Négylábú résztvevője is volt idén a Jókai-túrának

Négylábú résztvevője is volt idén a Jókai-túrának
A 11 hónapos Pihe kutyus is elkísért minket idén a Jókai Mór Teljesítménytúrára: az ebet egyáltalán nem zavarta az emelkedő, a meredek ereszkedő, az eső, a sár, sőt, még a csúszós talaj sem: a Varga Boglárka – Vadászi Zsolt páros által örökbefogadott kutyus igazán elemében érezte magát az egész túrán.

Egyébként korántsem szokatlan, hogy a gazdik magukkal viszik házi kedvenceiket a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrára, amelyet immár 22. alkalommal szervezett meg múlt szombaton az EKE Kolozsvár 1891.

Az évről évre „visszatérő” Titán Erdélyi Túrázók (TETú) csapata idén nagyon szép számban jelent meg a startnál: 9 óra 29 perckor körülbelül 15-en vágtunk neki az útnak, a Tordai-hasadék végén pedig meglepődve tapasztaltuk, hogy idén az EKE egy pallót helyezett el ahhoz, hogy a túrázok könnyebben átkelhessenek a Hesdát-patakon. A Kápolnás-tetőre történő meredek mászás a sár miatt nehezebben ment, mint a korábbi alkalmakkor, a tetőről megmutatkozó kilátás viszont kárpótolta az erőfeszítést.

Itt még velünk tartott az időjárás (A szerző felvételei)

A Kápolnás-tetőnél a tintaszínű gomolyfelhők is megjelentek. Az ortodox kolostor melletti Curmătura ellenőrző pontnál még vidám volt a társaság, a juhászkutyáktól nem tartva még egy juhnyájjal is szembementünk – s a tavalyi túrával ellentétben az Aranyos-völgyébe történő ereszkedéskor nem találkoztunk kígyóval. Itt hagyott el minket a legtöbb biciklis, s a felhők is közeledtek: Várfalvára érve már láttuk, amint a távolban villámlik. A vegetáriánusokra is gondoltak a szervezők: az ilyenkor szokásos zsíros kenyeret zakuszkásra cseréltük…

A Székelykő előtt esni kezdett, így tudtuk, nehéz lesz az emelkedő, s térdünket még jobban igénybe veszi majd a Nagyárok. A gerincen levő pontbírók még ott voltak ugyan, de időt nem írtak – minden elázott volna. A Nagyároknál valósággal sokkolt a három román biciklis látványa, akinek valaki azt mondta, könnyebb a sziklák között lemenni, mint az eredeti útvonalat követve Torockószentgyörgyön át. Ígérték: többet soha nem ismétlik meg ezt a kalandot!

Szép Erdély, Erdély szép

Erőfeszítéseinket a felhők közül kibújó nap köszönte meg, így értünk be Torockóra. GPS készülékem a következő adatokat mutatta: 32,1 km, 10 óra teljes idő, 8 óra mozgás és 2 óra állás. Átlagsebesség: 4 km/h.  

Idén egyébként rekordszámú résztvevő vállalta a megmérettetést: míg tavaly 454-en iratkoztak be a különböző távokra és típusokra (gyalogos, kerékpáros), idén 471-en, s e számhoz hozzáadódott azon 15 kemény szaladó, (14 férfi és 1 nő – Keresztes Sarolta), aki az első alkalommal meghirdetett ultramaratont vállalta be. A résztvevők átlagéletkora 35 év volt; a 68 önkéntes közül 15-en a Brassai Sámuel Elméleti Líceum diákjai voltak.

A Jókai-túrán készült fotó- és videóriport ide kattintva tekinthető meg.

Elhúzódtunk az ereszkedő biciklisek elől...

A sokadik kirándulót már unták megugatni a juhászkutyák

A biciklisek egy része a Nagyárkon jött le...

Guttmann Emesének is kijutott a sárból...