Sötétzöld hegyóriások, bohócfintor, szárnyaló melódiák
Vissza

Sötétzöld hegyóriások, bohócfintor, szárnyaló melódiák

Filharmonikusaink múlt heti hangversenyének szólistáját, Francesco Ionașcu hegedűművészt először négyéves csodagyermekként hallottam, későbbi nemzetközi sikereit, felfelé ívelő karrierjét figyelemmel kísértem, ezen az estén leginkább arra voltam kiváncsi, hogy miképpen fog megbirkózni Sosztakovics technikai bravúrtól és művészi mélységektől ragyogó hegedűversenyével.

(Borítókép: Francesco Ionașcu hegedűművész és Henry Hao–An Cheng karmester. Fotó forrása: Henry Hao–An Cheng Facebook-oldala)

Huang Sicheng Silhouettes of Mountains című zenekari művének ősbemutatóján, a jelenlévő fiatal kínai zeneszerzőt hosszasan ünnepelte a közönség. A kilencperces mű valójában, klarinét-, oboa-, és fagottszólóktól ékes impresszionisztikus (zene)képek sorozata. A „pillanatképek” modern elemekkel tarkított egzotikus hangzásvilága és a fuvola édes-szomorú hangja elsőként a „szürke-szatén” színű ködből kikacsintó dél-kínai „sötétzöld” hegyóriások sziluettjét idézi. A szuggesztív zenekari tablókban hallani a szélben kergetőző színes faleveleket, érezni a szél fuvallatával hozott virágok illatát, a déli napsütésben az ég felé magasodó hegyóriások félelmetes-fenségességét. Estére hív a kürt szava, a táj lecsendesedik, és az éjszaka titokzatosságában csak a hegyek őrzik az aljban elterülő falu népének nyugalmát. Huang Sicheng impresszionista hatásokkal megírt, modernségében túlzásoktól mentes, fülnek kellemes muzsikája eljutott oda, ahova a zeneszerző szánta, a közönség lelkébe.

Henry Hao–An Cheng tajvani karmester a Silhouettes of Mountains színgazdagságára koncentrálva vezényelte a zenekart, Sosztakovics hegedűversenyének kíséretét problémamentesen igazította a szólóhangszerhez, de igazából Rahmanyinov III. Szimfóniájában talált magára. A zenekart széles mozdulataival átölelve, a karakter- és hangulatváltásokra gondot fordítva, felszabadultan, a műhöz illő szenvedéllyel vezényelt.

Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) életművének jelentős részét a sztálini diktatúra szorító markában komponálta, amikor nem akart nyíltan szembeszállni a hatóságokkal, de azt is tudta, hogy a teljes behódolás alkotói halálhoz vezet. Hogy „láthassa és hallhassa mindazt, amit mások csak sejtettek”, hogy bohóc fintorral bolondozva, valójában a keserű  igazságtalanságról, megaláztatásról, gonoszságról szólhasson, jurogyivij zeneszerzővé vált. A David Ojsztráhnak ajánlott 1947/1948-ban komponált 1. a- moll hegedűversenyében (op. 77.) is olyan groteszk fricskákat szórva tiltakozott az akkori politikai nyomor ellen, hogy a művet csak jóval később, Sztálin halála után mutathatták be.

A műnek önéletrajzi vallomás jelleget kölcsönöz az a DSCH – négyhangos motívum, amelyet a zeneszerző nevének kezdőbetűiből állított össze. Sosztakovics hegedűversenye hatalmas technikai és művészi kihívást jelent, feszülő belső energiája érzelmi érettséget követel. Francesco Ionașcu tolmácsolásában minden harmonikus egységben szolgálta a művészi mondanivalót. A jó memóriakészséggel megáldott fiatal hegedűvirtuóz élte a zenét, érezte és érzékeny líraisággal „panaszolta” a zeneszerző lelki bánatát, felgyűlt sérelmeit. A Passacaglia tétel szomorú panaszdalához kapcsolódó kadenciában a lelki terrortól gyötrődő zeneszerző magányérzetét, a kitörni vágyás akaratát érett drámaisággal, csillogó technikai bravúrral tolmácsolta. Az utolsó tétel táncos forgataga mozgalmas, izgalmas, szellemes-virtuóz szólóhegedűnek és zenekarnak egyaránt, amelynek mélyén a bohóc fintorú jurogyivij zeneszerző társadalomkritikája fogalmazódik meg. Nagyszerű muzsika, kiváló tolmácsolásban! Francesco Ionașcu a közönséget a ráadásként játszott Albéniz-Markov Asturias című, eredetileg gitárra komponált örökzölddel ajándékozta meg.

Szergej Rahmanyinov (1873–1943) második szimfóniájától harminc év választja el a III. a-moll szimfóniát (op. 44.), de oroszos hangvételével, romantikus szenvedélyével és fülbemászó, szép dallamaival ugyanaz a Rahmanyinov maradt, aki volt, természetszerűleg érettebb kifejezői eszköztárral. Szimfóniájának első tétele romantikusan ívelő, szenvedélyes muzsika, gyönyörű melódiákkal, egymáshoz simuló fúvós-vonós párbeszédekkel. Fortissimo csúcspontokra vezető csapongó hangulata hol szenvedélytől parázsló, hol a vonósok „sóhajaitól” szomorú, vagy az oboaszólótól ringató, a rezektől diadalmas vagy éppen félelmetes. A drámai erejű érzelmi hullámhegyek és hullámvölgyek szelíd oldásokban lelnek lelki nyugalomra. Második tételét hárfa- és cselesztakíséretes kürtszó indítja, és miközben a tételt fokozatosan a szépség és titokzatosság hatja át, szélesen ívelő dallama bánatos hegedű- és fuvolaszólóban „bont szárnyat”, tör a magasba és omlik vissza a mélybe. A tétel hullámzó zenekari faktúráját – amelyben a hagyományos lassú részek száguldó scherzóval kombinálódnak –, akár a tenger széltől felkorbácsolt hullámait, egy-egy kis játékos csillanás élénkíti. A finálé nagyszerű fuvola-, klarinét-, angolkürt- és kürtszólóktól ragyog.

Mint megannyi más művét, Rahmanyinov Harmadikjának fináléját is az élet-halál motívuma hatja át. Az élet vidámságait, az örömteli pillanatokat borongós-sóhajos lamento, romantikus „szenvedés” és Dies irae-foszlányokban (is) kifejezett halálfélelem űzi el, de végül a felpörgetett tempójú táncos tombolás A-dúrban, az élet diadalát zengi.

Tartalmas, szép este volt! A dél-kínai hegyóriások zenés impressziójával gazdagodva, Sosztakovics bohócfintorait ízlelgetve és Rahmanyinov szárnyaló melódiáinak bűvkörében, filharmonikusaink színvonalas hangversenyéről a közönség egy tavaszt ígérő márciusi este felejthetetlen zenés élményét vi(he)tte magával.

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Az eMag online kereskedő 90 millió ...
A nyári előszezonban csaknem ...
Orvosi és filozófiai tanulmányoktól a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ