Remélni tán muszáj
Sugárzóna
Sugárzóna
Vissza

Remélni tán muszáj

Egyik kocsit a másik után keresem, de nem találom. Sehol se találom. Mintha senki sem utazna Vásárhelyről Kolozsvárra pénteken. Csütörtök délben majdnem találok valakit, aki Udvarhelyről menne, de már nincs hely a kocsijában.

A dolgot az is megnehezíti, hogy ezúttal mindketten utazunk. Egyes autók ezért nem felelnek meg. Márpedig órám is van, meg a MÚRE konferenciájára is el szeretnék menni. Az Erdélyi Riport megszüntetése és az emiatt indított petíció után még jobban érdekel, mit mondanak a kollégáim sajtószabadság-ügyben.

Végül csütörtök este, mikor már felhagyok minden reménnyel, találok mégis valakit. A srác, mint másnap reggel kiderül, azért megy vissza, mert meg kell ismételnie a vizsgát. Erről csak este szólt a tanár, morgolódik is miatta. Idős ember-e, kérdezem. Igen, válaszolja. Hát akkor azért lehet, mondom én. Egy idős tanár még abban szocializálódott, hogy a diákok abban a városban ülnek, ahol tanulnak. Két-három havonta hazautaznak, de korántsem akkor, amikor a kedvük tartja. A gyerek hümmög, bizonyára így van, gondolja. Vagy ki tudja.

Mindenesetre megérkezünk, és alig tesszük le a csomagjainkat, megyünk is tovább. Noémi shoppingolni, én tanítani, aztán a konferenciára. Ahol sok mellébeszélés van, meg kevés igazi is. Ami igazán megdöbbent, az a mélységes illúziótlanság és tenni-nem-vágyás, ami árad a résztvevőkből. Nem újságírásból élek, talán ezért remélek még. De valahogy úgy érzem, hogy remélni muszáj. Szép kis ellentmondás.

                                                                                                          *

Másnap megnézzük a Légy jó mindhaláligot, előtte azonban Imréékkel találkozunk egy irodalmi kávéházban. Ott vannak az ő lányaik is, meg Ágota is. Egy órányit beszélgetünk, aztán elindulunk a színházba. Ott infarktusközeli állapotba kerülök, mert a megbeszélt három hely helyett csak kettő van félretéve. Végül megoldódik a probléma, de még sokáig nem kapok levegőt.

A Légy jó…-ról írtam a blogomon – szerintem jó előadás volt. Ami még eszembe jut, az az, hogy akárcsak a Valahol Európában, remek marketingfogás is. Akinek a gyereke-unokája-testvére játszik benne, az természetesen eljön, és még természetesebben nem tudja elfogulatlanul nézni.

                                                                                                       *

Szombaton reggel indulunk haza. Ismét csak éjjel veszem észre, hogy egy fiatalember reggel kilenckor indul Vásárhelyre. Beszélgetünk, és kiderül, hogy a kocsi önindítója elromlott, és a szülei, akik gyakran úgyis Vásárhelyen vásárolnak, most felhozzák a másik kocsit odáig. Útközben hívja a nagytatája, aztán az apja. Mindenki nyugodt, pontos, látszik, hogy a gyerekekért élnek. Nem tudom, mit vétettünk, hogy ez soha nem jutott ki nekünk.

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Illegális párbajok és majdnem ...
Vendéglátás és lekvárfőzés közt ...
Tengerészgyőzelem a vasutasok ellenében

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ