Nyugati értékrend vs. iszlám elvek
Migrációról, nyugati civilizációs értékrendekről, saríáról Budapesten
Migrációról, nyugati civilizációs értékrendekről, saríáról Budapesten
Vissza

Nyugati értékrend vs. iszlám elvek

„Tizenévesen magam is meggyőződéses követője voltam a saríának. Én is úgy imádkoztam imámmal és gyülekezettel együtt, hogy a zsidók, a hitetlenek megsemmisülését kívántam ... 2001. szeptember 11-e után azonban szembe kellett néznem magammal, s rádöbbentem arra, hogy nem vagyok képes többé erkölcsi vezetőként tekinteni Mohamedre…” Ezek a mondatok a Mathias Corvinus Collegium által szervezett nemzetközi migrációs konferencián hangzottak el Budapesten; egy olyan előadó fogalmazta meg ezeket a gondolatokat, aki egyéni élettapasztalatai folytán hitelesen, sőt megdöbbentően vázolta azt, hogy a radikális iszlám hívei tulajdonképpen csak a saríát, az iszlám erkölcsi, morális elvrendszerét betartva ténykednek, s hogy a saría szavatolja az intoleranciát, az embergyűlöletet.

A szomáliai származású Ayaan Hirsi Ali a harvardi és stanfordi egyetemek tanára, neves nőjogi és iszlámkritikus aktivista azt mondta: beszélnie kell mindezekről a dolgokról, mivel látja, hogy mit eredményez a működő saría, melynek elveit követve „homoszexuálisokat dobnak le a tornyokból, zsidókat és keresztényeket irtanak.” A 9/11 borzalmait követően maga is utána olvasott a terroristák üzeneteinek, és elmondása szerint, megdöbbenve tapasztalta, hogy Osama bin Laden egészen pontosan idézett a Koránból, Mohamedtől. „Fájdalmas volt felismerni, hogy a vallásomat nem félreértették, nem eltorzították a terroristák, hanem, hogy valójában ez a vallásom” – mondta.

A március 22–24. között szervezett konferencia előadói, a legkülönbözőbb szakterületekkel foglalkozó akadémikusok, világszervezetek képviselői, volt és jelenlegi politikusok a legkülönbözőbb nézőpontokból járták körül a törvénytelen migráció kérdéskörét, annak kiváltó okaitól kezdve a lehetséges, és alkalmazható politikai megoldásjavaslatokig. Ebben a rendkívül összetett kontextusban joggal kapott kiemelt helyet az a kérdéskör, hogy összefér-e a muzulmán életfelfogás és közösségi jogrend alapját képező saría a demokráciával, tekintve, hogy a már mozgásban levő, és még elindulásra váró embertömegek jelentős része iszlámhitű. Annak érdekében, hogy a gondolatmenetben a tágabb kontextustól a saría és a demokratikus jogrend szembenállásáig eljuthassunk, összegezni kell néhány alapvető gondolatot, tényközlést, és következtetést is.

Kiindulhatunk abból az adatból, amelyet Kanta Kumari Rigaud, a World Bank Group környezetvédelmi szakembere közölt, a szervezet által végeztetett hatástanulmány alapján: 2050-re 140 millió ember hagyhatja el országát a klímaváltozás következményei miatt, a szubszaharai Afrikából, Latin-Amerikából és Dél-Ázsiából. A tanulmány szerint egyébként, még mindig elkerülhető lenne a krízis, a gázkibocsátások megfékezésével, az üvegházhatás korlátozásával, a helyi közösségeknek az adott országaikban nyújtott segítséggel.

Az ellenőrizetlen, nagytömegű népességmozgást több előadó egybehangzóan jelenünk legsúlyosabb következményeket bevonzó kihívásának nevezte, amelyre mielőbb választ kell adni, megoldásokat kell találni.

Vaclav Klaus volt cseh államfő arra hívta fel a figyelmet, hogy különbséget kell tenni egyéni és tömeges migráció között, hiszen az utóbbi legalábbis megviseli egy állam szociális, kulturális, gazdasági rendszereit. Megállapítása szerint, az országok befogadási képessége az egyéni migráció esetében viszonylag magas, de a tömeges bevándorlás veszélybe sodorja a társadalmi kohéziót, kulturális, társadalmi és politikai konfliktusokat hoz magával.

Ausztrália volt külügyminisztere, Alexander Downer katasztrofálisnak ítélte az európai bevándorláspolitikát, s megdöbbentő mértékűnek a kontinenst érintő migrációs folyamatokat. A nyitott határok politikáját elutasítva kijelentette, nem szabad migrációval társadalmakat átalakítani, a befogadottaknak pedig alkalmazkodniuk kell a helyi közösségekhez. Az ausztrál álláspont azt, hogy „mi döntjük el, hogy ki jöhet be az országba, és a körülményeket, amelyek között beléphetnek” – emelte ki. Képzett, törvényes úton eljáró, vízumot, letelepedést igénylő bevándorlókat szívesen fogad ellenben az ausztrál állam – tette hozzá Downer. Megjegyezte: Ha Európa stabilitást szeretne, gondoskodnia kell arról, hogy koherensen viszonyul ezekhez a kérdésekhez.

Kompromisszum kellene a megosztottságban

„Európa azért gyenge, mert megosztott” – vélte Nicolas Sarkozy volt francia államfő. Szerinte „az európai államokat nem lehet például Ausztráliához hasonlítani, s pontosan különbözőségeink befolyásolnak és köteleznek minket.” Mint mondta, Európa akkor lesz sikeres, ha egyik állam sem fordul a másik ellen, ha képesek a megosztottság fölé emelkedni, s a lényegi kérdésekben kompromisszumot kötni. „Nem drámai az, ha nem értünk mindenben egyet; de ha ez így van, akkor is meg kell próbálni tárgyalni, egyezséget kötni, erőt kovácsolni a különbözőségekből” – hangsúlyozta. Elmondta továbbá, Európának joga van ahhoz, hogy határai legyenek, s azok képesek legyenek megvédeni az embereket.

Nicolas Sarkozy volt francia államfő

Sarkozy szerint a válasz a tömeges migráció jelentette kihívásokra az lenne, hogy egy gigantikus fejlesztési tervet dolgozzanak ki az államok Afrikára vonatkozóan. Másrészt, szerinte létre kellene hozni egy olyan politikai testületet, amely kimondottan a migráció problémájával foglalkozzon, s az uniós tagállamok belügyminisztereiből álljon. Megállapította azt is, soha nem lesz „egyetlen Európa”, hiszen létezik az euróövezet Európája, a Schengen-országok Európája, s a tágabb, földrajzi értelemben vett Európa is.” „Az EU Európájának viszont alapvetően az egységes piaccal kellene foglalkoznia, s a többi témakört vissza kellene adnia a nemzetállamoknak” – jegyezte meg.

Európának meg kell találnia önmagát

Jaime Mayor Oreja volt spanyol belügyminiszter, az Európai Néppárt egykori alelnöke szintén azt a gondolatot emelte ki, hogy az uniónak egységes politikát kellene kidolgozni a bevándorlást illetően. Úgy vélte, a bevándorlási problémakörhöz egy másik, mélyebb válság is társul. Szerinte az EU számtalan intézménye között „elveszett a kontinens lelke és szellemisége”, értékei az európai ember személyiségével együtt válságba jutottak. A politikus szerint megújulás nélkül Európa a migrációt sem kezelheti helyesen, ezért rá kell jönnie, hol hibázott, mikor és miért vesztette el a keresztény értékeket.     

Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor szerint az EU jelenlegi struktúrái képtelenek arra, hogy a törvénytelen bevándorlás ügyét megoldják. – Azt kell megérteniük a politikusoknak, hogy nem mandátumokban kellene gondolkodniuk; Európa keleti és nyugati államainak most kell közös hangot találniuk a migráció ügyében, s a döntéseket most kell meghozni, mert a tömeges, ellenőrizetlen migrációnak olyan következményei lesznek, amelyeket utódaink, gyermekeink fognak megélni – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Orbán Balázs, a miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár arról beszélt, hogy az Európai Bizottság a migrációs hullám lecsengését emlegeti, jelenleg is négymillió ember vár Törökországban arra, hogy elindulhasson az EU-ba, a szubszaharai térségből pedig 710 millió ember kelhet útra. A politikus szerint a jogrendszereket úgy kell átalakítani, hogy azok ne katalizálják a törvénytelen bevándorlást, s egységes üzenetben kell jelezniük az államoknak a kérdéshez való hozzáállásukat. Emellett, megfelelő infrastruktúrát kell kiépíteni, hogy a határokon meg lehessen állítani az érkezőket és el lehessen bírálni menedékjogi kérelmüket, valamint helyben kell segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá.

David Coleman, az oxfordi egyetem demográfus professzora is kifejtette: új népvándorlás lehetőségét látja abban, hogy Afrika népessége az európai csökkenéssel párhuzamban robbanásszerűen nő. A kutató ugyanakkor alkalmatlannak tartotta a migrációt az elöregedés megállítására. Utóbbi szerinte a népesség ellenőrizhetetlen növekedéséhez és az etnikai arányok megváltozásához vezet. Saul Kelly, a londoni King’s College hadtudományok professzora előadásában kifejtette, hogy több korrupt, széteső észak-afrikai állam határvédelme összeomlott, ez nyitott utat Európa felé a migránsáradatnak. Az elmúlt évtizedben sok évszázados rabszolga-kereskedelmi útvonalak éledtek újjá, többek között a Szaharán keresztül. Nyugat-Európa egyes országai ugyanakkor gazdasági érdekeiket követve, a munkaerőhiány megoldásaként tekintenek a beözönlő migránsokra – mondta Kelly. A megoldás szerinte azoknak az államoknak az újjáépítése, megerősítése lenne, amelyeken keresztül az embercsempészek által vezérelt migránsáradat halad.

Gulyás Gergely, a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszter azt emelte ki, a folyamat egyetlen lehetséges megoldása a menekültügyi igények jogállami keretek közötti, de európai határokon kívüli elbírálása. Elmondta azt is, a belső demográfiai problémák kezelésére magyar kormány a családok támogatásában látja a megoldást még akkor is, ha egy sikeres program csak hosszú évek múlva hozhat eredményt. Kiemelte: senki nem vitatja, hogy a gazdagabb államoknak segíteniük kell a szegényebbeknek, a kérdés csak az, milyen formában. Elmondta, Magyarország büszke a békefenntartó missziókban végzett tevékenységére, s álláspontja szerint, a segítséget a helyszínre kell vinni, ennek megfelelően működik például jó ideje a Hungary Helps program.

Az MI6 titkosszolgálat korábbi ügynöke, Aimen Dean azt emelte ki, hogy Európa példát vehetne arról, ahogyan egyes arab országok kezelik a migrációt. Dubajban és Abu Dzabiban például az újonnan érkezők csak 10-15 évre szóló letelepedési engedélyt kapnak, állampolgárságot nem. Sokszor még két-három generáció múlva sem szerzik meg az állandó letelepedési jogot. A betelepülők nem jelentenek bűnözési kockázatot, mert azonnal kiutasíthatják őket az országból, ahogy törvénytelenséget követnek el. „Ma megéri Európába elindulni az állandó letelepedés reményében, de ha csak ideiglenes tartózkodási engedélyben bízhatnának, kevesebben vállalkoznának a kockázatos útra” – fejtette ki.

„Nyugaton a beilleszkedésre vágyóknak van helyük”

Moszab Hasszán Juszef, a Hamász palesztin radikális szervezet egyik alapítójának fia tíz évig a Sin Bét izraeli titkosszolgálat beépített ügynökeként tevékenykedett a Hamászban. Ő azt emelte ki, csak azoknak a menekülteknek van helyük a nyugati társadalmakban, akik „beilleszkedésre vágynak”, nem pedig azoknak, akik az iszlám bizonyos üzeneteit követve felsőbbrendűeknek tartják magukat az őket befogadó állam nem mohamedán lakosságánál. „Ha be akarnak illeszkedni, az érkezőknek ki kell vetniük magukból a 7. század gondolatait” – állapította meg.

Constance Le Grip francia republikánus képviselő úgy fogalmazott, a radikális iszlám fundamentalizmus komoly veszélyt jelent az európai civilizáció értékeire. Kenneth Abramowitz, az NGN Capital társalapítója, az amerikai republikánus párt egyik legnagyobb adományozója szerint, a nyugati civilizáció a történelem egyik legsikeresebbje, s ez a világi törvény kötelező uralmán és a választható keresztény hit együttesén alapul. Hangsúlyozta azt is, a világ lakosságának kétharmada nem ezen elvek szerint, hanem valamilyen hamis narratíva alapján éli életét. Ide sorolta a kormánynak teljhatalmat adó kommunistákat, a globalistákat, a világ elől elzárkózó izolacionistákat, valamint az iszlám vallást politikai mozgalommá alakítókat is. Szerinte a kérdés valójában az, hogy ezek közül a narratívák közül végül melyik kerül ki győztesként. 

Politikai iszlám vs. Modernitás 

Visszakanyarodva a saría és demokratikus jogrend kérdésköréhez, Ayaan Hirsi Ali megállapításával folytatódhat a gondolatsor: a radikális politikai iszlám legalább olyannyira totalitárius jellegű, mint a kommunizmus vagy a fasizmus volt, de miután sok nyugat-európai demokráciában vallási, kulturális tevékenységként álcázzák az iszlám terjesztését, a demokratikus szabadságjogok nevében védelmet élveznek azok, akik ezeket az elveket hirdetik. A saría pedig a muzulmán ember mindennapi életének valamennyi területére kiterjedő, a közösséget szabályozó vallásjog, amelyet a nyugati jogrend felfogásával ellentétben, az örökérvényű isteni kinyilatkoztatás szentesít, megváltoztathatatlan, csupán értelmezésében lehet eltérés.

Yosef Kuperwasser volt izraeli tábornok megállapítása szerint a muzulmán vallás alapvetően a saját elvrendszeréhez idomítaná a nyugati világot is; szerinte, az úgynevezett pragmatikus muszlimok azok, akik – változás lehetőségét nem látván – a nyugati rend szerint próbálnak élni s beilleszkedni. A radikális muszlimok ezzel szemben azt mondják, hogy a lehető leggyorsabban meg kell változtatni a világ rendjét, a realista radikálisok pedig úgy vélekednek, hogy nem szabad küzdeni azokkal, akik többen vannak náluk. Ők még nem tartják magukat elég erősnek, megfelelő politikák követése esetén azonban megváltoztathatónak gondolják a világot – fejtette ki Kuperwasser.

A politikai iszlám ideológiája Ayaan Hirshi Ali szerint sem hangolható össze a modernitással, a radikális iszlamisták ugyanis a 7. századi felfogásnak megfelelően, a saría változtathatatlan mivoltának megfelelően gondolkodnak és cselekszenek. Felhívta a figyelmet arra is, nem minden muzulmán ilyen, egyre több fiatal vonja kétségbe a radikalizmust, s reformálni szeretné az iszlámot. „Az egyetlen járható út a radikális politikai iszlámmal szemben az, ha a Nyugat felvállalja közösséget a reformerekkel. A szabadság alkotmánya magasabb rendű, mint a politikai iszlám” – hangsúlyozta.
Fotó: mcc.hu, mti


 


 

 

 


 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A koszovói különleges rendőri alakulat ...
Új irodalmi lendület Kolozsváron: ...
Dăncilă: Nem vesz részt a szavazáson a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ