Női báj és kecsesség a Dunky fivérek századfordulós képein

Romantikus pózokban gróf- és bárókisasszonyok Wass Ottília hagyatékából

Női báj és kecsesség a Dunky  fivérek századfordulós képein
A Bánffy-, Bethlen-, Boér-, Ugron- és más arisztokrata családokból származó gróf- és bárókisasszonyokról készült fényképek közzétételével tisztelgünk a nemzetközi nőnap alkalmával a szebbik nem képviselői előtt. A különböző romantikus pózokban megörökített hölgyeket ábrázoló fotókat Kolozsvár egykori kiváló fényképeszei, a Dunky fivérek készítették a múlt század fordulóján. Manapság jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik a nőket, de sok helyütt a nemek közötti bérkülönbségek miatt, illetve a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek. A nőnap megrendezését az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszus javasolta. Az időpont 1913-ban tevődött március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857. évi sztrájkjának – más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban ezen a napon bekövetkezett, 129 munkásnő életét követelő tűzvésznek – az emlékére.

MITU MELINDA

A nemzetközi nőnap alkalmából szép női fotókkal próbálunk tisztelegni olvasóinknak. A felvételeket a Dunky fivérek készítették a múlt század fordulóján és jelenleg az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum megőrzésében találhatók.

A két kolozsvári fényképészről a Szabadság már bővebben is cikkezett – figyelmükbe ajánljuk Újvári Dorottya 2015. április 8-i írását: Élet a fotográfia bűvkörében: A fényképezés (h)őskora Kolozsváron – a Dunky fivérek, (http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/113671.)

Veress Ferenc mellett (akiről viszont Zay Éva írt átfogó anyagot 2017 decemberében) Dunky Kálmán (1858–1935) és Dunky Ferenc (1860 k.–1941 k.) az egykori Kolozsvár legkiválóbb fényképészei voltak. Itteni műtermüket 1886-ban nyitották meg a Főtér 10. (ma 11.) szám alatt lévő gróf Wass Ottília házának földszintjén. Mindennapi kabinetfotós tevékenységük mellett „sikerrel szerepeltek kiállításokon portrékkal, tájképekkel és kolozsvári események riportszerű bemutatásával. Ilyen értelemben ők voltak az erdélyi riportfotó megteremtői” – írja róluk Miklósi-Sikes Csaba Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839–1916 (Székelyudvarhely, 2001) című könyvében. Munkáik rendkívüli megbecsültségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1897-ben az Udvari Szállító, 1898-ban pedig az Udvari Fényképész címet is megkapták.

Nem mindennapi tehetségükről tanúskodott az is, hogy a fotós testvérpár standfotókat is készített az (1914–1921) között Kolozsváron működő, Janovics Jenő által alapított filmstúdió számára. Megörökítették a kort és a filmek készítését, a forgatások mindennapjait. (Lásd: Bán András cikke: A Dunky fivérek és a film. Vidámság, szerelem, bonyodalom. Fotóművészet, 2010/4 (http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201004/a_dunky_fiverek_es_a_film).

Ahogy a cikk elején is említettük, a Dunky fivérek alábbiakban közölt fotói a kolozsvári történelmi múzeum megőrzésében találhatók. Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum tulajdonképpen nem rendelkezik számottevő 19. századi vagy múlt századfordulós fényképgyűjteménnyel. Természetesen nagy öröm a történelmi részleg munkatársai számára, hogy ők vi­gyázhatnak a közel 1500 darabot számláló Veress Ferenc-üvegnegatívokra, de papírképekből az intézmény már nem bővelkedik ennyire. Magától értetődően nagy becsben tartják a meglévőket, nemcsak az őket készítő fényképészek kiléte miatt, hanem azért is, mert a legtö­bbje kiemelkedő személyiségek hagyatékából származik. Mint amilyenek például a Wass Ottíliáé vagy a Kuun Gézáé.

Megindító belegondolni, hogy az itt látható fotókat maga Wass Ottília őrizgette. Közismert, hogy a művészetpártoló grófnő az Erdélyi Múzeum-Egyesü­letnek (EME) adományozta főtéri házát és ennek egész berendezését. Az ezernél is több műtárgy közé tartozott az itt látható tizenkét darab – Dunky fivérek által készített – fénykép is. A képek 1924–1929 között kerültek az Erdélyi Múzeum-Egyesület érem- és régiségtárának nyilvántartásába, de a leltárkönyvből csak nagyon keveset tudhatunk meg róluk, éspedig azt, hogy a IV. 3198 – IV. 3211 leltári számok között „14 drb. fénykép” található. (A tizenkét, nőket ábrázoló felvétel mellett még két gyermekkép is szerepelt.)

A képek hátlapján viszont ceruzával, kézzel írt feliratok olvashatók. Csak a két, hihetőleg Bánffy Elsát ábrázoló fotó hátlapjára írtak tintával, és mintha a kézírás is elütne a többi 10 fényképen lévőtől. E két fotó hátlapján pedig évszámok is megfigyelhetők (1898). Sajnos nem tudjuk, hogy kitől származhatnak a szövegek: az eredeti tulajdonostól, vagyis Wass Ottília grófnőtől vagy a képeket készítő Dunky testvérek egyikétől? Esetleg a képeket leltározó EME muzeológusának a kézírása?

A feliratok szerint a képek különböző, bizonyára Kolozsváron élő, gróf- és bárókisasszonyokat ábrázolnak, a Bánffy-, Bethlen-, Boér-, Ugron- és más arisztokrata családokból, romantikus pózokban, beállításokban. Báró Bánffy Elsa és báró Bánffy Alice, valamint Boér Margit vagy Szathmáry Ilona angyalként vannak megjelenítve. Gróf Bethlen Vilma szintén naiv, álmodozó arckifejezését pedig gyönyörű virágkoszorú vagy különleges virágdíszlet hivatott hangsúlyozni.

Az ilyetén színpadias kompozíciókkal a fényképészek és a felvételek megrendelői nemcsak szépséget akartak közvetíteni, hanem tisztaságot, ártatlanságot, őszinteséget, megannyi olyan értéket és viselkedésformát, amelyeket a múlt századforduló arisztokráciája annyira nagyra tartott és elvárt, főként a gyermekek és a fiatal lányok részéről. Hiszen „abban az időben a gyermekeiket legjobban szerető szülők is kötelességüknek tartották a gyermekek akaratát megtörni, engedelmességre és alázatra nevelni, körülbelül úgy, ahogy a vadlovakat törik be. Nem az volt a cél, hogy a gyermek boldog legyen, hanem illedelmessé és szófogadóvá kellett formálni” – írja Ferkó Enikő az Arisztokraták neveltetése a XIX–XX. század fordulóján és a Horthy-korszakban című tanulmányában (A „… Szelíd, de szigorú és egyben nagyon igazságos bánásmódban” Arisztokraták nevelése-oktatása Magyarországon a XIX–XX. században című tanulmánykötetben. Szerkesztette: Rébay Magdolna, Belvedere Meridionale Szeged, 2017).

A vallásos nevelés fontosságával is motiválható „angyalos” felvételekhez képest valósággal merész vállalkozásnak tűnhetett egy fiatal arisztokrata hölgy részéről, ha különböző, „divatos” színdarabok szerepeibe bújhatott vagy egzotikus háttérben, egzotikus ruhákban jelenhetett meg. Így például, a képek hátlapján lévő feliratok szerint,­ Bethlen Ilona és Vilma grófkisasszonyokat Antigoné- és Iszméné-jelmezekben láthatjuk megörökítve; Szentkereszty Emma bárónő Liliként szerepel, Béldy Emma grófnő pedig mint Mariella. Ugron Róza ciprusi hercegnő, Pálffy Jozefin pedig cserkesznőként tündököl. Ezek az ábrázolások az erdélyi arisztokráciának a klasszikus kultúra iránti tiszteletével, a korabeli színházi élet iránti rajongásával, valamint a Kelet iránti vonzalmával is magyarázhatók.

Különleges figyelmet érdemel a fotók hátlapja is. A Bécsben nyomtatott kartonlapok nemcsak gyönyörű szecessziós díszítőelemeket hordoznak, hanem fontos adatokat is a Dunky fivérek műtermeiről, különböző díjaikról. Megtudhatjuk, hogy Kolozsváron kívül a Dunky fivérek Désen, Budapesten, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon is létesítettek műtermeket. Ugyanakkor a hátlapokról nemcsak a „császári és királyi udvari fény­képészek” titulusukról olvashatunk, hanem arról is, hogy a dési Iparmű Kiállításon 1887-ben Ezüst Éremmel, majd a pécsi Általános Kiállításon 1888-ban Arany Éremmel jutalmazták őket. Egyes képek hátlapján pedig ekképpen népszerűsítik tevékenységüket: „Tiszteletbeli tagjai a »La Stella d’Italia« kir. akadémiának. Kitüntetve a londoni, párisi és más kiállításokon arany érmekkel és érdemkeresztekkel.”

Jelenleg az itt bemutatott fényképek nagy része a Nagy erdélyi fényképészek (XIX–XX. század) című vándorkiállítás második kiadásában is szerepelnek. A kiállítás megszervezését a nagybányai történeti múzeum kezdeményezte. 2018 áprilisa és 2019 szeptembere között zajlott az első kiadás, a kiállítás vándoroltatása, amelyen Veress Ferenc képviselte a kolozsvári múzeumot. A kiállítás második részében pedig – amely tavaly októberben nyílt meg, elsőként ugyancsak Nagybányán – a Dunky fivérek kerültek bemutatásra. A kiállítás a nyári hónapokra remélhetőleg Kolozsvárra is elérkezik.

Gróf Bethlen Ilona és Vilma mint Antigone és Ismené

Boer Margit mint angyal

Pálffy Jozefin mint cserkesznő

Ugron Róza mint ciprusi hercegnő

(A többi fénykép a Szabadság újság szombati, március 7-i lapszámában látható)

A szerző történész, muzeológus, az erdélyi történeti múzeum munkatársa