Szent Ferenc főünnepi búcsú Kolozsváron

Szent Ferenc főünnepi búcsú Kolozsváron
Poverello, azaz Isten szegénykéjeként ismert Assisi Szent Ferenc főünnepén búcsúi szentmisére került sor kedden a ferencesek kolozsvári templomában.

A ferencesek kolozsvári templomában tartott búcsúi szentmise főcelebránsa Popesc Mihăiță Cristian, a Szent Mihály plébánia segédlelkésze volt. Vele koncelebrált László Attila Kolozs-dobokai főesperes, plébános; Ferencz Antal Kolozsvár-szentpéteri plébános; Keresztes Olivér kolozsi plébános; Miklós Claudiu jezsuita; Molnár Lehel piarista, egyetemi lelkész; Orbán Szabolcs ferences, teológiai tanár; Székely Dénes kanonok, Kolozsvár-monostori plébános; Böjte Csongor segédlelkész, valamint házigazda minőségében Nagy Károly ferences templomigazgató.

Ferenc 840 esztendővel ezelőtt, 1182. július 5-én született Assisiben. Gazdag családból származott, apja Pietro Bernardone posztókereskedő, Assisi leggazdagabb embere volt. Jánosnak kereszteltette fiát, de Franciaország iránti szeretetéből – mivel felesége ottani származású volt –, a gyermeket Francesconak, kis franciának becézte. Ferenc fiatalként tékozlóan bánt a pénzzel és nagylelkű volt. Egy betegség rádöbbentette arra, hogy meg kell újulnia. Gyakran látták a város előtti leprásházban – ahol alantas szolgálatokat is végzett. Életmódját megváltoztatta, a csendet és az imádságot kereste.

Megtérése után eleinte bolondnak tartották, de mély hitéből fakadó komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt és rövidesen valóban „utána ment a világ”. Ferenc elhagyta a világot, hogy csak egyedül Istennek szolgáljon. Ezért 813 évvel ezelőtt, 1209. április 15-én megalapította a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum), amelyet III. Honorius pápa hagyott jóvá 1224-ben. A ferencesek köszöntése: Pax et Bonum (Áldás és békesség). Rendalapítójukat szerafikus Szent Ferencnek (latinul: Seraphicus vagy Pater seraphicus) is nevezik.

A főünnepi szentmise szónoka, Popesc Mihăiță Cristian szentbeszédében többek között elmondotta: minden időben és minden életkorban találunk olyan egyéniségeket, akik Isten követésére kötelezik el magukat. Érdekes módon az is megfigyelhető, hogy az emberek figyelme hamarabb ráirányul az olyan személyekre, akik fiatalon kötelezik el magukat Isten és embertársaik szolgálatára. Ilyen Szent Ferenc. Ez a fiatalember életét Istennek szentelte. Milyen nagyszerű dolog Isten kedvében járni, lemondani a világi dolgokról és alázatossággal kezdeni az életszentséget. Egyszer az mondta magáról: „Nem nagyon foglalkoztam a szent dolgokkal, de ha Isten munkálkodik rajtam keresztül, akkor bárkin keresztül is tud munkálkodni.” Ez azt jelenti, hogy helyet adott Istennek. Engedte, hogy szóljon hozzá és rajta keresztül Isten eljusson a többi emberhez. Míg a megtéréshez és a hozzá vezető út több szakaszban bontakozott ki, egy nap sorsdöntő pillanat volt, amikor a feszület előtt imádkozott egy lerombolt templomban. Hallotta, ahogy Krisztus a feszületről beszél hozzá: „Ferenc, menj és építsd újjá Egyházamat.” Akkor ő ezt szó szerint értette, hogy templomot kell építenie. A chiesa szó olaszul templomot és egyházat is jelent egyaránt. Ami nem rossz. Nem rossz dolog templomot építeni, viszont az Úr Egyházra gondolt. Minket, papokat, szerzeteseket inkább foglalkoztat, hogy karban tartsuk templomainkat, kolostorainkat, építsünk ravatalozókat, kápolnákat, javítsuk a tetőket, falakat, restauráljuk a freskókat stb. Ezekben mind Szent Ferenc a példakép, mert maga is épített egy templomot. Viszont az Úr Egyházat is akar építeni. Olyan Egyházat, amelyben mindenkinek van helye. A válasz és a döntés, hogy Isten hívására szolgálatába áll, óriási változást hozott abban a korban az Egyház számára.

Ma olyan világban élünk, amely eléggé hasonló Ferenc korához: háborúk dúlnak a világ különböző részein, sok a korrupció és létezik egy olyan kultúra, amely ösztönöz bennünket, hogy hajszoljunk a hatalom és a pénz után. Ferenc üzenete és életútja sok követőt vonzott és új életmódot mutatott, felfrissítette az Egyházat. Az Egyház „újjáépítése” ma csak úgy kezdődhet el, hogy mindannyian a saját szívünkben egyetlen lépést teszünk a bűnbánat és a megújulás felé – ez az első lépés, aztán a második és így tovább. Apró lépésekből születnek meg a nagy kirándulások – hangúlyozta a szónok.

Popesc Mihăiță Cristian öt jellegzetes dolgot emelt ki Szent Ferenc életéből. Az első az, hogy egyszerű életet kell élni, amely jobban támaszkodik Isten gondviselésére, a második, hogy őszintén szeressük a körülöttünk lévőket. A szeretet nem csak egy jó közérzet, a szeretet egy döntés. A harmadik az, hogy oszd meg, add tovább a jó hírt Jézusról! A negyedik a szentség iránti tisztelet, ami azt jelenti, hogy mindig Krisztust látom a szentségekben és hiszem, hogy az Úr megsegít engem kegyelmével. Sokszor elfelejtjük, hogy a szentmiseáldozat a Kálváriára visz minket, ahol Krisztus meghalt bűneinkért. A szentmise nem egy társasági összejövetel, nem egy szórakoztatásunkra tervezett esemény. Mindig jusson eszünkbe, hogy Krisztust lássuk a szentségekben. Az ötödik pedig a megújult imaélet és kapcsolat Istennel. Ferenc életében és küldetésében semmi sem hozta volna meg gyümölcsét, ha nem lett volna mély imaélete és Isten iránti szeretete.

Nem számít, kik vagyunk és mit csinálunk. Isten arra hív, hogy kövessük őt és elmélyítsük kapcsolatunkat vele. Ferenc munkásságának forrása és fenntartója imaéletéből és Istenhez fűződő kapcsolatából fakadt. Ezt a mintát jó lenne utánozni – nyomatékosította a szónok.

A legszentebb áldozat bemutatásának végén Nagy Károly ferences templomigazgató örömének és hálájának adott kifejezést a főünnepi szentmise kegyelmeiért. Rámutatott arra, hogy Szent Ferenc számára Isten volt a Legfőbb Jó. Ugyanakkor Isten bennünket is jónak teremtett, ezt kell kitartóan keresnünk egymásban. Erre tanít Szent Ferenc, aki még az állatokat is testvérnek tartotta. Ezért követnünk kell a prédikációban hallott öt fontos irányvonalat.

Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el Assisiben. Nagy barátja, Ugolino bíboros, aki IX. Gergely néven lett pápa (1227–1241 között) avatta szentté 1228. július 16-án. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba október 4-i dátummal.

A Poverello Itália, illetve a mai Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje, a testvériség gondolatának egyik jelentős kiterjesztője. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet. Személyét több művész megörökítette (például Liszt Ferenc, Roberto Rossellini) és a katolikus közösségek által lakott helyeken, számos templom, közterület, városrész vagy nagyváros közvetett vagy közvetlen névadója.

Borítókép: Popesc Mihăiță Cristian: Mindig jusson eszünkbe, hogy Krisztust lássuk a szentségekben - A SZERZŐ FELVÉTELE