Ötven bani fele: féligyekezet
Vissza

Ötven bani fele: féligyekezet

Mától, július elsejétől szeptember végéig érvényes a kormánynak az igyekezete, hogy a benzikutaknál a kereskedők ötven banival olcsóbban árusítsák az üzemanyagot, a gázolajat illetve a benzint. Inkább nevezhető igyekezetnek, semmint intézkedésnek az elképzelés, hiszen nagy különbség van a szándék bejelentése meg a gyakorlatba ültetés között az üzemanyag árának ötven banis csökkentését illetően. Amíg a miniszterelnök (nemrég) nyilvánosan bejelentette a kormány elképzelését erről az árcsökkentésről, addig a benzinkutaknál már meg is drágult ötven banival az üzemanyag – hangzott el már akkor a vicces megjegyzés, és hát az elképzelés gyakorlati haszna is körülbelül ennyit jelent…

A kormány tegnap fogadta el az üzemanyag árának csökkentéséről szóló rendeletét, amely a Hivatalos Közlönyben való megjelenést követően lép majd hatályba, de mindenképp július elseje és szeptember harmincadika közötti időszakra, tehát három hónapra lesz érvényes. Valószínűtlen tehát, hogy aki ma megáll tankolni valamely benzinkútnál, már látni fogja a kiírást az ötvenbanis kedvezményről, illetve hogy ennek megfelelően kevesebbet kellene fizetnie a tankolásért. Hiszen a kereskedők valószínűleg megvárják majd a jogszabály kivitelezésére vonatkozó pontosításokat is, hogy meggyőződjenek az előírás alkalmazhatóságáról, egyáltalán a pontos tartalmáról. Az pedig még minden bizonnyal beletelik néhány napba, amíg a jogszabály alkalmazására vonatkozó szabályzat is megjelenik.

A rendelet szövege azonban arra bőven elegendő, hogy tisztábban lássuk, egyáltalán milyen állami kedvezményben részesítik a lakosságot, miből is áll az a segítség, ami a hihetetlen mértékben megdrágult energiát (elvégre minimum megduplázódott ezelőtt egy évhez mérten a villamos energia és gáz ára, vagy éppenséggel az üzemanyag ára), az azzal összefüggő szolgáltatások és termékek, élelmiszerek drágulását lenne hivatott valamelyest ellensúlyozni. Meglepően hangzik, de igaz: a kormány a bejelentett ötven bani árkedvezményből csak annak a felét, huszonöt banit vállal magára – a többit, szintén huszonöt banit áthárít a kereskedőre… Tegyen az is egy kedves gesztust a vásárló felé. Amivel nem is lenne baj, hiszen nehéz elfogadni illetve megérteni, mi indokolja egyáltalán a kereskedők részéről ezt a határtalan áremelést – ellenben akkor ne hangoztassanak a hatóságok olyasmit, aminek fele (se) igaz. A kormányrendelet ugyanis csupán „lehetőséget” ad arra, hogy ötven banival csökkentsék az üzemanyag árát oly módon, hogy annak felét állják az állami költségvetésből, a másik felét pedig önkéntesen átvállalhatják az üzemanyagtöltő állomásláncok.

A jogszabály szövegéből továbbá egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a csökkentés csak ötven banira lehetséges: tehát az a megoldás nem működik, hogy az állam által megtérített huszonöt banival mindenképp olcsóbb legyen az üzemanyag, s a kereskedő vagy hozzáteszi emellé a saját zsebére vállalt másik huszonöt banit, vagy nem. Egyszóval: az állam megosztotta a kereskedőkkel az árcsökkentés terhét, a nagy segítségként bejelentett intézkedés felét áthárította. Végül is ügyes húzás, legalább most tesztelhetik a piacot, azt, mennyire lesznek „szociálisan érzékenyek” a kizárólag nyereségre hajtó (nem akármilyen) kereskedők, vagy lesz-e bennük valamennyi reklámérzék arra, hogy végül is csekély három hónapig visszafogják a nyerészkedési igyekezetüket, ezzel több ügyfelet nyerve maguknak. Virgil Popescu energiaügyi miniszter ebben a tekintetben nagyon bizakodó, ki is jelentette, szerinte a töltőállomások döntő többsége alkalmazni fogja az intézkedést, amelynek egyik előnye, hogy az állami támogatás részét nem is kell majd igényelni, hanem a vállalatok majd automatikusan alkalmazzák és behajtják a hónap végén az adóbevallásokon keresztül.

„Önkéntes vállalás, semmi kötelezettség”… A miniszternek ez a pontosítása az ötvenbanis kormányrendeletről úgy hat, mint egy mottó, egy jelszó, ami jellemző a kormány számos elképzelésére, amelyet gazdasági segélyintézkedés formájában szándékszik megvalósítani. Július folyamán több minden „történik” pénzügyileg illetve adóügyileg. Növelik például az ételjegyek értékét – már ha a munkaadók meg tudják engedni maguknak ezt a plusz költséget, de papíron jól mutat a kormány által megteremtett lehetőség, ami úgyszintén „önkéntes vállalás, semmi kötelezettség”. A kisnyugdíjasok is (akiknek járandósága nem haladja meg a kétezer lejt) támogatásban részesülnek, havi egyszeri hétszáz lejben – hogy mi lesz az év többi hónapjában, ami csak még bizonytalanabbnak, kiszámíthatatlanabbnak ígérkezik, már lényegtelen. Sőt az is lényegtelennek tűnik az intézkedés „fényében”, hogy mi lesz azokkal a munkavállalókkal, akiknek a havi jövedelme a kisnyugdíjas kategóriába tartozik, de hasonló segélyezés fel sem merült az esetükben. Másfelől pedig számos adóellenőrzés várható, például az áruszállítókat készülnek szigorúan felügyelni (na meg büntetni), s az adóhatóság figyelmeztetése alapján a magánszemélyek és vállalkozók (be nem jelentett vagyona) ellen indítanak mától „hadjáratot”, minden forrásból, akár a közösségi médiából szerzett információk alapján… Hiszen híre járja például, hogy a tengerparton egyesek nem adnak nyugtát a kibérelt sezlong után… De az is kiszivárgott a sajtóban, hogy további adókedvezmény-megszüntetést meg illetéknövelést tervez a kormány, ami érint majd ingatlanügyleteket, vállalkozásokat, munkaviszonyokat – jogi és magánszemélyeket egyaránt.

Ezek árnyékában az egy-két, ideiglenes segítségnyújtás a kormány részéről szinte megsemmisül, hiszen az odahajított hal helyett a halászati körülményeket kellene megteremteni. Mindezekért képtelenségnek tűnik a legkisebb mértékben is lelkendezni az ötvenbanis támogatásért, annak is csak a feléért.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Közel 900 jogosítványt vontak be a ...
VIDEÓ – KMN: György Attila kerek ...
VIDEÓ - KMN: A szecesszió Kolozsváron. ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ