Olimpiai bajnok párbajtőröző és ötkarikás bronzérmes kenus hunyt el
Vissza

Olimpiai bajnok párbajtőröző és ötkarikás bronzérmes kenus hunyt el

Hosszan tartó betegség után 87 éves korában elhunyt Kausz István olimpiai bajnok párbajtőrvívó.

A sportember szerda délután bekövetkezett haláláról a család nevében unokaöccse, a szintén orvos Tállay András tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot.

Kausz István 1932. augusztus 18-án született Budapesten. A Vasas SC, a Bp. Haladás és az OSC sportolója volt, kezdetben öttusázott, de kiugró sikereit párbajtőrvívásban érte el 1957 és 1965 között. Világbajnok lett egyéniben 1962-ben, Buenos Airesben, csapatban azonban már három évvel korábban, 1959-ben, Budapesten győzött. Vb-kről még két ezüstöt és egy bronzot hozott haza csapatban, emellett főiskolai világbajnok és Universiade-győztes.

A kétszeres olimpikon pástra lépett Rómában is, 1960-ban a csapattal negyedik lett, de az igazán nagy sikert 1964-ben Tokió hozta el a számára, ahol Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kulcsár Győző és Nemere Zoltán társaságában a válogatottal aranyérmet nyert.

Amint arra az olimpia.hu oldal emlékeztet, Kausz István már sportolói pályafutása idején orvosi diplomát szerzett, később a KSI, majd a magyar úszóválogatott orvosaként tevékenykedett, Szöul és Peking között hat nyári olimpián volt az egészségügyi csapat tagja.

Teljesítménye elismeréseként többek között megkapta a MOB Érdemérmet (2002) és a MOB Fair Play Életműdíjat (2015). Kausz István a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja volt.

Nyolcvanhat éves korában németországi otthonában elhunyt Wieland Károly világbajnok, olimpiai bronzérmes kenus.

A melbourne-i olimpikon szombaton bekövetkezett haláláról családja tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot.

Wieland Károly 1934. május 1-jén született Soroksáron, sikereit a Csepeli Vasasban érte el, ahol 16 éves korában kezdett ismerkedni a sportággal. Az ötvenes évek egyik – világviszonylatban is – meghatározó kenusa volt, aki világbajnokságon és olimpián is dobogóra állhatott párosban. Az 1954-es maconi vb-n 10 000 méteren Halmai Józseffel aranyérmet nyert, majd az 1956-os nyári játékokon 1000 méteren Mohácsi Ferenccel harmadikként végzett.

A MOB honlapja felidézi, hogy az 1960-as években a Csepel Művek munkatársa volt, de dolgozott Egyiptomban, Pakisztánban és Cipruson is. A Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett 1960-ban. 1972-ben családjával Németországba költözött, ahol mérnök-közgazdászként tevékenykedett, majd 1999-es nyugdíjba vonulását követően is Weinheimben maradt.


EZ ÉRDEKELHETI
SPORT ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Egy ártatlan kolozsvári polgár érzései ...
VILÁGELSŐK: ENGEDÉLYEZTÉK A ...
Zsigmond Emese: „gyermekirodalomból ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ