Ha anya (a) tanár, magyar és idegen nyelvű szakirodalmat gyűjt össze és olvas gyereknevelés témában, aztán rájön, hogy a valóságban ugyanúgy, mint a suliban, az élet felülírja az (irány)elveket.
Ha anya (a) tanár, előfordul, hogy nehézségei akadnak a szerepcserével, elfeledkezik arról, hogy otthon anyát (feleséget) várják, s nem a tanárnőt. Kap is ezért néha ejnyebejnyét. A suliban pedig eljátszik a gondolattal, hogy bár a fizetése nem tükrözi, ő mégiscsak főnök. Az óráin, ugyebár, ő irányítja a dolgok menetét.
Ha anya (a) tanár, attól retteg, hogy ha a cipésznek a cipője, az autószerelőnek az autója, a szabónak a kabátja, akkor neki a gyereke…
Ha anya (a) tanár, ragaszkodik ahhoz, hogy a többszázas színes golyóstoll-gyűjteményéhez senki ne nyúljon. Azokkal tilos rajzolni és színezni.
Ha anya (a) tanár, még hétvégén is 50 és 10 percben méri az órát. Szereti le- és beosztani az időt és a feladatokat.
Ha anya (a) tanár, éjszaka (már) nem a gyereksírásra ébred, hanem arra a rémálomra, hogy elkésett.
Ha anya (a) tanár, a suliban tanított angol és német mondókákat, gyerekdalokat a fogmosás közbeni kötelező zenehallgatás rendjén gyakorolja a saját gyerekeivel.
Ha anya (a) tanár, szereti újra és újra megmutatni, hogy melyik épületben dolgozik, amikor arra autózik vagy sétál a család.
Ha anya (a) tanár, retteg attól, hogy karanténba kerül a család, s párhuzamosan kell otthonról tanítani, apának dolgozni és a gyerekeknek ovizni.
Ha anya (a) tanár, a gyerekbulin Head, shoulders, knees and nose táncmozdulatokat tanít az Előre a kezedet, utána hátra lépések mellé.
Ha anya (a) tanár, meggyőződése, hogy a színes ceruzák csak nagyon hegyesen tudnak jó munkát végezni, ezért újra meg újra meghegyezi őket.
Ha anya (a) tanár, tudja, hogy sulis mindennapokban micsoda érték egy fehér A4-es lap, folyamatosan spórolni akar rajta, a gyerekei meg nem értik, hogy miért neheztel, ha a lapnak csak az egyik oldalára rajzolnak, s új lapot kérnek.
Ha anya (a) tanár, vakációtól vakációig számítja a heteket/hónapokat.
