Simon Gábor: Bátor voltam és fejest ugrottam a mély vízbe...

Online könyvbemutató a Kolozsvár Társaságnál

Simon Gábor: Bátor voltam és fejest ugrottam  a mély vízbe...
A rá jellemző őszinteséggel és közvetlenséggel válaszolt Simon¬ Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera nyugalmazott igazgatója¬ a kérdésekre, amelyek a róla készült könyv online bemutatóján hangzottak el. Az eseményre a Kolozsvár Társaságnál került sor. A Nánó Csaba által készített, Sors-szimfónia című beszélgetőkönyv 2020 végén jelent meg az Ábel Kiadónál, a Prospero-sorozat keretében. Szikszai Attila, a kiadó munkatársa elmondta: két és fél éve vették át a sorozatot, ez idő alatt Szeibert István operaénekesről és Sata Árpád színészről jelent meg életinterjú-kötet. Előkészületben van az M. Kovács Lenke kolozsvári szubrettről, színművészről és Dobos Imre nagyváradi színészről szóló kötet – derült ki az eseményen.

A Nánó Csaba moderálta beszélgetésen Simon Gábor visszaemlékezett a Sepsiszentgyörgyön eltöltött gyerekkorra, iskolai tanulmányaira. Elhangzott, származása miatt nem folytathatta középiskolai tanulmányait a Mikó-kollégiumban, ezért a nyolcadik osztályt  Kézdivásárhelyen kezdte, majd Brassóban fejezte be egy sportiskolában. Simon Gábor kellemes emlékeket őriz a brassói rövid időszakról: diáktársaival többször előfordult, hogy éjszaka kimentek a Cenkre, ott énekeltek, gitároztak.

Szülei a zenei pálya fele irányították, Guttman Mihály karnagy pedig javasolta, hogy fuvolát tanuljon. Líceumi tanulmányait a marosvásárhelyi zeneiskolában folytatta fuvola szakon, ott is érettségizett. Ezt követően 1963-ban került a kolozsvári zeneakadémia fuvola szakára, ahol – elmondása szerint – nem volt „élhangszeres”, inkább karmester akart lenni és az elméleti tárgyak vonzották. A zeneakadémia után a kolozsvári magyar opera zenekarában helyezkedett el fuvolistaként, amit nagyon szeretett, jó tapasztalatszerzésnek bizonyult a későbbiek során, ám négy év után nem hosszabbították meg a munkaszerződését. Egy évig munkanélküli volt, majd versenyvizsga nyomán bekerült a kolozsvári könyvelosztó központba, ahol egy éven át dolgozott.

– A könyvelosztó épületének pincéjében csomagoltuk a könyveket, vagy kiálltunk a Continental szállóval szembe, és árultuk azokat. Hálás vagyok annak az évnek: bekerültem a könyvek világába, megtanultam a könyv rendszerezését és tudományos kezelését. Jött a párttitkár, és felajánlotta: ha belépek a pártba, az egyetemi könyvüzlet igazgatója lehetek, mert csak nekem volt egyetemi végzettségem. A párttagság azonban szóba se jöhetett nálam. Közben otthon gyakorolgattam fuvolán és zongorán, édesanyám ugyanis, aki zenei képzésben részesült, már zsenge gyerekként megtanított zongorázni. Egyszer csak szólt nekem a balettiskola egyik tanárnője, Vendler Éva, aki a román opera balerinája volt, hogy a balettiskola másnap felvételit szervez korrepetitori állásra. Szóltam minden tömbházlakónak, hogy reggelig zongorázni fogok,  mivel pár darabot meg kellett tanulnom. Másnap reggel sikerrel felvételiztem. Tizenhét éven át dolgoztam a balettiskolában, élveztem a korrepetitori munkát. „Laza” társaság volt ott, az igazgatóval, Rusu Emillel az élen – emlékezett vissza Simon Gábor. 

Elmondta, feleségével együtt rendszeresen jártak a Szent Mihály-templom énekkarába énekelni, ezeken az együttléteken komoly zenészek vettek részt, Kriza Ágnes operaénekessel az élen. – Az akkori kántor, Geréd Vilmos gyakran meghívott minket a lakására. Kialakult egy jövőt építgető hangulat: jöttek a javaslatok, az ötletek, mit lehetne tenni a kolozsvári művészeti életben. A művészeti intézmények vezetőit lecserélték, a magyar operában is új igazgatót akartak. A forradalom után, 1990 márciusában jött az opera kínálta lehetőség. Bátor voltam és fejest ugrottam a mély vízbe, de tudtam úszni. Miután „megjártam” a bukaresti próbatételeket, Horváth Andor, aki akkor a művelődési minisztérium államtitkára volt, elhozta az operaigazgatói kinevezésemet. Rögtön jöttek az első kellemetlenségek: a társulat elvárta, hogy legyen tekintélyem, ám én izgő-mozgó, futkorászó, biciklivel közlekedő ember voltam. Kezdtem olyan döntéseket hozni, amelyek révén társulatépítési átalakulások történhettek, megváltoztatták az intézmény arculatát. Hamarosan harminc új tagot vettünk fel az operába versenyvizsgával. A táraknak is új vezetői lettek, Valkay Ferencet ide tudtam csalni a balettkar élére. Ő kemény kezű, jó szakember volt. Az énekkart Laskay Adrienne karnagy nagy szakavatottsággal tette rendbe, itthon és külföldön is  felléptek önálló koncerteken. A szólistagárda is átalakult – idézte fel a történteket az opera egykori igazgatója.

Zárszóként Buchwald Péter, a Kolozsvár Társaság elnöke megjegyezte: Simon Gábor igazgatósága alatt sokan megszerették a műfajt és az intézményt, hiszen munkatársaival együtt színvonalas intézményt működtetett. A beszélgetést vezető elnök elmondta: a Kolozsár Társaság minden évben „Kolozsvár büszkesége” elnevezéssel oklevelet adományoz egy-egy személyiségnek, személy szerint idén Simon Gábort javasolja majd erre a kitüntetésre.