De igazi kiscsaj ez a Panna, ő ugyan bele nem mártja még egyszer az ujját a festékbe, s ha nincs sikerélmény, miért is maradna az asztalnál?! Határozottan kijelenti: neeeeeeem!, s azzal célba veszi a kézimunkázás előtt gondosan leparkolt kisautókat, nagyfiús meséskönyveket. Ezzel aztán mintha a vészféket húzta volna meg: Matyi is leáll, gyorsan kéztörlést kér, s indul megmenteni az autókat, nehogy a precíz sort Panna megbonthassa, vagy enyém könyveket elolvassa.
Én meg ott guggolok a feladatlapok és előrámolt kellékek mellett, s ha nem akarom megnehezíteni a dolgom, mielőbb elpakolok, különben egy óvatlan percben újra kedvet kapnak az alkotáshoz, s esetleg a szőnyeget is átfestik.
Másnap aztán új ötlettel állok elő, persze ahhoz is mindent előre elkészítek, hátha nagyobb sikerrel járok. De sajnos legtöbbször ugyanaz a forgatókönyv.
Az őszkoktél specialitásunk viszont nagy sikert aratott. Mivel gyümölcskosarat semmiféle módszerrel nem sikerült készítenünk, arra gondoltam, a legjobb lesz, ha valami finomsággal lepjük meg magunkat, közben pedig elbeszélgetünk a gyümölcsökről és a zöldségekről. Meghámoztam, amit meg kellett, a kis kezek kimagolták a szilvát, majd együtt préseltük ki a levet, amit aztán szívószállal közösen el is fogyasztottunk. Még Apa is igen büszke volt az alkotásunkra, s örült a finomságnak. Végre számomra is egy kis sikerélmény!
Közben rájöttem, hogy a megfelelő idősáv, amikor kicsit komolyabban tudunk ovis dolgokkal foglalkozni, a déli alvásidő, ami újabban elég keservesen alakul. Ha nem kell ugyanis időre óvodába vagy munkába menni, nem kelünk korai óracsergésre, a délelőttök sem jelentenek akkora kihívást, mint az ovis környezet, így fáradtság híján a déli alvást nem egyszerű összehozni. Szóval amíg Panna mit sem sejtve nagyokat alszik, Matyival kézimunkázunk. Ez azonban megnehezíti az ilyenkorra tervezett háziasszonyi feladataim elvégzését. Nézni kell ugyanis, s jóváhagyni minden apró színfoltot, ami a nagylegény munkalapjára kerül, különben elvész a motiváció.
Aztán ha már minden kötél szakad, s nagyon kellene már a főzésre is koncentrálni, mert ketyeg a kajaóra, bevonom a kislegényt is, ő pedig örömmel megpucolja a főtt tojást, megkóstolja a laskát, vagy éppen kikavarja a piskótát, persze szigorúan azzal a kikötéssel, hogy a végén lenyalogathatja a habverőket. Egy kis szerencsével a kaja éppen időben elkészül, a közös főzésbe, takarításba pedig sikerül becsempészni a román versikét, az aktuális mondókát vagy a térbeli helyzethatározó szavakat. S ha mégsem, akkor így jártunk, marad másnapra, vagy azutánra. Nem stresszelünk, igyekszünk a helyzetet humorral kezelni, s az anya-féle maximalizmusból visszavenni. Mi ez, ha nem tapasztalati tanulás és élménypedagógia...?
