Ravi Shankar, „India nemzeti kincse” 100 éve született
Vissza

Ravi Shankar, „India nemzeti kincse” 100 éve született

Száz éve, 1920. április 7-én született Ravi Shankar világhírű szitárművész és zeneszerző, „India nemzeti kincse”. Zenéjével a különböző kultúrák összekapcsolására törekedett, a klasszikus, a jazz- és a rockzene sokmillió rajongója neki köszönhetően fedezte fel az indiai zene évezredes hagyományait. A centenáriumról hazájában és világszerte megemlékeznek.

Az Uttar Prades állambeli Varanasziban, a hindu vallás egyik legszentebb helyén jött a világra. Jómódú bengáli családból származott, de nevének szanszkrit alakját használta. Előbb a hagyományos indiai tánccal foglalkozott, tízévesen már Európában turnézott koreográfus testvére csoportjával, megtanult franciául, megismerkedett az európai klasszikus zenével. Hazatérve a zene mellett kötelezte el magát, az indiai zene egyik legnagyobb alakja, a száród pengetős hangszeren játszó Allauddin Khan társaságában lépett fel szitárművészként. (A szitár húros hangszer, a lant továbbfejlesztett indiai változata.) A komponálással is megpróbálkozott, balettekhez írt zenét, műveit az indiai nemzeti zenekar is előadta. 1949 és 1956 között az Indiai Rádió zenei igazgatója volt, nevét világszerte az ötvenes évek közepén ismerték meg, amikor kísérőzenét írt Szatjadzsit Raj filmrendező Apu-trilógiájához (Az út éneke, A legyőzhetetlen, az Apu-világa).

1952-ben ismerkedett meg Yehudi Menuhinnal, akivel barátok és alkotótársak lettek. A hegedűvirtuóz meghívására látogatott New Yorkba, 1967-ben együtt készítették a Nyugat és Kelet találkozása (West Meets East) című, Grammy-díjas albumot. Shankar volt az első indiai klasszikus zenész, aki fellépett az amerikai televízióban, és az első, aki egy egész klasszikus ragát játszott lemezre. (A raga nem mű, hanem abszolút, kötött skálán alapuló előadási rendszer, amely széles körű improvizációt tesz lehetővé.) A hatvanas évektől népszerűsítette szitárjával az indiai klasszikus zenét, a ragákból táplálkozó improvizációit a nyugati fül számára is fogyaszthatóan, rövidített formában játszotta, de elutasította az indiai és nyugati zene vegyítését.

A hatvanas évek közepén fogadta tanítványául George Harrisont, a Beatles együttes tagját, akinek zenei fejlődésére is nagy hatással volt, 1971-ben együtt szervezték az első segélykoncertet a polgárháború és éhínség sújtotta Banglades támogatására. A 60-as évek végén a hippik egyik zenei jelképévé vált, a Beatles mellett hatott a Rolling Stonesra, s kapcsolata volt David Crosbyval is a Byrds együttesből, ott volt a legendás montereyi és woodstocki rockfesztiválokon. Írt versenyművet szitárra és zenekarra, dolgozott Jean-Pierre Rampal francia fuvolaművésszel, Zubin Mehta karmesterrel, Jan Garbarek norvég dzsessz szaxofonossal, a kortárs zene kiemelkedő alakjának számító Philip Glass amerikai zeneszerzővel Passages címmel közös lemezt adtak ki.

Idős korában is turnézott, Magyarországon a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején járt három alkalommal. Pandit (mester, tanító) Ravi Shankart a kelet és nyugat zenéje közötti kapcsolatok ápolásában játszott szerepéért Polar-díjjal tüntették ki, a legmagasabb indiai kitüntetés birtokosa volt, II. Erzsébet brit királynő 2001-ben tiszteletbeli lovaggá ütötte, megkapta a francia Becsületrendet és a japán Praemium Imperiale kitüntetést. 1982-ben Oscar-díjra jelölték a Gandhi filmzenéjéért, az aranyszobrocskát azonban John Williams kapta az E.T. muzsikájáért. Az ötszörös Grammy-díjas művész 1986 és 1992 között az indiai parlament felsőháza, a Rádzsa Szabha kinevezett tagja volt.

George Harrison a „világzene keresztapjának” nevezte, Menuhin pedig azt vallotta róla, hogy zsenialitása és emberiessége csak Mozartéhoz fogható. Shankar zenei tehetségét örökölte két lánya, Norah Jones énekesnő-zongorista, valamint a szitáron játszó Anoushka, akivel többször is együtt lépett fel.

Shankar egészsége élete utolsó éveiben megrendült. Halála előtt néhány nappal Kaliforniában egy műtéten esett át –az egyik szívbillentyűjét cserélték ki –, de szervezetét ez túlságosan megterhelte és 2012. december 11-én, 92 éves korában San Diegóban meghalt. Gyászszertartására néhány nappal később került sor szűk családi körben, hamvait néhány hónappal később a Gangesz folyóba szórták. Két lánya Unsaid címmel 2013-ban közös dalt írt tiszteletére.

(Fotó: Carolyn Jones)


KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Hatszor többen hívták a ...
Több erdélyi településen járt a medve
„Nem hagyhatjuk, hogy a trianoni trauma ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ