Nyomás alatt?
Vissza

Nyomás alatt?

Amióta március 11-től elrendelték az iskolák, az óvodák és az egyetemek bezárását, azóta várom, hogy a tisztségben levő tanügyminiszter konkrét információkat közöljön a tanév folytatásáról. Hetek teltek el, de a tárcavezető csak hallgat.

A hallgatás egyrészt érthető, hiszen senki nem tudja még csak megsaccolni sem, mikor lesz vége ennek a járványnak. A drámai helyzet miatti aggodalom mellett azonban az iskolások szüleit az a gond is emészti:  hogyan fejezik be gyerekeik a tanévet? Érthető módon főleg a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek családjai körében merül fel hangsúlyosan a kérdés, hiszen esetükben sokkal nagyobb a tét, mint a más osztálybeli gyerekeknél.

Úgy vélem, az elmúlt két hétben tényleg elő kellett volna rukkolni valamilyen megoldással, akár közvitát szervezni a témában. Ha a minisztériumban dolgozók nem jutottak dűlőre, hátha a civil szféra, a pedagógusok, szülők fejéből pattan ki valami épkézláb megoldás.

A helyzetet az súlyosbítja, hogy egyes politikusok unos-untalan a tanév befagyasztásával  riogatnak. Azt mondom: ha a gyerekek érdekeit tartanák szem előtt, akkor erre gondolniuk sem kellene.  A tanévet ugyanis be lehetne fejezni félévi dolgozatok nélkül, a különböző vizsgákat (értem itt kizárólag a nyolcadikosok és tizenkettedikesek vizsgáját) pedig ki lehetne tolni akár augusztus végére, szeptember elejére, míg az egyetemi felvételit szeptember végén, október elején lehetne megtartani. Egy másik megoldás az lenne, ha a fentebbi két vizsgát nem szerveznék meg, és a tanulók a négy év (5–8., illetve 9–12. osztály) átlagával folytathatnák tovább tanulmányaikat. Úgy, ahogy azt a holland kormány néhány napja kihirdette. Ennek a rendelkezésnek csak annyi hátulütője lenne, hogy a mostani maturandusok könnyen megszerezhetnék az érettségi diplomát, szemben azokkal, akiknek ez többszöri próbálkozásra sem sikerült.

Ami a kisebb (elemi tagozatos) tanulókat illeti, a tananyag átszervezésével, szombaton megtartott órákkal itt is meg lehetne oldani a pótlást.

A tanulók és a pedagógusok már több mint két hete otthon tanulnak és tanítanak, ami azért távolról sem lehet olyan megerőltető, mint az iskolába járás.  Mivel ez a kényszerszünet további hetekig elhúzódik, ez azt is jelenti, hogy a tanulóknak több idejük és lehetőségük van a pihenésre. Nehezen hiszem, hogy sokan vannak azok, akik napi hat-hét órát vagy ennél többet tanulnának, mint ahogy azt normális körülmények között teszik. Úgy tűnik, hogy az iskolások és a pedagógusok többsége elfogadta ezt a helyzetet, amire senki sem volt felkészülve, és a lehetőségekhez mérten igyekszenek kihozni belőle a legtöbbet.

A tanügyminiszter vasárnap délelőtt is csak azt nyilatkozta, hogy „a lehető leghamarabb” hiteles információkkal jönnek elő. Egyre inkább megerősödik bennem az a feltételezés, hogy a tanügyminisztert is jókora nyomás alatt tartja a politikai vezetés.  Egyre inkább attól félek, hogy a politikum, a maga hebrencs „az lesz amit én akarok” módján olyan döntést hoz,   ami  köszönő viszonyban sem lesz a józan ésszel és a szakmai érvekkel.  Ha esetleg pár nap vagy pár hét múlva, a tanügyminiszter által hangoztatottak ellenére mégis elrendelik a tanév befagyasztását, meglátják, igazam volt.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tengerparti járatokat indít júliusban a ...
Koronavírus – Újabb 187 ...
Négyen a nagyágyon: Keresztelünk ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ