Minden második romániai gyermek szegénységben él
Írta: Balázs Bence, Kerekes Edit
Nincs pénz válni, elköltözni
Az Európai Unió országaiban tavaly átlagosan a gyermeket nevelő háztartások 15%-a volt egyszülős család, a legalacsonyabb arányt (7%) Horvátországban és Romániában, illetve Görögországban, Finnországban és Szlovákiában (8-8%) jegyezték, a legmagasabbat Dániában (30%), Litvániában (26%), Svédországban (24%), Nagy-Britanniában (22%), Észtországban (21%) és Lettországban (20%). Magyarországon a gyermekeket nevelő háztartások mintegy 13 százalékát alkotta egyszülős család.
Messziről nézve Romániát, akár irigyelni is lehetne: milyen boldogságban élnek itt a családok, a gyermekes párok, hogy olyan kevés a válás, kevés a nem házasságban élő nő terhességének hírére kereket oldó apa, vagy a gyermek megszületése után felszívódó apa/anya (az egyszülős családok másik oka, az egyik szülő elhalálozása ugyanis véletlenszerű), ami ilyen alacsony szinten tartja az egyszülős családok gyakoriságát. Sajnos, az együttélés sokszor inkább kényszerből fakad, a szülők nem feltétlenül a szerelem és egyetértés, mint inkább a gyenge anyagi helyzet miatt maradnak együtt: nincs pénz válásra, nincs pénz külön lakásra, albérletre stb. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani az Európai Statisztikai Hivatalnak egy másik, tavaly novemberben ismertetett felmérése, amely szerint Romániában minden második gyermek szegénységben él (ez az arány háromszorosa az uniós átlagnak!) és a lakosság fele anyagi javak hiányától szenved.
Egykézik a gyermeket vállalók fele
Az Európai Unió 220 millió háztartásából tavaly közel minden harmadikban (65,4 millió háztartásban) gyermekek is éltek, ez az arány a legmagasabb Írországban volt (40%), Cipruson és Lengyelországban (37-37%), Szlovákiában (36%), Portugáliában és Romániában (35%), a legalacsonyabb pedig Németországban és Finnországban (22-22%), Bulgáriában (25%), Ausztriában (26%) és Svédországban (27%). A gyermekes háztartások mintegy felében (47%, illetve 31 millió háztartás) egyetlen gyermeket neveltek, 40%-ában (26 millió háztartásban) kettőt, 13%-ában (8,5 millió háztartás) hármat vagy többet. A legtöbb három vagy többgyermekes háztartást Írországban jegyezték (26%), továbbá Belgiumban és Finnországban (19-19%), Franciaországban (18%) és Nagy-Britanniában (17%), a legkevesebbet Bulgáriában (5%), Portugáliában (6%), Spanyolországban és Olaszországban (8-8%). A magyarországi arány megegyezik az uniós átlaggal: minden harmadik háztartásban éltek gyermekek is tavaly, ezeknek több mint felében egyetlen gyermeket neveltek, 35%-ában két gyermeket, 14%-ában pedig hármat vagy annál többet. A gyermeket nevelő romániai háztartások közel 53%-ában élt egyetlen gyermek, 36%-ában kettő, 11%-ában három vagy annál több.
Az illusztráció a Szabadságnál készült, az Eurostat nyomán
Egyszülős segítség
Az egyszülős családok sajátos problémákkal szembesülnek, például ha egyáltalán nincs segítségük, akkor a szülőnek a gyerek(ek)et mindenhova magával kell vinnie, sokszor a gyerek(ek)nek a szükséges helyre időben történő eljuttatása is gondot okoz. Ebben kínálhatnak segítséget a jó szomszédok, a pótnagyszülők, illetve az olyan társaságok, mint például a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület keretén belül működő Egyszülős Családok Klubja. A kéthetente szervezett klubtalálkozókon a szülők megoszthatják egymással tapasztalataikat, kudarcaikat, sikereiket, szakember segítségét kérhetik különféle kérdésekben, ugyanakkor ide elhozhatják gyermekeiket is. Közös programok szervezésére is lehetőség nyílik, de ezek a családok akár egymás segítőiként is működhetnek. Ugyanúgy, ahogyan bizonyos társaságokban természetes, hogy például heti váltásban mindig másik szülő szállítja iskolába több család gyerekét, ez az egyszülős családok esetében is megvalósulhat, bár tény, hogy az elidegenedés, „bezárkózás” jellemezte társadalmunkban ehhez tudatosan felvállalt nyitottságra van szükség – akár egy-, akár kétszülős családokról van szó. Az egyszülős családok viszont sokkal kiszolgáltatottabbak, úgymond az egyedülálló szülőnek nincs más választása, egyedül kell megoldania mindent, így esetleg hamarabb kénytelen segítséget kérni/elfogadni.
Hamarabb lecsúsznak az apátlan gyerekek
Az egyszülős családok esetében a gyermek általában az anyánál marad, és miután az utóbbi mintegy fél évszázadban a válások egyre gyakoribbak, értelemszerűen egyre több az olyan gyermek, amely apa, illetve férfimodell nélkül nő fel, vagyis mondhatni, kialakulóban van egy ún. apátlan társadalom.
Léder László pszichológus, a budapesti Apaakadémia megalapítója szerint az apák megerősítése, az apák visszahozása a családba és a nevelési intézményrendszerekbe a családot erősíti meg. Ennélfogva a nőknek, anyáknak is csak előnye származik belőle, mivel a nők számára is elképesztő teher, hogy nekik kell mindent megoldani, az olyan helyzeteket is, ahol ott lehetne a férfi. Azt is elmondta, hogy az apaság kérdésével néhány évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, miután elolvasta Matthias Matussek Apátlan társadalom című könyvét, amely szerint a válások sokasága futószalagon termeli az apátlan családokat. De mi lesz a mai társadalmakkal a modern országokban, ahol az apák egyre inkább kiesnek a családból, a nevelésből? Léder László erről nemrég Kolozsváron, az Életfa egyesület szervezte Születés Hete rendezvényen tartott előadásában beszélt (az előadását ismertető teljes beszámolót a Szabadság május 12-i számában olvashatták).
Mint elhangzott, az elmúlt évtizedekben számos komplex, többéves külföldi kutatás foglalkozott azzal, hogy milyen hatással van a gyermekre, ha apa, illetve apamodell nélkül nő fel. Csak néhány eredmény: a tinédzser öngyilkosságok 63%-át apátlan családokban felnövő fiatalok követik el; a javítóintézetekbe kerülők 70%-a, drogközpontokba beutaltak 75% apa nélküli családokból való. A nemi erőszakot elkövetők esetében ez az arány 80%, a börtönbe került fiatalok esetében 85%, míg az elszökött, eltűnt gyerekek 90%-a apa nélküli.
– Persze az, hogy ha valakinek nincs apja, az még nem determinálja arra, hogy deviáns, pszichésen terhelt vagy esetleg bűnöző legyen, az élet ennél sokkal bonyolultabb. A lényeg ebből az, hogy az apa nem másodszerepű lény. Az apának annyira fontos és annyira elsődleges szerepe van egy gyerek egészséges fejlődésében, hogy igazából alig, vagy nagyon nehezen pótolható – vonta le a következtetést Léder, majd amerikai szociológusok statisztikáival folytatta. Ezek drámai módon bizonyítják, ha egy gyereknek nincs apja, akkor annak egy apás gyermekhez képest 2-3-szoros az esélye, hogy bűnözővé váljék. Ha pedig olyan környéken él, ahol apátlan családok vannak, akkor ez a rizikó megsokszorozódik. Ugyanezt vizsgálták a lányoknál is, a tinédzserkorú terhesség kapcsán: ha a lánynak nincs apja, akkor a tinédzser terhesség rizikója kétszeres, és ha olyan környéken él, ahol nincsenek apák, akkor ötszörös.
