Az egymást követő harmadik kiruccanásra már rutinszerűen csomagoltam. Sőt olyan cuccok is voltak, amiket ki sem pakoltam az előző tekergés után. Ilyenkor a kismanók is buzgón besegítenek. Elengedhetetlen, hogy a kispárnák velünk utazzanak, de nem maradhat itthon a huszonhetedik kisautó vagy a rég elfeledettnek hitt, a csomagolás közben újra felfedezett féllábú baba, vagy a sokadik meséskönyv sem, amire tuti, hogy nem kerül sor, hiszen legtöbbször sűrű programok elé nézünk.
A becsomagolás után rögtön szelektálnunk is kell Apával – ha minden velünk jönne, be se férnénk az autóba. Ehhez pedig komoly tárgyalásokat kell folytatnunk Matyival, s már Pannával is, hiszen ha a legény kiegyezik három meséskönyvben, a kiscsaj is kiköveteli magának a hármat. Türelemjáték... Alkudozásban pedig verhetetlenek a gyerekeink. Így vámolás után is bőven van mit begyömöszölni a szabadon maradt helyekre az autóban.
De nagyon kell vigyáznunk, hogy mi-hova kerül, hiszen utazás közben nagy szerepük van ezeknek a játékoknak abban, hogy unalom-, nyafogás- és hisztimentesen tehessük meg a hosszabb-rövidebb távokat. A kismanók ugyanis pontos utasítást adnak arra vonatkozóan, hogy éppen melyik járgányhoz, babához, macihoz vagy meséskönyvhöz támadt kedvük. Ilyenkor pedig nincs bocsánat. Ha nem azt kapják meg, indul a végtelen miértek sora, amire legtöbb esetben egy jó kis hangosmese-sorozat a megoldás. Ez viszont csak akkor menti meg az utazást, ha olyasmit hallgatunk, ami Pannát is leköti, különben folyamatosan belekontárkodik a mesébe, vagy az Apa vezetési stílusába. Ez pedig a fiúkat rettenetesen zavarja. (Engem csak azért nem, mert képes vagyok az indulás utáni első negyedórában elaludni – ilyenkor pedig még minden az újdonság erejével hat, következésképpen csend van és nyugalom. Igazi énidő.)
A hazafelé út, az nagyon szomorú – tartja az ének, nálunk inkább nagyon hosszú, s ilyenkor legtöbbször megszenvedjük, hogy a kiruccanások kicsit (vagy nagyon) felborítják a napirendet, a csomagolás sem rendszeres, így muszáj bevetnünk a pufuléc-gyümipüré-csokiskifli trükköt, majszolás közben legalább nem lehet egymással és a nagyvilággal kötekedni.
Otthon aztán kitörő örömmel vetik bele magukat a rég nem látott járgányok tologatásába, Anya és Apa pedig kezdhetnek mindent a helyére pakolni, mert jaj, másnap hétfő, s indul a koránkelős, örökké rohanós hét, a hétvégén remélt pihenés pedig messze elmaradt. De egyszer csak eljön az is, hogy a felnőttek éjszakába nyúló társasjátékozása után nem hajnali 7-kor ébresztenek az ovisok, hanem ők is velünk játszanak, s akkor együtt lustálkodhatunk majd délig.
Addig is, nem adjuk fel, de nem ám! Hisz a sok vidám (és nagyon kómás) élmény minden áldozatot megér, így újra meg újra nekilátunk a bőröndök be- és kicsomagolásának.
