kapcsolattartási szokásaink” – véli Dégi Csaba.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy az online kommunikáció révén az internet eszköze lehet a ki nem elégített kötődés létrehozásának. Azok a gyermekek például, akiknek nincsenek szociális képességeik, és nincsenek megfelelő baráti kapcsolataik, hajlamosabbak arra, hogy a világhálón keresztül kapcsolódjanak: a hálózatban történő játékok például kielégítik a csoporthoz való tartozás igényüket. Az ehhez hasonló viselkedési minták káros következményei nehezen mérhetők fel, mert nem láthatók azonnal, és csak hosszútávon mutatkoznak meg. „Ha segítségünket kérik, főleg akkor, ha kisebb, például 10 év alatti gyermekekről van szó, főleg a szülőkkel dolgozunk, és megtanítjuk őket, hogyan teremtsenek kapcsolatot a gyermekkel, hogyan osszák be az időt és hozzák létre a biztonságos kötődést” – mondja Ștefana Răcorean, a kolozsvári Preventis munkatársa. Az online oktatás ugyanakkor a számítógép elé kényszerítette a gyerekeket és fiatalokat, és ezzel még inkább beszűkítette a személyes kapcsolatokat, amely az online játékfüggőség jelenségének terjedését eredményezheti. „Az online tanítás megszüntette az iskolai keretrendszert, és rengeteg visszajelzés van, hogy a tanóra alatt a gyerekek számítógépen játszanak. Ha lejár a járvány, és a gyerekek visszatérnek az osztályokba, olyan problémákkal fogunk szembesülni, amivel jelenleg még nem tudjuk, mit fogunk kezdeni” – mondja Kalóz János.
Világjárványban sem csökkent a drogpiac
A szenvedélybetegségekre vonatkozó prevenció során iskolákban, ifjúsági rendezvényeken tartanak előadásokat és foglalkozásokat a fiataloknak. Az országos drogprevenciós programmal az iskolapszichológusok foglalkoznak, azonban nincs elegendő és kellően képzett szakember, hogy a program folyamatosan és hatékonyan működjön. „A fiatalok szívesen beszélnek a szerhasználatról, de a személyes történeteikbe már nehezen avatnak be – mondja Dégi Csaba, aki egy kolozsvári középiskolában vezet drogprevenciós programot. A foglakozások során felmérjük az érintettségi szintet, hogy kik azok, akiknél már kialakult a szerhasználati zavar. A prevenció lényeges része az önértékelés megerősítése, hiszen azok, akiknek gyenge az önértékelése, könnyebben kísértésbe esnek” – teszi hozzá.
Manapság már a nagy városokban könnyedén hozzá lehet jutni a szerhez, és az iskolákban is nagy kihívást jelent a droghasználat megelőzése. Habár a világjárvány idején némileg módosultak a beszerzési útvonalak és átalakult a piac, a kereslet-kínálat lényegében nem csökkent. A kábítószer esetében a függőség kialakulása olyan folyamat, amely nehezebben követhető, mert látható jelei nem mindig egyértelműek; a családtagoknak nincs tapasztalata és nem tudnak mit kezdeni a problémával. "Sok esetben akkor, amikor kiderül, hogy baj van, már nagyon nagy baj van, ezért sokan egyből pszichotikus állapotban a pszichiátriára kerülnek, ahol gyógyszeres kezeléssel pár hét alatt megszüntetik az azonnali életveszélyt, azonban a szerfüggő ezzel még távol áll a teljes felépüléstől, amihez hosszas terápia és utógondozás szükséges” – mondja Horváth Mária.
Romániában az Országos Drogellenes Ügynökség és ennek megyei kirendeltségei foglalkoznak a drogfogyasztás megelőzésével és különböző érintettségi szinten történő intervenció összehangolásával. A szervezet komoly szakmai útmutatást kap az európai uniós szinten működő Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjától (EMCDDA), amely segít a szakembereket a leghatékonyabb prevenciós és intervenciós gyakorlatok alkalmazásában. „A hálózat létezik és működik, vannak elérhető szolgáltatások, azonban komoly gondok vannak a célzottsággal és a rendszerességgel, mert a szolgáltatások nem érik el azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, vagy nem azok a szolgáltatások érik el őket, amelyekre szükségük lenne” – véli Dégi Csaba.
Felépülés: egyéni döntés, de kell a segítség
A szakemberek tudatában vannak a helyzet súlyosságának, de annak is, hogy megfelelően működő programok nélkül lehetetlen a hatékony beavatkozás. Sokaknak azok közül, akik már felépültek a függőségből, kifejezett életcéljukká válik, hogy segítsenek a szenvedélybetegeken. A csoportos terápiákon nem egyszer felépült függők is részt vesznek, akik megértő segítséget tudnak nyújtani, például az anonim alkoholisták vagy anonim drogfüggők csoportjaiban. A külső terápiás szolgáltatások mellett a felépülés egyéni döntés, amely sok esetben nem lehetséges a segítség elfogadása nélkül.
