Nőnapi gondolatok
Vissza

Nőnapi gondolatok

Magassarkús, ceruzaszoknyás recepciós toporog a pult mögött. Ez a munkaruhája, mert így hosszabbak és szexibbek a lábai az asztal alatt. Egy csokor virágot szorongat, a hotel igazgatójának vette, hogy megdicsérje vele annak teljesítményét.

Nem emlékszem, mikor történhetett, de egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy idő óta úgy hozzászoktam a politikailag korrekt beszédhez - bár azóta is csak gondolatban -, hogy agyi szikrám megszületése első nano szekundumában már kigyúl a piros lámpa jelezve, ha megint valami sértőt szőttem bele az éppen  kimondásra előkészített mondatba. Gyorsan jön az agyam egyik hirtelenítélő felügyelőbizottsága, és szignózza, hogy leküldhető-e a bizonyos gondolatmenet a szájhoz mondatformálás és közlés céljából, vagy riasztani kell a kreatívokat, hogy átírják az egészet.

Ez arra késztet, hogy folyamatosan figyeljem magam és mások beszédét és akarva-akaratlanul felfedezzem a szexista, vagy más okból nem korrekt elszólásokat. Persze, lenne még mit tanulnom ezen a téren, de az agyam egy másik bizottsága egyszer, nem emlékszem már mikor, úgy ítélte, hogy elég korrekt vagyok a nőkkel ahhoz, hogy ne mélyüljek el ennél jobban ebben a témában és ne keressem mindenben a szexista elnyomást meg a satöbbit.

Nos, pontosan az előbbi folyamatot észleltem lezajlani nemrég a koponyámban nyugtalankodó szürke eminenciások ténykedése közben. Olvasom ugyanis, hogy a Nők napjának (emlékeztető, épp ma van, vegyek valamit …) az ad létjogosultságot, hogy évente legalább egyszer meg kell köszönni nekik mindazt a munkát, amit a társadalom előremeneteléért tesznek. Erre a piros lámpám olyant villant, hogy kiégett benne a körte.

Miért is? Hát nem úgy hangzik ez, mint a Csengetett milord brit sorozatban, amikor Lord Meldrum Cissy lánya javaslatára összejövetelt szervez a szolgálóknak, hogy megköszönjék nekik a robotolást?

Nőnap köszönetből. Nőnap, hogy legyen alkalom megköszönni... Nem olyan ez, mintha a férfiak megköszönnék a „csak közreműködőknek”, a „kisegítő személyzetnek”? Nincs egy kicsit ilyen ”szervezünk egy napot számotokra, hogy ne érezzétek, hogy...”  íze ennek az egésznek? Persze, tudom, hogy van férfiak napja is, éppen csak a kedves olvasó sem tudja, hogy mikor. Ugye, hogy nem!? Vajon azért mert a nők hálátlanok? Ők vajon nem akarják megköszönni a férfiaknak? Vagy talán azért, mert a férfiak számára ez nem fontos? Vajon azért nem fontos, mert csak a férfiak köszönhetnek meg dolgokat? Mármint csak az mondhat köszönetet, aki számára teszed a dolgod, pl. nőként ...

S akkor, hogy is van ezzel a nőnappal? Meg kell adni a lehetőséget az uraknak, hogy gyöngéden átnyújthassák a csokraikat? Nézd, mit vettem neked! Talán nem is értékeled, hogy mennyire értékellek...

Annyira értékellek, hogy megóvlak a vezető pozíciók betöltésével járó stressztől is. Legfentebb az akadémiai körben hagyom, hogy előre juss, mert ott már igazán nincs érvem, amivel megóvjalak a felelősség okozta ráncosodástól, őszüléstől, attól, hogy egész életeden át szívjad magadba a tudást és osszad másokkal, éjszakába menően javítsad a dolgozatokat, igyad a kávét liter számra, ameddig már olyan csúnya leszel, mint én, a férfi. Aztán nem fognak szeretni, már csak szépítő filterrel készíthetsz magadról szelfit. Én lehetek csúnya, mert az enyém a neheze, a tied a könnyű munka, ami csak hozzájárulás az enyémhez, amiért évente egyszer virágcsokor jár. Meg dicsérő cikkek. Giccses csokrok az interneten szanaszét osztva.

Az én munkámért nem jár, mert egyértelmű, hogy nehezebb és fontosabb, mint a tiéd. Ha engem vállon veregetnek, vagy virágot adnak, hogy ügyes voltál, akkor nagyon ideges leszek. Nekem nem kell férfinap, minden nap az enyém.

Nos, nem így van valahogy ezzel a nőnappal? Lehet, hogy a mindennapok női sérelmeit félre kell ilyenkor tenni, és csak átadni magunkat annak a melengető érzésnek, hogy figyelnek ránk ...     Legalább egyszer egy évben...

S ha tényleg nem tudták volna a férfi napot: bár különböző országok akkor tartják - ha egyáltalán -, amikor jól esik nekik, de a november 19. és a március 19. a férfiakat, illetve utóbbi az apákat hivatott ünnepeltetni. Apának lenni se könnyű, pedig ők férfiak. Egyelőre. És a piros lámpa megint pislákolt egyet, de erre majd apák napján visszatérhetünk.

Kedves hölgyek, legyen boldogabb ez a napjuk, mint a többi. Próbáljanak nem gondolni a sérelmekre s próbáljanak meg jobbat adni vissza - nem csak 19-én -, mint amit kaptak - nem csak - 8-án.

Ha pedig senkitől nem kap ma virágot, hajtson ebből az újságcikkből egyet. Teljes hálám benne van, hogy nők és férfiak vagyunk egymásnak.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Eredménytelenül zárultak az első ...
Magyar részleg az egész családnak a ...
Az Európai Bizottság újabb 1,5 milliárd ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • VIDEÓK – Március 15. Kolozsváron
  • Ők a Zrínyi Ilona matekverseny ...
  • A bátrak előtt tisztelegtek a felvonulók
  • Dilettantizmus felsőfokon
  • Csörte