Napjaink gazdasági válságának a társadalomra vetített hatásai
- avagy Öngondoskodás kontra eladósodás
- avagy Öngondoskodás kontra eladósodás
Vissza

Napjaink gazdasági válságának a társadalomra vetített hatásai

Írásom előző részében* napjaink gazdasági és pénzügyi válságát elemeztem, elsősorban makroszinten. Vagyis azt vizsgáltam, hogyan befolyásolja a válság az érintett országok gazdasági teljesítményét és makroökonómiai mutatóit. Ugyanakkor, a gazdasági válságok az egész társadalmat érintik, és ezen belül, ha eltérő mértékben is, a társadalmat alkotó egyéneket. Hogy miért eltérő mértékben, ennek több oka van.

Az egyének különböző viselkedési mintákat követnek, amelyek kialakulásában és közvetítésében fő szerepet a család és a kisközösségek játszanak. Jelentős különbség van az egyének gazdasági és pénzügyi alapismeretei tekintetében. Természetesen, ebben az oktatás, az iskola játszik fő szerepet, megítélésem szerint messze az elvárások alatt teljesítve. De komoly befolyással van az egyének viselkedésére a média, a társadalmi minták, a nyájszellem és az egyének azon képessége, hogy különbséget tegyenek a naponta rájuk zúduló információhalmaz valós hírei és „fake news-ai” között.

Az előzőekben taglalt hármas válság körülményei között kiemelnék két olyan sarkalatos kérdést, amiben az egyéneknek döntést kell hozni.

Megtakarítani vagy kölcsönt fölvenni?

Az emberi közösségeknek évszázados hagyománya a tartalékképzés, a spórolás, a nemcsak a mának élés modellje. A második világháború után ezt váltotta fel a fogyasztói társadalom új modellje. Ennek a modellnek a lényege; minél többet vásárolni, fogyasztani, ha lehet most mindjárt, aminek a forrása: hitel, kölcsön, leasing vagy részletre vásárlás, esetleg cigánykassza. Lényegében mindegyik eladósodáshoz vezet.

Modern társadalmunkban számtalan tényező, ha burkoltan is, de eladósodásra ösztönöz. Ezen tényezők között megemlítem a bankok és a pénzintézetek agresszív hitelfelvételre ösztönző kampányát, az amerikai jóléti modellt népszerűsítő sajtót/tájékoztatást és a nyugdíjrendszert.

Gondolom, sokakat meglep, miért sorolom az eladósodásra ösztönző tényezők közé a nyugdíjrendszert. Lehet, hogy kevesen tudják, de a modern, napjainkban az egész világon elterjedt nyugdíjrendszer nem is olyan régi.

A világ első egységes időskori ellátási rendszerét Otto von Bismarck kancellár vezette be Németországban, 1881-ben. Ezt nevezik a közgazdászok felosztó-kirovó nyugdíjrendszernek, amelyben az időskori nyugdíjakat az aktív dolgozók társadalombiztosítási befizetéseiből fizetik ki, amit a munkáltató von le és fizet be az államnak. Ez a rendszer Otto von Bismarck idejében fenntartható volt. Napjainkban a rendszert az életkor növekedése, a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, Kelet-Európában a munkaképes fiatalok kivándorlása lassan fenntarthatatlanná teszi. Szakemberek véleménye szerint Európa legtöbb országában, beleértve Romániát és Magyarországot, átfogó reformok nélkül a jelenlegi nyugdíjrendszer 25-30 éven belül össze fog omlani. A lehetséges reformok egyik eleme a kötelező magánnyugdíjpénztár-rendszer, ez Romániában működik, Magyarországon sajnos a politikum majdnem teljesen felszámolta. A legfontosabb tényező, ami megoldást tudna nyújtani a nyugdíjrendszer gondjaira nem más, mint az öngondoskodás.

Eljutottunk a megtakarításra épülő életpályamodellhez, ugyanakkor válaszoltam arra a kérdésre is, hogy miért tartom a jelenlegi nyugdíjrendszert eladósodásra és nem megtakarításra ösztönző tényezőnek.

Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá válik: a folyamatos gazdasági fejlődésre épülő fogyasztói társadalmi modell földünkön már középtávon sem fenntartható. Egyszerűen azért, mert a bolygónk korlátozott erőforrásai ki fognak merülni. Ehhez adódik hozzá a környezetszennyezés, ami a földet előbb-utóbb élhetetlenné fogja tenni.

Az utóbbi években kibontakozott zöldforradalom csak akkor fog eredményre vezetni, ha az emberek radikálisan változtatnak fogyasztói szokásaikon, és ennek egyik kulcskérdése lemondani vagy legalább lényegesen csökkenteni a fogyasztás finanszírozására felvett hiteleket, és visszatérni a megtakarításra és az öngondoskodásra alapuló szemlélethez.

A 2008-as pénzügyi válság kiváltó oka az amerikai másodlagos jelzáloghitel válság volt, tehát az át nem gondolt, irracionális banki hitelezés és a lakosság elsősorban ingatlanvásárlás céljából felvett hitelei.

Szintén a pénzügyi válság hatására alakult ki a főleg kelet-európai, az eurózónához nem tartozó országokat, ezen belül kiemelten Magyarországot érintő devizahitel-válság. 2010-ben a magyar háztartásoknak 10 600 milliárd forintnyi adóssága volt, ebből 70 százalék devizahitel, nagyobbrészt svájci frank alapú. Mivel a hitelfelvevők nem számoltak az árfolyamkockázattal, sem a kamatkockázattal, sokan példátlan eladósodási válságba kerültek.

Napjainkban az egymásra tevődő válságok miatt beindult egy infláció- és kamatnövekedő spirál, ami régiónkat különösen sújtja. Ha ehhez hozzáadjuk a nemzeti valuták leértékelődését, meglehetősen borús kilátások elé nézünk.

Figyelembe véve a fenti érveket, véleményem szerint a napjainkban megtakarítani vagy kölcsönt felvenni kérdésre az egyértelmű opció a megtakarítás kellene hogy legyen. Következzen néhány gyakorlati tanács: próbáljuk meg rendszeresen jövedelmünk 10 százalékát félretenni; ha extrajövedelemhez jutunk, annak legalább felét takarítsuk meg; kössünk életbiztosítást vagy nyugdíjcélú életbiztosítási szerződést; ha mégis kénytelenek vagyunk hitelt felvenni, azt abban a pénznemben tegyük, amibe a jövedelmünk realizálódik; hitelt csak beruházásra vegyünk fel, ügyelve arra, hogy a beruházással ne csak az életminőségünk javuljon, például háztartási gépek cseréjekor vagy nyílászárok cseréjekor törekedjünk az energiafogyasztás, vagy az energiaveszteség csökkentésére; ha a régi hitelállományunk változó kamatozású, próbáljuk meg lecserélni kötött kamatozású hitelre.

Válság idején mibe érdemes fektetni megtakarításainkat 

Az elmúlt hetekben a fogyasztói pánik mellett megjelent a bankokkal szembeni bizalmatlanság. Véleményem szerint megtakarításainkat otthon tartani, főleg lejben vagy forintban, az egyik legrosszabb opció.

Álljon itt a következőkben néhány praktikus tanács azok számára, akik 100 000 euró alatti pénzügyi megtakarítással rendelkeznek: tartsa megtakarításának legnagyobb részét bankban, ügyelve arra, hogy az illető bank legyen romániai jogi személy, az anyabank székhelye pedig legyen az Európai Unióban, ezáltal biztosan garantálva lesz a betétje, 100 000 euróig; folyószámlán vagy fizetési kártya (debit card) számlán csak a költőpénzét tartsa; ne tartsa megtakarítását egyetlen pénznemben. Ajánlatos a diverzifikáció: 30 százalék euróban, 30 százalék amerikai dollárban, a maradék abban a pénznemben, amelyben a kurrens kiadásai vannak; az államkötvény kisebb kockázatot vállalóknak ajánlott, arra viszont ügyelni kell, hogy csak stabil gazdasági és politikai helyzettel bíró államok kötvényeibe szabad fektetni; aki nagyobb kockázatot is hajlandó vállalni, próbálkozzon meg a részvénypiaccal; régi bölcsesség, de újra aktuális: tartsd a megtakarításaid 5-10 százalékát befektetési aranyban. Az arany a legértékállóbb befektetési eszköz a világon; befektetéseid legfeljebb 5 százalékát helyezd el virtuális pénzekben, tekintettel ezen befektetési formák nagy volatilitására. Ha valakinek 100 000 euró feletti pénzügyi megtakarítása van, ajánlott a befektetési portfólió kialakítása, ehhez azonban pénzügyi szakismeretre vagy pénzügyi tanácsadóra van szüksége.

Befejezésül néhány gondolat az ingatlanbefektetésről. Az elmúlt években az ingatlanbefektetés egyre népszerűbbé vált a régióban, Kolozsváron messze az átlag felett drágultak az ingatlanok. Vannak befektetők, akik megint hisznek a folyamatosan dráguló ingatlanpiacban, elfelejtve a 2008-as válságnak az ingatlanbefektetésekre gyakorolt hatását.

Itt jegyzem meg, hogy az ingatlan angol megfelelője, a „real estate”, királyi birtokot jelent, és ha nálunk nincs is király, az állam megteheti, akárcsak régen a király, hogy az ingatlanokat elvegye (államosítsa) vagy megadózza. Nézetem szerint manapság mifelénk az ingatlanok túl vannak értékelve, ez pedig, a mindinkább erősödő inflációval karöltve, az ingatlanbefektetéseket kockázatossá teszi. Ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek opportunitások, és ingatlanbefektetésekkel nem lehet középtávon sok pénzt keresni.

A szerző közgazdász, vállalkozó

*http://szabadsag.ro/-/valsagok-kozt-lavirozva

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Egyelőre nem terveznek megszorító ...
A jegybank 4,75 százalékra emelte az ...
Kiépült Bálványosváralja és Mikeháza ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ