Ezzel párhuzamosan (ha akarod, keddi olvasó: szemben) könnyűszerrel lehet mustrára állítani az antinómiákban fellelhető országot. Háttértanulmányok, hivatkozások és statisztikák jól jönnének ide, ám a műfaj keretei úgymond „felmentenek” az aprólékos (néhol tudálékos) témakezelés kényszere alól. Lássuk hát ezt a 12 db. országot, mely lehet 14 is, ha jól utánaszámolunk, de elvégre nem tartok attól, hogy némelyek élnek a könnyen felkínált lehetőséggel és ország elleni sérelem okán orczámba rivallják: mit gondol redaktor úr, hogy csak úgy letuczatállamozza Romániát!?!
Van először is a Főváros és az ország; korántsem annyira vízfejű képződmény, mint Magyarországon Budapest primátusa, de tudva tudjuk, hogy ha valamit el akarsz érni, akkor jó, ha multiként Bukarestben jegyzed be a céget, ha helyi elöljáróként van kormányzati körökben lobbistád, hogyha honi cégtulajként leutazol ügyeket intézni. És persze a nagyvárosi lét, amely drágább, így természetes, hogy ugyanabban az intézményben és ugyanolyan munkakörben, nagyjából egyformán teljesítő alkalmazott legalább 10-15 százalékkal kap több fizetést a vidékinél, mert...szóval fővárospótlék. A témát tovább ragozva máris jelentkezik a másik törésvonal: az urbánus-vidéki világ dichotómiája. Túldagadó fejlődési gócok, (ritkábban) dinamikus kisvárosok versus elnéptelenedő és leszakadó fél megyényi rurális térségek, amelyek csak a környéken sertepertélő neotúridaniknak köszönhetik, hogy nem csúsztak lejjebb, és még jegyzik a térképen őket. Ha már térkép, még mielőtt a hazaáruló mellé az irredenta jelzőt is kicsikarnám magamnak, tekintsünk a tartományokra: külön-külön és együttvéve. A száz esztendő alatt legalább nyolcszor szabták-varrták az államot adminisztratív szempontból, és még lenne bőven korrigálni való a jelenlegi képleten is. A mostani megyék határait követve könnyűszerrel ki lehet rajzolni Erdély Bánság, Havasalföld, Moldova és Dobrúdzsa körvonalait. De Partiumét is, ha rigurózusak akarunk lenni. (Hogy több ízben is „átcsúszott” egy néhány település, olykor egy kisrégió a szomszédhoz, csak az ilyenkor kötelező szépséghibák kategóriájából való enyhe - bár nem bocsánatos - malőr.) Az erdélyiség, regátiság (s azon belül oltyánság, moldovaiság...stb ) kulturális szocioantropológiai jegyeit a térképen, s útjelző táblákon feltűnő megye, és leendő tartományhatároknál jóval elmosódottabb kontűrök által sikerül azonosítani. Túl a vicceken, ahol még frappánsan felbukkannak az ilyenszerű tagozódások, az már korántsem humoros, ahogyan a kommunista államhatalom egyneműsítő erőfeszítése legyalulta ezen -- történelmileg is sajátos tudattal és viszonyulás rendszerrel, sőt értékrenddel rendelkező -- régiók közötti különbségek javát. Az EU által szorgalmazott fejlesztési régiók körüli belpolitikai vita bizonyos konklúziói is erre a tagoltságra utalnak. De arra is egyben, hogy itt felbukkant a Székelyföld-téma és ezzel elérkeztünk következő Románia-párosunkig: a többség-kisebbség országa.
Statisztikák szerint a kisebbség jóval kisebb számbelileg, mint azt maguk a minoritásban élők vélik-vallják. A valós adat a hivatalos számsorok és a vindikált mennyiség között valahol középtávon lenne, kisebbségenkénti enyhe eltérésekkel. Nem is a matekelés-méricskélés a lényeg, hanem a többségi és kisebbségi létforma - és jövőkép - közötti (olykor ellentétbe hajló) eltérés. E kérdéskör telítettsége és többszöri, akár „vezércikkes” tárgyalása felment attól, hogy újabb gyöngyszemmel gazdagítsam amúgy sem szerény transzilván jeremiád-gyűjteményünket: mindössze konstatálom, ez a negyedik országpár.
A szociálisan kettészakadt Románia szintén több mint evidencia (egyetlen önkényes példaként, hírtévék szokták drámai hangon lobogtatni a száz lejnél alig nagyobb nyugdíjakról szóló utalványt, igaz a legnagyobb juttatást igazolót nem, itt csak sejtetik, hogy mily magasan van a csillagos...). És igen, itt az utolsó tandem: a honban (túl)élők, illetve a határokon túliak Romániája. Mivel a mindenhonnani románok napja zajlott a hétvégen, két üzenet indult feléjük, a kinnt ragadt, kitántorgott, tudatosan kislattyogó honfitársak irányába: Johannis elnök azt reméli, hogy a hazai intézmények ezentúli viselkedésük-teljesítményük révén újra kívánatossá teszik az országot. Meleşcanu külügyminiszter pedig arra bátorította a külhoniakat, hogy bárhol is élnek, ne feledjék, nemhivatalos nagykövetei ők a hazának. (A szerbiai, ukrajnai, bulgáriai és magyarországi román kisebbségnek nem postáztak Bukarestből külön üdvözletet). De ez már a hetedik páros, a bónusz-duett, a pártos Romániák páratlan parttalansággal zajló tangója, amelyben, ritmus, indulatok, és eredetien sármos koreográfia találnak egymásra, végre első ízben, a végponthoz érkező szövegben.
