Négyen a nagyágyon: Amikor Anyán a sor
Vissza

Négyen a nagyágyon: Amikor Anyán a sor

Amikor Matyit első alkalommal vittük oltásra, igazi kezdő szülők voltunk, s a többesszám is jelzi, hogy ketten kísértük a legényt a dokihoz.

Ez biztosan sokakat megmosolyogtat(ott), de Apa is ott akart lenni, én meg annyira izgultam, hogy örültem, hogy lesz ott még valaki, aki segít majd boldogulni, a kismanót a szuri után megnyugtatni. Végül rájöttünk: nagy hűhó semmiért, Matyi igazi bátor legényként viselte a helyzetet. Ebből okulva, Apa azután többé nem jött velünk oltásra, pedig a későbbi alkalmakon nem ment minden zökkenőmenetesen. De nem panaszkodhatunk, kisebb-nagyobb nyöszörgésekkel megúsztuk, s minden alkalom után buzgón puszilgattuk a szuri helyét, hogy gyorsabban elmúljon a fájdalom.

Pannával már a kórházban jobban megviselt a helyzet, ugyanis a rettenetes sarokszuri mellett (legelső oltások egyike), amit a Matyi esetében is igencsak megkönnyeztem, a kislánynak fülbevalót is tétettünk, ami újabb szúrásokat jelentett. Vele már az oltásra is gyakorolott anyukaként mentem, az itthon maradt legénykének pedig elmeséltem, hogy Panna szurit fog kapni, fájni fog neki, s biztosan sírni is fog. Sajnálta is rendesen a kishúgát, s amikor hazaértünk, kíváncsian kérdezte, hogy hol fáj neki, s nagyon sírt-e a kicsilány. Mamáéknak is ő mutogatta, hogy melyik lába és/vagy karja fáj a testvérkéjének, gondosan simogatta, puszilgatta, hogy mielőbb gyógyuljon.

A varázspuszi ugyanis mifelénk (is) csodákra képes! Térdhorzsolás, beütött buksi, becsípett ujjacska és egyéb fájó pontok nagyon könnyen orvosolhatók, ha Anya, Apa, Mama vagy a tesó a közelben van, s odacuppantja a sérült részre.

De mi történik, amikor Anyával van valami gond?

Egy délelőtt hirtelen lehajoltam egy szertehagyott zokniért, s a mozdulattól annyira beállt a derekam, hogy a fájdalomtól a földön fetrengve verejtékeztem. Alig bírtam segítségért kiáltani, mert megijeszteni sem akartam a lurkókat, de felállni sem volt erőm. Végül Apa próbált felsegíteni az ágyba, a gyerekek pedig ragaszkodtak hozzá, hogy ők is kell tartsák a lábaim, a derékfájdalom ugyanis a bokámig hatolt.

Az ágyban aztán gondosan betakartak, meg ne fázzon a hátam, s egyre csak azt hajtogatták: ide is gyógypuszi, oda is gyógypuszi, ne fájjon, drága Anya! Cuppogtak is hozzá rendesen. Én meg fájdalmamban és meghatódottságomban alig bírtam visszafojtani a könnyeimet.

A puszihad után aztán hamar kérdezgették is, hogy fáj-e még, s azt várták, hogy igazi varázspuszi hatása legyen a cuppogásuknak – náluk ugyanis mindig bevált. De a derékfájás sajnos nem reagál olyan gyorsan a varázslatra, pedig szívem szerint cigánykereket hánytam volna a boldogságtól, amit a gondoskodásuktól éreztem. Ágyba hoztak ropit, finom citromos-mézes teát, hozzá szívószálat, mert ők úgy szeretik, ezek mellé pedig sok-sok meséskönyvet, amit szorosan mellém bújva hallgattak végig.

Azalatt a pár nap alatt, amíg nehezebben mozogtam, s figyelni kellett minden mozdulatra, segítőkészen próbáltak egyedül öltözni, cipőt húzni, Matyi gyakran segített Pannának is. Öröm volt nézni!

Nemrég újra rajtam volt a sor.

Jaj, Anya, szurit fogsz kapni, ugye nem fogsz sírni? A felnőttek nem sírnak, Anya! Én majd megpuszilom, ne sírjál a dokinéninél! – búcsúzott a nagylegény az ovi ajtajában. Amikor aztán délután újra találkoztunk, rögtön kérte, hogy mutassam a karomon a szuri helyét. Kicsit nehézkesen emeltem a kezem, ezért a gyógypusziknak mielőbb célba kellett érniük: guggolj Anya, legyél kicsi törpe, hogy gyógyíthassunk Pannával! Látod, Panna a ragtapaszt? Ott kell puszilni körbe-körbe, hogy ne fájjon. Látod Panna, oltás-szurit mi is kaptunk mikor kicsik voltunk! Bátor voltál, Anya? Nem sírtál, mert felnőtt vagy, ugye? Nézd, most Pannával mi meggyógyítunk, holnap már tudsz majd tornászni is.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Sporthírek röviden a nagyvilágból
Online filmvetítés Törőcsik Mari ...
Szabadnap az oltásra jelentkezőknek?

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ