Politikai aknamezők

Politikai aknamezők
Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után célkeresztbe került az RMDSZ is, ami előszele a 2024-es választási évnek. A román pártok a nyugati média tudósításai alapján felfedezték a magyar miniszterelnök „rasszizmusát”, s ennek ürügyén jó lehetőséget láttak az RMDSZ elszámoltatására. Főleg a Nemzeti Liberális Párton (PNL) belül talált visszhangra ez az irányzat.

A román pártok szavazótáboruk növelésére fel akarták használni a magyar kormányfő beszédének elítélését, s ezzel egyidőben az RMDSZ elszámoltatását, amely semmit nem csinált, de jó alkalom volt megint kihasználni a magyar kártyát, amely mindig képes szavazatokat hozni a konyhára. Hogy ezt mekkora sikerrel tették, majd meglátjuk, de a pártelnökök semmitmondó, udvariaskodóan vonakodó, mintha kényszerből, tanácsadói sugallatra tett, meggyőződés nélküli nyilatkozataik azt mutatják: a román pártok pontos forgatókönyv alapján cselekszenek.

Politikai játszma ez a javából, amely felértékelődik minél közelebb kerülünk a 2024-es választási évhez. Nem kizárt, hogy a nagykoalíció két tagja, a liberálisok és a szociáldemokraták már 2023-ban kenyértörésre viszik a dolgot, és útjaik elválnak egymástól. A politikai logika ezt mutatja indokoltnak. Együtt kormányozva a két nagypárt aligha fog tudni egymás ellen kampányolni. Márpedig a modern politika el sem tud képzelni kampányt ellenségkép nélkül. Hacsak a nemzetközi háborús helyzet nem romlik odáig, hogy kivételes módon jobbnak látják az ország vezetői megtartani a nagykoalíciót a választási év ellenére is.

Nem hiszem, hogy hosszabb távon következménye lesz az RMDSZ felszólításának, hiszen a szövetség nem fog elhatárolódni a magyar miniszterelnök beszédétől, de pusztán ezért nem fogják kitessékelni a kormányból sem. Ennek a döntésnek az ódiumát valamelyik nagykoalíciós partnernek magára kellene vállalnia, de ezt aligha tehetik meg egyedül. Ha a PNL erőltetni fogja az RMDSZ kiebrudalását, akkor a PSD vélhetően megvédi a magyarság érdekvédelmi szervezetét, hiszen egyre inkább úgy látszik: a következő választás győztes pártjaként szüksége lehet a szövetségre egy következő kormánykoalíció tető alá hozásához. A felmérések szerint a PSD a hagyományosnak számító 35 százalék körüli eredményt már eléri, ami megegyezik a balközép érzelmű romániai választóréteg arányával. Arra kell összpontosítaniuk, hogy megőrizzék ezt a támogatottságot. Ezt az eredményt csak rendkívüli helyzetben növelhetik, normális körülmények között elérték a maximumot. Így rendkívül fontos a PSD számára, hogy legyen koalícióképes partnerük, erre az esetre pedig az RMDSZ a legkézenfekvőbb.

A kisebbségvédő szerepében a napokban előszeretettel pózoló Klaus Iohannis elnök elvárása – miszerint az RMDSZ határolódjon el Orbán Viktortól - egyelőre pusztába kiáltott vágyálom, hiszen a liberálisok aligha fogják tudni rákényszeríteni az RMDSZ-t erre. Ezen felül pedig a belpolitikában nincs mozgástér arra, hogy tovább üssék a hűlni kezdő vasat. Minden bizonnyal a belpolitikai számítások mellett közrejátszott a külföldnek való megfelelési kényszer abban, hogy az RMDSZ koalíciós szerepe terítékre került a tusnádfürdői beszéd után. Iohannis nyilatkozata mögött olyan számítások is húzódhatnak, hogy a nemzetközi babérokra áhítozó elnök újfent fényezni akarta magát a nemzetközi közvélemény előtt, talán egy NATO-főtitkári tisztség odaítélésekor hátha az Orbán Viktorral szembeni pozícionálódás is plusz pontot jelent majd. Nicolae Ciucă kormányfő ijedt nyilatkozata is amolyan megfelelési kényszerből született, hogy bizonyítsa az amerikai szövetséges előtt: Bukarest nem eszik egy tálból Budapesttel, illetve nehogy már valaki összetévessze Bukarestet Budapesttel, mint ahogy ez előfordul időnként a távolról érkező vendégekkel.

A mostani nyilatkozatokból azonban vélhetően egyre több lesz, hiszen a nagykoalíció felrobbantása idő kérdése, és még egy jó ideig keresni fogják a fogást rajta, hogy melyik lehet az a pillanat, amikor egyik vagy másik fél maximális politikai haszon felhajtásával égbe röpítheti a koalíciót. Nehéz megjósolni, hogy ez pontosan mikor következik be, de ez a forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek.

Orbán Viktor beszéde tartalmilag semmi újat nem hozott. A kifogásolt „faj” kifejezés mellett magyar fül számára aligha jelentett újdonságot, hiszen Orbán azokat a jól ismert nézeteit hangoztatta Tusnádfürdőn, amelyeket már legalább bő tíz éve mond. Bizonyára lehetett volna óvatosabb, hiszen ma már minden szavát figyelik a világon. Az RMDSZ-nek is alaposan oda kell figyelnie, ugyanis a 2024-es év rendkívül nehéz lesz a maga négy választásával. Ha hibákat követ el, akkor azt könyörtelenül ki fogják használni a magyarság ellen. A szövetségnek is óvatosabbnak kell lennie, és magyarországi partnerei felé hatékonyabban továbbítania kell, hogy az elkövetkező két évben Erdély területe - képletesen fogalmazva – tele lesz politikai aknamezőkkel.

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

A Mandineren találkoztam egy különös szöveggel, melyről aztán kiderült, hogy voltaképpen a mi Parászka Borókánk blogjáról került a lapba. Hogy miként, érdektelen. Annál érdekesebb a szöveg. A blogon cím még nincs, de a kezdő mondat („Huszonkilenc másodperc”), mint bizonyos költőknél, akár címnek is tekinthető. A Mandineren aztán beszédesebb cím is születik: A szégyen útja.
Máskép(p)
Több olyan könyv létezik, amelyről úgy gondolom, hogy mindenki el kellene, hogy olvassa. Nem tenném kötelező iskolai olvasmánnyá, főleg azért nem, mert akkor még kevesebben olvasnák el, s akik mégis, azoknak jó része megutálná. Az egyik ilyen könyv Szolzsenyicin Gulág szigetcsoportja, aminek lélekrengető ereje, zsenialitása és elképesztő őszintesége mellett van két gondja.
Máskép(p)