Ó, jöjj, Napkelet, Szent Virradat; jöjj, Világosság!
Vissza

Ó, jöjj, Napkelet, Szent Virradat; jöjj, Világosság!

Mától Adventben vagyunk, amely a latin adventus, azaz megérkezés, eljövetel szóból ered. Az Úr érkezése előkészületi idő Krisztus első eljövetelének liturgikus ünneplésére, egyúttal azonban az Ő végidőbeli eljövetelének várása is ideje.

Az adventi idő szokásai már a karácsonyvárásra vonatkoznak. Így az adventi koszorú is.

Az egyházközség ünneplésének színhelye az Egyetem utcai piarista templom volt. A liturgia előtt a főcelebráns, László Attila főesperes-plébános meghatottan, lélekhez szóló szavakkal mondott köszönetet a sok-sok imáért, amelyet a kemény szenvedésekkel járó, hosszas koronavírusos betegsége idején felépüléséért mondtak a hívek és a testvérek Kolozsváron és Erdély-szerte.

Advent első vasárnapján a szentmise bevezetőjében László Attila rámutatott: Advent a két világ határának a csodáját hirdeti, azt, hogy már itt, a Földön elkezdődhet bennünk valami, ami teljessé majd odaát lesz. Advent idején felfedezhetjük, megélhetjük és a zsoltárossal együtt rádöbbenhetünk, hogy az a csoda, amely értünk történt akkora, amekkorát megérteni ugyan nem fogunk – de elfogadni képesek vagyunk. Advent ugyanakkor az alázat ideje is, azé az időé, amikor újra felfedezhetjük önmagunk teremtettségét. Advent nem a rohanás, hanem a megérkezés, a hazatalálás, a valódi szeretet ideje, amikor megérthetjük, hogy valóban megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.

A szentmise kezdetén a főcelebráns megáldotta és meghintette szenteltvízzel az adventi koszorút és a híveket. Ezt követően meggyújtották a koszorú első gyertyáját. Ez a fény Krisztust jelképezi, aki a világ világosságának mondja magát, és azt akarjuk, hogy az Ő fénye elűzzön minden sötétséget az életünkből.

Az ünnepi szentbeszédben László Attila ezzel a kegyelmi időszakkal kapcsolatban feltette a kérdést: mi tehát a teendőnk?! Sajátos helyzetben kell életünket átjárnia az Adventi lelkületnek – a vágyakozás és a várakozás Isten után. Attól lesz időnk szent idő, hogy ez a vágyakozás, vagyis életünk irányultsága kifejeződésre jut. Például egy éhes ember a Holdat is sajtnak nézi, a szerelmes pedig kedvese arcát látja benne. Az istenkereső a világban látja meg Istent! Ez Jézus Krisztus által már nem álom. Vele, az Úrral való találkozásra készülünk. Jézus szavai pedig éberségre szólítanak bennünket. Vajon volt-e ezeknek a szavaknak valaha akkora súlya, mint napjainkban? Kell-e bizonygatni a normalitást a sarkából kiforgatni akaró társadalomban, ahol csak az nem számít, amit Isten akar, ad, a biztos jövő érdekében?! – nyomatékosította László Attila.

A továbbiakban rámutatott arra, hogy mindnyájunknak megvan a feladatunk, aminek teljesítését Isten számon kéri tőlünk. Amint Szent Pál írja:”… semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg az Ő megjelenését várjátok…” – ezért hát éljünk is vele. A kegyelmi eszközök – bűnbánattartás, szentgyónás és szentáldozás, a böjt, az ima, a jócselekedetek – most is rendelkezésünkre állnak, csak éljünk velük. Lehet, hogy új módon kell megkeresni a módját, de keressük! Így lesz Adventünk igazán tartalmas!

Adja a mindenható Isten, hogy a hit fénye, a kegyelmi élet, és az önfeláldozó szeretet is növekedjék szívünkben és családjainkban!

Rohonyi D. Iván felvételei


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Oltásbizottság: több mint 300 ezren ...
A miniszterelnöknek is beadták a ...
Komoly műszaki gondok a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ