Nyughatatlan természetű volt Hollywood egyik nagy „realista” színésze
120 éve született Spencer Tracy
120 éve született Spencer Tracy
Vissza

Nyughatatlan természetű volt Hollywood egyik nagy „realista” színésze

Százhúsz éve, 1900. április 5-én született Spencer Tracy kétszeres Oscar-díjas amerikai filmszínész.

Spencer Bonaventure Tracy Milwaukee-ban látta meg a napvilágot, ír katolikus családból származó apja teherautók árusításával foglalkozott. A kis Tracy nyughatatlan természetű, hiperaktív gyerek volt, szülei ezért előbb az apácákhoz, majd különböző katolikus középiskolákba íratták, hogy „megjavuljon”. Amikor az első világháború végén betöltötte tizennyolcadik életévét, csatlakozott a haditengerészethez, a norfolki támaszponton szolgált. Leszerelése után különböző felsőfokú tanulmányokat folytatott, eközben iskolai színjátszó csoportokban szerepelt nagy sikerrel.

Huszonkét évesen – feladva addigi tanulmányait – a szülői akarattal dacolva New Yorkba ment, ahol beiratkozott az American Academy of Dramatic Art kurzusára. 1923-ban megkapta diplomáját, és leszerződött egy New York-i társulathoz, itt ismerte meg Louise Treadwell színésznőt, akivel össze is házasodtak. A következő évben megszületett a fiuk, John, akiről tízhónapos korában kiderült, hogy nem hall. Az első megrázkódtatás után az asszony úgy döntött, hogy olyan klinikát alapít, ahol a hasonló fogyatékossággal élő gyermekek gyógyítását, gondozását vállalják, az intézmény megnyitására 1942-ben került sor. A házaspárnak 1932-ben egy kislánya is született, Louise (Susie).

A színpadon egyre nagyobb sikereket arató Tracy számára a szakmai áttörést az 1930-ban bemutatott Az utolsó mérföld című színdarab jelentette, amelyben egy elítélt gyilkost játszott. John Ford filmrendező, látva csodálatos alakítását, meggyőzte a Fox filmstúdiót, hogy következő filmjére az ifjú és tehetséges színészt szerződtesse. Így készült el a Felfelé a folyón, első filmjében partnere Humphrey Bogart volt, akivel életre szóló barátságot kötött. Családjával együtt Hollywoodba költözött, a következő három évben összesen 16 filmben játszott olyan sztárokkal, mint Joan Bennett, Bette Davis, Jean Harlow és Loretta Young, általában bűnözőket, nehézfiúkat alakított.

1935-ben átszerződött a Metro Goldwyn Mayerhez, ahol két évtizeden át maradt, és olyan szerepeket kapott, amelyekben megmutathatta sokoldalúságát. 1937-ben a Bátor kapitányok című filmért, amelyben egy portugál halászhajó kapitányát játszotta, majd 1938-ban A fiúk városa című filmért, amelyben egy szegény fiúkkal foglalkozó papot alakított, elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. A filmvilág legrangosabb kitüntetésére összesen kilencszer jelölték.

1942-ben forgatta Az év asszonya című filmet, amelyben először játszott együtt Katharine Hepburnnel. A munkakapcsolatból hamarosan szerelem lett, de Tracy nem tudott dönteni felesége és kolléganője között, mert mindkettőt szerette. A belső konfliktus miatt egy ideig alkoholba fojtotta bánatát, majd Hepburnhöz költözött, bár feleségétől sohasem vált el. Hepburn és Tracy több filmet forgatott együtt, és a férfi haláláig együtt maradtak, a világ minden pontjára elkísérték egymást.

Spencer Tracy és Katharine Hepburn 1942-ben (Fotó: Getty Images)

1945-ben visszatért a színpadra, végigturnézta Washingtont, Bostont és New Yorkot. A rövid színházi kitérő után nagy siker volt az Ádám bordája, amelyben Hepburnnel együtt komédiázott, és amelyet az 1949-es év csúcsmozijának tartottak. 1954-ben „szabadúszó” lett. 1958-ban Kubába utazott, ahol Hemingway regénye alapján leforgatták Az öreg halász és a tengert, amelyben az utolsó harcát vívó halászember megformálásával élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta. Az 1960-as évek elején három filmet készített Stanley Kramerrel: Aki szelet vet (1960), Ítélet Nürnbergben (1961), Bolond, bolond, bolond világ (1963) – az első kettőért ismét Oscar-díjra jelölték.

Tracy egészségi állapota 1963-ban megromlott, a következő években több szerepet is vissza kellett utasítania. 1967-ben, Hepburn rábeszélésére és segítségével leforgatta utolsó filmjét, a Találd ki, ki jön vacsorára! című vígjátékot. Három héttel a forgatás befejezése után, 1967. június 10-én hollywoodi otthonában szívrohamban meghalt. Élete utolsó pillanataiban Hepburn volt mellette, aki – a családra való tekintettel – a temetésre nem ment el.

Spencer Tracy egyike volt Hollywood nagy „realista” színészeinek. Fiatalon az amerikai eszmények megtestesítőit alakította: erős, határozott, lelkes, kitartó férfiakat, akik a köz- és magánéletben egyaránt képesek kiverekedni maguknak a boldogságot. Nem skatulyázták be egyetlen szerepkörre sem, negatív hősöket és vígjátéki figurákat egyaránt megformált. Évei múltával, fehér hajával, jellegzetesen barázdált arcával egyre érettebb és mélyebb emberábrázolóvá vált. Emlékére 1988-ban a Kaliforniai Egyetem és lánya, Susie a nevét viselő díjat alapítottak, amelyet többek között Jack Lemmon, Morgan Freeman, Anthony Hopkins, Anjelica Huston és Harrison Ford is megkapott.

(Borítókép forrása: Photographs: Rex)


KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Hatszor többen hívták a ...
Több erdélyi településen járt a medve
„Nem hagyhatjuk, hogy a trianoni trauma ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Örökballagók
  • Miből él az egyház, ha üres a persely?
  • Miből él az egyház, ha üres a persely?
  • Ballagás 2020 – otthon, lélekben ...
  • Kedves végzősök!