Spanyolnátha Nagyenyeden az I. világháború végén
Vissza

Spanyolnátha Nagyenyeden az I. világháború végén

A négy évig tartó világháború okozta pusztításokat, emberi és anyagi veszteségeket csak tetőzte az 1918-as év utolsó hónapjaiban bekövetkezett tomboló spanyolnátha, amely nem kevés áldozatot követelt magának Enyeden is. Fiatalok és öregek, nők és férfiak lettek e járvány áldozatai ebben az időszakban. A korabeli helyi sajtó, valamint a kollégium az évi értesítője, a zajló politikai eseményekkel párhuzamosan a lakosságra zúduló betegségről, ennek hatásairól, kimeneteléről, áldozatairól is részletesen tájékoztatta a közvéleményt.

Ezekben a napokban, amikor az immár kontinenseken, országokon átívelő koronavírus szedi áldozatait, riasztja a hatóságokat, és néptömegek millióit, hadd szenteljünk egy rövidke időt a múlt század elején világszerte pusztító influenzának, amely Enyedet sem kímélte meg a világháború utolsó évében. 

Az Alsófehér című lap 1918. szeptember 22-én hozza az első részletesebb jelzést. Influenza a Bethlen Kollégiumban címmel ezeket írja: „A spanyolnáthának elnevezett influenza-járvány a tanulók bejövetelével a Bethlen Kollégium növendékei közé is befészkelődött. Napról–napra növekedett a lázas betegek száma, úgy hogy jelenleg körülbelül 200-an vannak a megbetegedettek, akik közül 134 bentlakó s a kollégiumi kórház megteltével az internátus alsó és középső során helyeztettek el, akiket a még ép vagy már meggyógyult növendékek ápolnak dicséretre méltó bajtársi hűséggel és gyöngédséggel, dr. Farnos Árpád kollégiumi orvos gyógykezelése és Málnási Károly internátusi elnök tanár felügyelete mellett. A kollégiumi orvos véleménye szerint valószínű, hogy kevés kivétellel majd mindenik tanuló át fog esni a bajon, amely kellemetlen, de nem veszedelmes jellegű. A magas légnyomás megváltoztával azonban remélhető, hogy gyorsabban elmúlik. Minthogy több tanár is megkapta a járványt, a tanítás és tanulás munkája is jóformán megakadt”.

Szeptember 29-én pedig már a városszerte uralkodó járványról tudósít: „Az Európa-szerte dühöngő járvány most inkább a városon terjed, ahol többszázan megkapták, akiket részint ágyba döntött, részint csak kornyadozóvá tett. A járvány általánosságban nem veszedelmes, bár néhány esetben halált okozott a társául szegődő tüdőgyulladással”.  Közben az influenza miatt a kollégium október 17-ig zárlat alá került, ugyanis már 1 gimnazista, 1 tanítóképzős, 1 polgári leányiskolai növendék, valamint több kisgyerek s néhány városi felnőtt lett a nátha áldozata. Október 13-án pedig Cifka József mérnökkari százados ifjú neje, Miriszlón pedig az ottani néhai körjegyző özvegye, valamint Tarsoly Józsefné szenvedett ki spanyolnáthában.”

Ugyanakkor a lap a köztisztaság szabályainak mellőzéséről értekezik, ami nagymértékben járult hozzá a betegség elterjedéséhez és súlyosbításához. „A veszedelmes spanyol-járványnak, épp úgy mint a többi járványos betegségeknek  bacilusterjesztő melegágya a tisztátlanság. Nagyenyeden – sajnos – még igen sok helyen látjuk, hogy nem fordítanak gondot a tisztaságra s némely helyen csak úgy bűzlik az udvar a kiöntött mosléktól és szeméttől. Legsajnálatosabb az, hogy a szennylé még az utcára is kikerül. Egyes mészárosüzletből egyenesen az ajtó elé öntik a szennyvizet, amely aztán napokig ott bűzlik a gyalogjárók mellett. Jó volna – figyelmeztet a lap – ha a hatóság kidobolás útján figyelmeztetné a lakosságot a köztisztaság betartására s amennyiben kevés számú embere megengedi, ellenőriztetné is. De ugyanezt a gondot az egész lakosság érdekében átvehetné a rendőrség is, melynek emberei amúgy is teljesítenek utcai szolgálatot”.

Az alispán október 20-ig hosszabbította meg a kollégium bezárását. – hozta nyilvánosságra Fejes Áron rektorprofesszor. Közben a Közérdek című lap Védekezés a spanyol-influenza ellen című figyelmeztetőben a betegség mibenlétéről, megnyilvánulásáról s az ellerne való védekezési eljárásokról tájékoztatja a közönséget: „A spanyol betegségnek nevezett fertőző betegség, amely vármegyénkben körülbelül 4 - 5 héttel ezelőtt lépett fel, az utóbbi időben rohamosan terjed és mind többen és többen betegszenek meg benne és a betegek meglehetősen nagy százaléka esik áldozatául a betegségnek, minélfogva a legnagyobb mértékben indokolt, hogy a betegség terjedésének lehetőleg gátat vessünk. Az első teendő a betegség mibenlétéről és az ellene való védekezésről és a közönség legszélesebb körben való tájékoztatása és kioktatása. A betegség a legtöbb esetben bágyadtsággal, borzongással kezdődik, amely forrósággal váltakozik, ehhez nátha, szemhurut, fejfájás, köhögés, a hát, derék és végtagok fájása járulnak. A betegség csirája a beteg orrából, torkából és tüdőjéből származó nyálkában van, amely a beteg köhögése és tüsszentése, úgyszintén a beteg által használt tárgyakkal való érintkezés útján terjed át az egészségesekre. Hogy tehát a betegséget elkerülhessük – hangzott a figyelmeztetés – kerülnünk kell a betegekkel való érintkezést s az, aki a beteggel érintkezik, gondosan tisztálkodjék, száját naponta többször öblintse ki és óvakodjék, hogy a beteg reá ne köhögjön. Óvakodni kell a meghűléstől. A beteg felgyógyulása után a lakást gondosan ki kell takarítani és jól kiszellőztetni. A közönséget figyelmeztetjük – hangzott továbbá – hogy lakását és mindazt, amivel érintkezésbe jut, tisztán tartsa, figyelmeztetjük arra is, hogy a betegség különösen zárt, zsúfolt helyiségekben terjed leginkább. Nyilvános helyiségek – pl. mulatók, italmérések stb. – látogatásától tehát mindenki saját egészségének megóvása érdekében, lehetőleg tartózkodjék. A zsúfolt, tisztátalan közlekedési eszközök szintén alkalmat adhatnak a betegség tovaterjedésére”.

Mindezen hasznos tanácsok ellenére a járvány továbbra is szedi áldozatait. Bally László, magyar királyi honvédszázados, a katonai érdemkereszt és két Signum laudis tulajdonosa, aki immár huzamosabb ideje tartózkodott a városban, szüleihez, Békésre utazása közben kapta el a spanyolnáthát, s aki október 20-án, 29. évében lett a betegség áldozata. Fiatal felesége s három árva kislánya siratta.

„Az eleven, kedves modorú, délceg százados halála általános mély részvétet keltett Nagyenyed társadalmában” – írta az Alsófehér. A járvány pedig makacsul tartotta magát megyeszerte – úgy városon mint falun egyaránt – minek következtében Inczédy-Joksman Ödön alispán az egész Alsófehér megye területén november 10-ig hosszabbította meg az összes iskolák bezárását, majd az adott napon december 1-ig hosszabbította meg a kényszervakációt, mialatt a Bethlen Kollégium meghatározatlan időre rendelte el az iskolabezárást. S ugyancsak a járvány miatt maradt el az Alsófehérmegyei Gazdasági Egyletnek október 25-30 között Enyedre beütemezett termény-és gyümölcskiállítása is. Október 30-án pedig Elekes Viktor képezdei tanár testvérbátyját, a magyarsolymosi 48 éves Elekes Károly földbirtokost ragadta magával az influenza.  November 17-én pedig arról értesülünk, hogy Tóbis Jenő, Nagyenyed város polgármester-helyettese, tartalékos vadászfőhadnagy, több katonai kitüntetés tulajdonosa hunyt el influenzában november 14-én, életének 34-ik évében.

„A tetterős munkaszerető derék férfi – írja az Alsófehér – átélte a világháború borzalmas lövészárok életét, életveszélyes sérülést is kapott s miután mindezt hősiesen átszenvedte, itthon, a béke küszöbén járvány áldozata lett. Nemes ambícióval ajánlotta fel tehetségét a Nemzeti Tanácsnak a társadalmi rend érdekében ezelőtt még pár hónappal és szombat délután már általános nagy részvéttel temették el a világháború áldozatának többi milliói mellé”.

Még csak novemberben vagyunk – hangzott a lap megállapítása – s máris 60-nál több halottat jegyeztek az anyakönyvbe Enyeden. Közben ez a bejegyzés újabb nevekkel gyarapodott: Szilágyi nagyszebeni főgimnáziumi tanár, a néhai hasonnevű nagyenyedi kollégiumi tanár fia, özv. Grensa Adolfné, Z. Knöpffler Gyula kollégiumi tanár anyósa, Simon Károly református segédlelkész – aki püspöki kinevezéssel szolgált alig három hónapja a nagyenyedi református egyházközségben, - lettek a nátha áldozatai. December 8-án a 26 éves Sebestyén Sándor, országos fegyintézeti díjnok, négy kiskorú gyerek édesapja lett a spanyolbetegség áldozata, végül december 22-én Dömsödi Anna elhunytát hozza a lap.

Ezzel pedig megszakadt az információáramlás, az időközben e tájakra érkezett új katonai karhatalom ugyanis rendeletben tiltotta meg mindenféle kiadvány megjelentetését, s ezáltal az enyedi magyar újságok élete is holtvágányra jutott.             

A spanyolnátha 1918–19-ben az influenza A vírusának első és egyúttal legpusztítóbb, világméretű járványa (pandémia) volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát megbetegítette. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború. 1918. októberben és novemberben tetőzött a járvány, majd decembertől kezdve egyre kevesebb áldozatot követelt. A két évben mintegy 1 millió (a legszerényebb becslések szerint 2 millió, a legmerészebbek szerint 10 millió - áldozatot követelt a világon). Európában több mint kétmillióan haltak meg. Ezzel a „teljesítményével” a spanyolnátha az emberi történelem legtöbb áldozatot szedett járványa volt. A kórokozó vírus hatékonysága és gyors terjedése a többszöri mutáció eredménye: az áldozatok jobbára védtelenek voltak az új betegséggel szemben.

EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Filmtettfeszt: díjátadó kézfogás és ...
Szexedukáció, utcai okoskönyvtár, ...
Nyári túrákon: Árnyas erdők, kék tó és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ