Októberi tarka erdők, játékos felhők és esernyő alakú gombák
Vissza

Októberi tarka erdők, játékos felhők és esernyő alakú gombák

Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély novemberi számában.

„De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.”

(Áprily Lajos: Októberi séta)

Ősszel a természetet járva, vagy akár a városban is, szemet gyönyörködtető a fák és cserjék lombszíneződése. A mérsékelt éghajlati övezetben a növényzetnek alkalmazkodnia kell a változó környezeti viszonyokhoz. Ősszel és télen a növények számára két létfontosságú tényező mennyisége csökken: a fényé és a vízé. A fény csökken, hiszen a nappalok rövidülnek, a téli alacsony hőmérséklet miatt pedig a gyökerek a fagyott talajból nem tudnak vizet felszívni. Csak az örökzöld fenyőfák tűlevelei maradnak meg és tartják zöld színüket, a többi növényzet téli álomba merül. A levelekben többféle színanyag található, amelyek a napfény energiájának hasznosítását végzik. Ősszel legelőször a klorofillok bomlanak le, így a narancssárga karotinok és a sárga xantofillok színe is érvényesülni tud. A karotin egy narancssárga színű pigment, amely a fotoszintézisben is jelentős szerepet játszik, a xantofill az oxigén tartalmú karotinoid pigmentek osztályának egyik tagja, amely az őszi levelek jellegzetes sárga és barna színét adja. A lilás-pirosas színárnyalatokat a hideg hatására képződő antociánok okozzák. Az őszi színpompa időpontja minden évben időjárástól függően változik, általában október végén, november elején élvezhetjük teljes díszében a csodás látványt.

Az őszi erdők csodálatos élménye adta az ötletet az október 17-i kiránduláshoz. Olyan útvonalat választottunk, ahol szép kilátás nyílik a városunk közelében lévő erdőborította dombokra, a köztük húzódó patakvölgyekre, településekre, valamint a Kis-Szamos völgyére. Az M16-os autóbusz román opera melletti megállójából indulunk reggel 9 órakor a Kolozsvártól 13 km-re levő Szelicsére. A Csürülye (Ciurila) községhez tartozó Szelicse falu a Kis-Magurának (826 m) nevezett domb alatt fekszik 700 méter magasan. A falunak szép a fekvése, tiszta a levegője, és többször is előfordult, hogy mialatt Kolozsváron ősszel a Kis-Szamos felett összegyűlt pára és köd befedte a várost, itt fenn ragyogóan sütött a nap. Talán ezzel magyarázható, hogy az elmúlt években a környéken sok új ház épült, több modern panzió és egy lovas klub is létesült, nem messze a falutól pedig a Szélmalom állat- és kalandpark fekszik. Mivel közel van Kolozsvárhoz és személygépkocsival könnyen megközelíthető, többen vettek vagy építettek itt hétvégi házat is. A faluban a Cristiana öregotthonnál szállunk le az autóbuszról, öt perc alatt elérjük azt az utat, amely a lovas farm felé vezet. Kikerüljük a farm mellett elhaladó sáros utat, ezért átvágunk az erdőn, hogy kijussunk a falutól északra fekvő platóra. Ezt a nagy, egyenes területet a falu határában bevetették gabonával, mostanra viszont már csak az aratás utáni tarló látványa fogad. A területet délről a Feleki-gerinc legnyugatibb nyúlványa, a Kis-Magura határolja, nyugat és észak felé meredek lejtőkbe fut bele. A nyugati oldalon a a Lónai-patak mellékvize, a Rákos-patak völgye felé lejt, amelyet átszel az erdélyi autópálya. Észak felé a Bocsor-patak völgyébe és Kolozstótfaluba ereszkedhetünk le. A két lejtős oldalt egy gerinc választja el egymástól, a Kolozstótfalu és Magyarfenes közötti gerincet szintén erdő borítja, ami egész Magyarlónáig kiterjed. A gerinc legmagasabb pontja a délnyugati csücskén lévő Havas-bükke, vagy más néven Recea-csúcs (759 m). Két másik csúcsa a Medve-hegy (625 m) Tótfalu felett, valamint a Bükk-tető (603 m) Magyarfenes felett.

A Szelicse melletti plató keleti oldalát a Gorbó-patak felső szakaszán fekvő erdős rész határolja. Ez a szelicsei úttól északra, a Bivalyosnak nevezett legelő alatt elterülő meredek, vad patakvölgyektől szabdalt erdős terület. Az itt eredő patakocskák összefolyásából jön létre a Gorbó-patak. Ebben az erdőben található az EKE-forrás, a Gorbó-patak egyik mellékágának vadregényes katlanában pedig egy szép vízesés is megcsodálható.

Mivel az útitervünkben nincs benne sem a vízesés, sem az EKE-forrás, az erdőben haladó útról nyugati irányba, az erdő felső széle felé átvágunk a fák között, elérjük a plató szélét, az erdőben pedig őzlábgombát szedünk. Az erdőszélen folytatjuk utunkat északi irányba, eljutunk egy bekerített telekhez, amelyen magányos ház áll. Innen az út elágazik több irányba, déli irányba lejtő vezet a Kolozstótfalu feletti legelőkre. Felhős az idő, a kilátást a Szamos-völgye felé eltakarja a köd, csak sejteni lehet a Gorbó-gerinc és a Leányvár kettős dombjának körvonalát. Nem ereszkedünk le a völgy felé, hanem elhaladunk a magányos ház előtt nyugati irányba, mígnem elérjük a szemben levő erdő szélét. Itt szekérút halad az erdő széle és a szántóföld között, amely lassan emelkedik a Havas-bükke (vf. Recea) nevű csúcsig. Közben a felhők állandó mozgásban vannak, déli irányba a szántóföld közepén látszik egy kiemelkedés, amely Kunhalom néven szerepel a Kolozsvár és környéke térképen, távolabb feltűnik Szelicse falu, a Kis-Magurát még köd takarja. A szél egyre jobban szétfújja a felhőket, lassan eloszlik a köd, felettünk az ég egyre kékebb lesz és láthatóvá válik a Kis-Magura is. Mire elérjük a Havas-bükkét, már kisüt a nap, bevilágítja a Rákos-patak völgyét és Magyarfenest, de szembe velünk a Gyalui-havasok tetején még ott lebeg a pára. Félórát állunk és csodáljuk a szép kilátást, figyeljük a felhők játékát. Elindulunk visszafelé az erdő szélén a magányos házig, innen most kanyargós szekérúton ereszkedünk lefelé a Tótfalu feletti legelőkre, közben itt is megcsodáljuk a szép panorámát, amit reggel köd takart. Most belátunk egészen Szászfenesig és Kolozsvár egy része is feltűnik a távolban. Innen a csoport egy része az EKE-forráshoz megy és onnan a Gorbó-gerincen tér haza. A többiek a Kolozstótfalu felett levő Medve-gerinc felé vesszük az irányt. A gerincút szép erdőben halad, gyönyörködhetünk a természet évente ismétlődő, mégis mindig más színpompájában, gombákat is gyűjthetünk. A gombaszedésnél az a szabály, hogy csak olyan gombát gyűjtsünk, amelyet biztosan azonosítani tudunk. Ismeretlen vagy bizonytalanul felismert gombát nem szabad szedni! Ebben az erdőben is rengeteg nagy őzlábgombát találunk, amely főként az erdőkben és réteken nő. A kezdetben félgömb alakú (dobverőszerű) kalap kifejlődve esernyőszerűen kiterül és akár 30 centiméter átmérőjű is lehet. A kalap fehéres-barnás színezetű, nagy barna pikkelyekkel befedve, széles lemezei fehéres árnyalatúak. A fehéres tönk kígyóbőrszerű mintázattal díszített, rajta mozgatható, kettős gyűrűszerű gallért találunk. Fogyasztásra a kalap javasolt, rántva kiváló.

Az erdőben vezető gerincút 5 km hosszú, a vége felé meredekebb ereszkedő következik, majd a szászfenesi Leányvár negyedbe érünk, ahol az erdő szélén új házak épülnek. Innen már közel vagyunk az M21 és M26-os autóbuszok végállomásához, amelyekkel kényelmesen visszautazunk Kolozsvárra. A kiránduláson összesen 15 km-t tettünk meg gyalogosan.

(Borítókép: Kilátás a Havas-bükkéről Fotó: PÁL GYÖNGYI)


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Rendezvényajánló
Az RMDSZ újabb államtitkár-, és ...
Oltáselőjegyzéskor előnyt élveznek az ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ