Páni félelem
Villámvignetták
Villámvignetták
Vissza

Páni félelem

Az ösztöndíjaknak megvan a maguk hivatalos menete. Az ELTÉ.n be kellett mennem egy férfiúhoz, akinek a neve egy nemrég elhunyt román focistáéra emlékeztetett. Ez az agilis úr magyarázta el, mivel hová forduljak, honnan kérjek pecsétet mire, miközben kedélyesen elbeszélgetett velem erről-arról. Ő volt az ösztöndíjosztály vezetője.

Ágiéknál nem maradtam sokáig, illetve túl sokáig maradtam, ha a félelemre gondolok. Egy ideig egy háromszéki fiú lakott a másik szobában, akivel még a Kodolányiban ismerkedtem meg, ő azonban egyik napról a másikra elköltözött. Egyedül maradtam, és félni kezdtem. Nagyszerű lemezek voltak ott, a Parasztbecsület Húsvéti kórusába ott szerettem bele, de akármit tettem fel, éjszaka valósággal nyüszítettem a félelemtől. Nemsokára átkéreztem Zsigáékhoz, egyedül már nem bírtam tovább.

Hogy ennek a pániknak mi volt az oka, arról a mai napig fogalmam sincs, illetve csak sejtelmeim vannak. Visszatérő álmom, hogy valaki áll az ablakban, akinek vissza kellene adnom valamit, vagy aki felelősségre von valamiért, amit akkor nagyon is értek, felébredés után azonban fogalmam sincs, mi történt. Az a páni félelem többé-kevésbé elmúlt, nagyon ritkán tör fel belőlem, lassan gyógyulok, a nyomai mégis megmaradtak.

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Vasárnap éjfélig interneten vetít ...
Törölték a stockholmi Nobel-díjátadót
Koronavírus az Apáczaiban – ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ