Nem drága, de bérelni is lehet Kolozsváron a „cukipofi” Vespákat
Szép, tavaszias az idő, ilyenkor szinte mindenki a szabad ég alatt töltené az idejét, ebben azonban akadályt jelenthet a rendkívül zsúfolt kolozsvári közúti forgalom, hiszen a városból kijutni nem kis feladat. Emil Boc polgármester nemrég arról beszélt, a Kolozsvár–Szászfenes közötti néhány kilométer az ország legforgalmasabb útszakasza, de ugyanolyan idegölő a belvárosban, a lakónegyedekben, Kisbács, Kajántó vagy akár Erdőfelek irányába közlekedni. A völgybe szorított város fuldoklik: az Osztrák–Magyar Monarchia idején felépített vagy átalakított belvárosi épületek és utcák struktúrája nem teszi lehetővé a széles sugárutak létrehozását, manapság egyre több személygépkocsi és közszállítási eszköz próbál helyet találni, szorítani magának a szűk utcákon – és mihamarabb célba érni. A tömegközlekedésnek az utóbbi években bekövetkezett látványos és eredményes fejlesztése ellenére sokan továbbra is személygépkocsijuk használatát részesítik előnyben – az óvodások, kisiskolások szállítását a tanintézményekbe (és azután pedig haza) sok esetben így oldják meg a szülők. A városháza és a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) kilátásba helyezte a külön iskolabuszok beindítását, remélhetőleg ez még segít a helyzeten.
Kipróbáltuk a Vespát!
Adott pillanatban magam is komolyan gondolkoztam egy robogó beszerezésén, csupán a pénzhiány – és az egész évre és minden vonalra érvényes céges közszállítási bérlet – tántorított el a szándéktól.
Nagyon kis helyen elfér, parkolási díjat sem kell fizetni érte
Tény: a robogók száma folyamatosan nőtt az utóbbi években, egyre többen választják ezt a közlekedési megoldást, ami külföldön már jóval népszerűbb, mint felénk.
Néhány nappal ezelőtt egy, Vespa kismotrokat bérlésre kínáló cégnek köszönhetően mi is kipróbálhattunk egyet az olasz gyártmányú, stílusos robogók közül, pontosabban a Vespa LX 50 2T modellt. Éppen hétvége és szép idő volt, így rengeteg feladatot ellátott: egyesek betervezettek, mások pedig spontánok és sürgősségek voltak. A járgány átvételekor Cosmin Câmpeanu, a vállalat társtulajdonosa közölte velünk a technikai paramétereket, s hangsúlyozta: lévén, hogy a motor hengerűrtartalma csupán 49 köbcentiméter, elég hozzá a B kategóriás hajtási jogosítvány, a törvényeknek 2013-ban bekövetkezett módosulása után ennek birtoklásával automatikusan megszereztük a robogók vezetéséhez szükséges AM kategóriás jogosítványt is.
Korábban sohasem vezettem robogót vagy motorkerékpárt, ennek ellenére az alapfogások elsajátítása csupán néhány percet tartott. A robogónak automata sebességváltója van – ez is nagymértékben megkönnyíti az ember dolgát!
Megtudtuk: amennyiben egy robogó sárga rendszámmal rendelkezik, azaz a motor hengerűrtartalma csupán 49 köbcentiméter vagy kisebb, csupán AM kategória szükséges a veztetéséhez.
A rendkívül gyér forgalmú Békás/Bună Ziua lakónegyedi utcában megejtett próbaköröket követően egy ideig csupán „egyenesen” közlekedtem, nem sokkal ezután viszont megtanultam bevenni a kanyarokat. Feledtem az autóvezetői mentalitást, s igyekeztem az útra és utastársamra összpontosítani. A körforgalmak jelentették a legnagyobb kihívást, az autósok ugyanis nem figyelnek eléggé a motorosokra és robogósokra – a robogók használata megtanít bennünket, gépkocsivezetőket körültekintőbbnek, megértőbbnek, empatikusabbnak lenni.
Elmondhatom: bár Kolozsváron születtem és itt élek 42 éve, eddig egy nap alatt sohasem fordultam meg annyi helyen, mint szombaton a kis fehér Vespával: gyorsan és akadálymentesen közlekedtem, a villanyrendőröknél előre mentem, a forgalmi dugók láttán csak mosolyogtam: jobbról vagy balról szinte mindig sikerült megelőznöm a kocsikat. Tudtuk, hogy az üzemanyag-fogyasztás nem gond (a Vespa 100 kilométeren 3 liter benzint használ el...), így a város eddig ritkán látogatott helyeit jártuk végig a barátnőmmel, Biankával. Turisztikai attrakciókat látogattunk meg, aztán ismerősöket, barátokat sétáltattam meg, vasárnap a Szent János-kút érintésével a Kolozsvártól 20 kilométerre levő Csürülyéig kirándultunk a robogóval, geoládákat kerestünk, aztán egy szorult helyzetbe került, teniszeseményre érkezett bloggert kerestünk meg a robogóval és szállásoltunk el, mi több, éjjel még egy spicces havert is szállítottam vele egyik bárból a másikba. Hogy a bevásárlásokról ne is beszéljünk: voltunk a Vivo!-ban, a Iulius Mallban is, ráadásul rekord idő alatt értünk el egyik helyről a másikra. Nem kellett stresszeljük magunkat a parkolás miatt sem, a stílusos kis Vespa szépen elfért a járdán, a biciklitartók mellett. S még parkolási díjat sem kellett fizetnünk – vagy harcolnunk a jegyautomatával. A biztonság kedvéért éjszaka lakásomhoz közel, a Főtér nyugati részén parkoltam, az indítókulcs egyben a biztonsági zárra is jó...
Nem veszélytelen a személygépkocsik közötti közlekedés
Cosmin Câmpeanu a Szabadsággal közölte: a www.vespacluj.com weboldalon további tájékozódhatnak az érdekeltek, a bérelhető robogók a napokban a Karolina/Múzeum téren nyíló kölcsönző irodában vehetők át. „A Vespa robogó szórakoztató, gyors és kellemes módja a város felfedezésének, ezért turistáknak is ajánljuk” – fogalmazott Cosmin.
Információink szerint egy használt Vespa 1000–1600 euró közötti összegért vásárolható meg, egy új pedig akár a 3 ezret is elérheti. Vagyis nem túl drága ahhoz képest, hogy mennyire meg tudja könnyíteni a közlekedést, s ezzel együtt tehermentesíteni a város forgalmát...
A második világháború után újra talpra álló Olaszországot a Vespával motorizálták, és a Piaggio látta el robogóval az egész országot. Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak (1956-ban ünnepelték az egymilliomodik darabot), amely az ötvenes évek közepére már világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált, és több országban, mint például Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Brazíliában, Indonéziában és Indiában is gyártották. A világon az olasz stílus és elegancia egyik szimbóluma lett különlegesen nagy mértékű elterjedtségének is köszönhetően, amelyet a mára a 16 milliót meghaladó legyártott példányszám is bizonyít.A külföldi piacok is érdeklődve figyelték a robogó megszületését, a közönség és a sajtó is kifejezte csodálatát. A The Times úgy írt róla, mint a „római harci szekér óta nem látott eredeti olasz termék”. Enrico Piaggio a külföldi eladásokat világszerte kialakított szervizhálózattal is segítette, 1953-ra már több mint 10 000 Piaggio szervizállomás volt a világon, Amerikát és Ázsiát is beleértve. Rendkívüli külföldi sikerét jellemzi, hogy az USA-ban miután 15 év után visszatért a piacra, – ahonnan egy 1985-ös kétütemű motorok károsanyag-kibocsátására vonatkozó új törvény miatt került ki, – rögtön akkora sikert aratott, hogy 20%-os piaci részt szakított ki magának. 2001-ben 6000 Vespa robogót adtak el, 2002-ben pedig több mint 7000 darabot.A Vespa nem csak kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a nagy, robosztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott.
