Százéves születésnapját ünnepelte a Romániai Magyar Dalosszövetség

Emléktáblát avattak a kolozsvári Református Kollégiumban, amely emléket állít Guttman Mihály karnagynak is, aki újjáélesztette a dalosszövetséget

Százéves születésnapját ünnepelte a Romániai Magyar Dalosszövetség
Napra pontosan száz évvel ezelőtt, 1921. november 13-án hozták létre Brassóban a Romániai Magyar Dalosszövetséget – mondta Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) jelenlegi elnöke, a szövetség centenáriumi ünnepségén. A megalakulásra emlékezve a civil szervezet szombat délelőtt emléktáblát avatott a kolozsvári Református Kollégium udvarán.

Az emléktábla apropóját az adta, hogy az RMD 1922-ben Brassóból Kolozsvárra helyezte át a székhelyét, főtitkára pedig Tárcza Bertalan, a református kollégium akkori zenetanára lett. A tábla emléket állít Guttman Mihály (1926-2013) karnagynak is, aki az 1989-es rendszerváltás után oroszlánrészt vállalt az RMD újjáélesztésében. Az emléktáblát Bibza Gábor református esperes szentelte meg. Ezt követően a dalosszövetség közgyűlésének résztvevői megtartották éves közgyűlésüket, és kiosztották az ekkor szokásos díjakat is. A centenáriumi ünnepség jövő év májusában folytatódik.

A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) száz évvel ezelőtti létesítésére helyeztek el emléktáblát a Kolozsvári Református Kollégium udvarán, amelyet Bibza Gábor református esperes szentelt meg szombat délelőtt.

– Ritka ünnepi  pillanatot élünk meg. Pontosan száz évvel ezelőtt, 1921. november 13-án alakult meg Brassóban a Romániai Magyar Dalosszövetség, amely egy év múlva áthelyezte székhelyét Kolozsvárra. A szövetség főtitkára Tárcza Bertalan, a kolozsvári Református Kollégium akkori zenetanára lett. A szövetséget 1949-ben betiltotta a kommunista államhatalom, majd 1990 után Guttman Mihály (1926-2013) karnagy élesztette újra.  Abban bízunk, amiben száz évvel ezelőtt is bíztak elődeink: amíg magyarul szól a dal Erdélyben, addig létezünk. Minden évforduló ünnep  és büszkeség számunkra, mivel az RMD közösségformáló erővé és a magyar zenei anyanyelv megőrzőjévé vált. Most Brassóban emléktáblát és kopjafát avatnak. Az első száz év ünnepe legyen a következő száz év lendületes kezdete. Merítsünk ebből erőt, hogy mindig szóljon a dal magyarul Erdélyben – mondta Tóth-Guttman Emese, az RMD elnöke az emléktábla avatása során.

Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) országos elnöke arra emlékezett: a két világháború között az EMKE csak kisebb mértékben tudta támogatni az RMD-t, ám az 1990-es újraindítást követően már igyekezett többet tenni a kórusmozgalom  támogatása céljából.

– Az emléktáblát azért állítjuk, hogy az utánunk jövőknek el tudjuk mondani: milyen gyökereink vannak. Jelen voltam a szövetség 1990 utáni újraindulásánál, ami számomra Guttman Mihályt jelentette. Később ismertem meg az RMD történetét. Ha valaki megkérdezi, miért van ez az emléktábla, elmondhatjuk: azért, mert Isten megmentett minket. Emlékezhetünk, hálát adhatunk, hogy a kultúra eme fontos szelete élni tudott és élni akart. Az a nemzet, amelyik énekelni akar és tud, élni fog – hangoztatta Bibza Gábor református esperes.

Az emléktábla avatása Laczkó Vass Róbert színművész szavalatával és a Református Kollégium kamarakórusának rövid művészi műsorával zárult (karnagy: Kálló Zsuzsanna és Székely Árpád).

Jövőre folytatódnak a centenáriumi rendezvények

A  kollégium dísztermében megtartott közgyűlésen Tóth-Guttman Emese RMD-elnök visszaemlékezett az RMD százéves történelmére, köztük az 1990 utáni újraindításra is. Az elnökasszony kitért arra, hogy a koronavírus-járvány legnagyobb vesztesei a kórusok. Az RMD azonban a törvényes előírásokat betartva folytatja tevékenységét, és a centenáriumi ünnepségsorozat jövő év májusában folytatódik. A tervek szerint 2022. május 13-án, pénteken délután koszorúzásra kerül sor a Házsongárdi temetőben, majd előadóestet tartanak. Május 14-én, szombaton délelőtt konferenciát szerveznek Az erdélyi kóruskultúra múltja a százéves  Romániai Magyar Dalosszövetség égisze alatt címmel a Györkös-emlékházban, majd délután ünnepi kórushangversenyre kerül sor a Kétágú református templomban.

Sándor Árpád, a fúvós szakosztály vezetője beszámolójában elmondta: 2021-ben is szerveztek  fúvóstábort Székelyföldön. Jelenleg zajlik a fúvósegyüttesek felmérése Erdély szintjén. Megtudtuk: Hargita megyében 33, Kovászna megyében 16, míg Maros megyében három fúvószenekart térképeztek fel. 

A református egyházzenei szakosztály vezetőjének, Sógor Magdának a beszámolójából, amelyet Péter Éva, az RMD egyik alelnöke olvasott fel, megtudtuk: a járvány miatt csak a legfontosabb eseményekre kerülhetett sor, mint a kántorvizsga, kántortovábbképző, egyházzenei konferencia, énekmaraton.

Potyó István, a római katolikus egyházzene szakosztály vezetője arról számolt be: sok kórustalálkozó elmaradt, de a vasárnapi miséken részt vesznek a kórusok. A katolikus kántor-közösség nem találkozhatott teljes létszámban az idén, de lelki gyakorlatokat szerveztek a kántoroknak februárban és márciusban. A karnagy szerint a  legnagyobb veszély a közönyösség, és a járvány befejezése után nagy feladat lesz a közösségi élmény, az éneklés építő erejének megerősítése.  

„A díj a fiatalokat is megilleti” 

Az RMD szokásos díjkiosztója előtt Tóth-Guttman Emese RMD-elnök arra figyelmeztetett: a dalosszövetség díjazása nem az életmű lezárását jelenti, hiszen a fiatal zenészeket is megilleti a dicséret, munkájuk elismerése. Az elnökasszony kitért arra, hogy  a szövetség Youtube-csatornáján 2008-tól visszanézhetőek az RMD rendezvényei, koncertjei. 

A Zsizsmann Rezső-díjat Molnár Árpád római katolikus szamosújvári kántor vehette át a díj névadójának lányától, Zsizsmann Ilonától. Molnár Botond karnagy laudációjában ismertette a fiatal kántor gazdag életpályáját, amelyben már gyerekkorától jelen volt az orgona bűvölete és az egyházzene iránti szeretet.

A Jagamas János-díjat a sepsiszentgyörgyi Szilágyi Zsolt Herbert, a Vox Humana énekkar jelenlegi karnagya vehette át az RMD-elnöktől. Lőfi Gellért laudációjából megtudtuk: a német-magyar felmenőkkel rendelkező, zenész családba született karnagy a pontosság és a precizitás apostolaként ismert Sepsiszentgyörgyön. Zenetanári és karnagyi tevékenysége mellett részt vállalt az idei székelyföldi, István a király nagyprodukció létrejöttében is.

Lázár László Pál székelyföldi karmester Rónai Antal-díjban részesült, ám sem a díjazott, sem a méltató nem tudott jelen lenni az ünnepélyen. Musát Gyula laudációját Sándor Árpád olvasta fel. Elhangzott: Lázár László Pál a háromszéki fúvószene elkötelezett híve és képviselője, akit tisztelet és szeretet övez.

A Márkos Albert-díj Jónucz Alfonz Szatmár megyei  zenetanár-karnagyhoz került. Páter Szilveszter ferences atya videófelvételen tolmácsolt laudációjában kifejtette: a díjazott jól kamatoztatja talentumait, elhivatottság és felelősségtudat jellemzi, miközben értékeket közvetít tanítványainak.

Seprődi János-díjban részesítette a szövetség Gergely Zoltán kolozsvári karnagy-tanárt, a Román Tudományos Akadémia keretében működő Folklórintézet kolozsvári fiókjának munkatársát.

– Kilencedik osztályos kisdiákként ismertem meg Gergely Zoltánt. Eleven, érdeklődő és szorgalmas tanuló volt, aki már akkor szerette a népzenét. Szép tenor hangja volt, ezért beválasztottam a kollégium énekkarába.  Több hangszeren játszott fül után.  Miatta szereztem be egy tangóharmonikát, amelyen Zoltán tudott játszani. Egyre jobban beilleszkedett a kollégium zenei életébe, az egyik legmegbízhatóbb kórustaggá vált, akire mindig számítani lehetett.  Érettségi után a zenei pályát választotta, kutatási témája a mezőségi népzene. Eddig  huszonöt tanulmány és recenzió szerzője – laudálta a díjazottat Székely Árpád zenetanár-karnagy, a Kolozsvári Református Kollégium volt igazgatója.   

A Guttman Mihály-díjat idén Varga István székelyudvarhelyi tanárnak ítélték oda, aki több mint negyven éve aktív kórustag, kóruselnök. Major László karnagy laudációjából megtudhattuk: a kóruselnöknek nem látványos, hanem értékes a munkája. Varga Istvánra türelme, kompromisszumkészsége, szerénysége miatt a kórustagok követendő példaként tekintenek. 

Post Mortem díj két zenetudósnak 

– Valahányszor Angi István professzorra  gondolok, a művészi szép időtlenség-érzete tölt el.     Kimagasló szellemi példaképe volt az erdélyi magyar és román művészeti és zenei életnek. Minden pályatársát türelemmel hallgatta meg, jó szóval bíztatta. A fiatal kollégáiban meglátta és láttatta a tehetséget. Tanított hittel és szeretettel.  Nagytudású professzor volt, aki roppant széles spektrumú látókörrel rendelkezett. Tudta, hogy a kórus alakítja a közösséget. Hitte, hogy a zenei anyanyelv továbbadásának próbaköve a kórus. Egész életében a szépet és a jót kutatta, ezért ő is széppé, igazzá és jóvá vált – méltatta a közel egy évvel ezelőtt elhunyt zeneesztétát, Angi Istvánt volt tanítványa, Csákány Csilla, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója annak alkalmával, hogy mesterének Post Mortem életműdíjat adományozott a dalosszövetség. A díjat a zeneesztéta özvegye, Angi Marianne vette át Tóth-Guttman Emesétől.

Az idén márciusban elhunyt Almási István is Post Mortem életműdíjban részesült. A frissen díjazott Gergely Zoltán ismertette a népzenetudós pályáját, amely közel negyven éves kutatómunkát, 5000 népdal összegyűjtését, tizenkét könyv és 166 tanulmány megírását is jelentette. A díjat a zenetudós lánya, Mihály-Almási Ildikó vehette át. 

Borítókép: ROHONYI D. IVÁN 

Az események készült fotóriportot ITT láthatják.