Négyen a nagyágyon: Keresztelünk – mesterségem címere

Négyen a nagyágyon: Keresztelünk – mesterségem címere
Panna keresztelőjére készülődve nem igazán tudtuk, hogyan magyarázzuk el Matyinak azt, ami történni fog. Főleg a szertartási részét. Még mi magunk is megharcoltunk a miért is akarjuk megkeresztelni a lányunkat kérdéssel, hát még egy kétévesnek elmagyarázni...

Végül kedves lelkészbarátunkkal kiveséztük a témát, megfogalmaztuk a választ, Matyinak meg elmeséltük, hogy Pannát is elvisszük a bimm-bamm templomba, hogy megmutassuk a jóistennek, hadd lássa, hogy most már ő is a mi kis családunkhoz tartozik, és szeretnénk, hogy az Ő nagy családjába is befogadják. Ezért majd a papbácsi, aki imádkozni fog, le fogja önteni a Panna fejét egy kis vízzel. Így volt ez akkor is, amikor te kicsi voltál. Megértő szemekkel nyugtázta az új információkat, aztán egyszer csak akajom Matyi fejét is megöntözni papbácsi. Mondogattuk mi, hogy ez csak egyszeri alkalom, s csak a nagyon kicsi babáknál történik, de nem voltunk meggyőződve arról, hogy nem lesz ebből egy kis galiba.

Megbeszéltük, hogy amíg a papbácsi imádkozik és mesél, nem dumálunk bele a mondandójába, Apának az ölében kell ülni. Persze a nagymamák is készenlétben álltak, hogy ha kell, besegítenek. Láttukra Matyi is lazábbra fogta a dolgot, és a szertartás alatt vidáman masírozott a nagyik és a szülők között. Végül mama mellett találta meg a legkényelmesebb helyet, onnan bámulta a mennyezetet, a mögötte ülőket, s vidáman integetett Apának, aki a főszereplőknek járó figyelemben úszva próbált fegyelmezett és komoly maradni.

Amikor azonban meglátta, hogy a kis kancsóról leemelik a terítőt, a Panna fején is elsimítják a frizurát, mintha puskából lőtték volna ki, odaszaladt Apa ölébe, s figyelmesen végignézte, ahogy leöntik a kishúga buksiját. Apa és én persze rendesen izgultunk, hogy mi lesz, ha Matyi majd a lelkésznek is benyújtja a nekem is fejemet leöntözni kártyát. De nem történt ilyen, mindenféle kínos helyzet nélkül véget ért a ceremónia. Úgy tűnt, nem hagytak Matyiban mélyebb nyomot a történtek, s nem is beszéltünk többet a dologról.

Kábé egy hónappal később aztán, amikor a gyerkőcök Mamánál voltak, a sok játék mellett előkerült a kis virágöntöző is. Kevés víz maradt csak az alján, de amikor Matyi meglátta, felkapta, s odament vele Pannához, aki éppen a Mama ölében feküdt. Valószínű, hogy a pozíció is, de leginkább az öntöző hozta elő Matyiban a keresztelői emlékeket, mert a Panna fejéhez emelte a kancsót és nagy komolyan azt mondta: babácsi vagyok, öntözöm meg Panna buksiját. Ha már a kisbabáknak járó buksilocsoláson túlvan, s azt ismételni nem lehetett, Matyi megtalálta hát a másik főszerepet, amivel azonosulni tud.