Múzsa, hűtlen özvegy, vagy rebellis írónő nadrágban?

Múzsa, hűtlen özvegy, vagy rebellis írónő nadrágban?
Gyimesi Emese budapesti irodalomtörténésszel, Szendrey Júlia-kutatóval véletlenül ismerkedtem meg Kolozsváron, a Szentegyház utcai Szathmáry Papp-ház kapualjában. Én haza igyekeztem, ő pedig annak a lakrésznek a bereteszelt ajtajáról próbálta a gondolat erejével levarázsolni a zárat, ahol a legenda szerint Szendrey Júlia megszállt, mielőtt Petőfi keresésére indult volna 1849 novemberében. Hamar kiderült, nem turistának, hanem a Szendrey család történetéből doktorált kutatónak mesélem az idevonatkozó históriát. Ő udvariasan végighallgatott és megígértette, hogy alkalom adtán bejuttatom a földszinti szobákba. Én cserébe azt kértem, hogy „hozzon össze” Júliával. Akit ő talán mindenkinél jobban ismer…

- Miért választotta ezt a kutatási területet? Mi vonzotta Szendrey Júlia alakjában?

- Gyerekként szerettem meg Szendrey Júliát, Petőfi Sándort –általuk pedig az egész 19. századot. Írásaik mélyen átszőtték az én személyes gondolkodásmódomat is. Mindebben nagy szerepe volt Kertész Erzsébet könyvének, de arra csak felnőtt fejjel jöttem rá, mennyire hitelesen, sok forrást ismerve írta meg Szendrey Júlia történetét. Meghatározóak voltak számomra Kerényi Ferenc Petőfi-könyvei is, az eredeti források felkutatására sarkalltak. Nagyon érdekes, hogy Szendrey Júlia kéziratain keresztül mennyire más, sokkal árnyaltabb képet kapunk erről az időszakról.

Hogy mi vonzott Júliához? Úgy éreztem, hogy a köztudatban élő Szendrey-imázs nagyon problémás, ennek fő oka pedig az, hogy kizárólag mások véleménye alapján alakult, miközben a saját hangja teljesen háttérbe szorult, hiszen saját írásainak egy jelentős része nem jelent meg nyomtatásban. 1847-ben, a koltói nászutat követően kiadták ugyan Szendrey Júlia egyes naplóbejegyzéseit különböző folyóiratokban, de a szerkesztő Jókai Mór – mai szóhasználattal élve ügyes marketingfogásként - teljesen átértelmezte az írásokat egyszerű szerelmi narratívát formálva belőlük, holott az eredeti naplószöveg sokkal több ennél, nagyon mély önelemző szöveg.

Kutatásaim során a még publikálatlan Szendrey Júlia-kéziratokat próbáltam feltárni. Az első találkozásom a verseivel történt, ezeket kezdtem el 2010-ben keresni egy 1928-as katalógus alapján. Java részüket meg is találtam különböző budapesti közgyűjteményekben. Később az elbeszéléseit, meséit is sajtó alá rendeztem, amelyek egy része korábban szintén kiadatlan volt. Ezeknek a műveknek a feltárása hozzájárult ahhoz, hogy a költő, író Szendrey Júlia saját hangját megismerhessük.

Kutatásaim során fontosnak tartottam a társadalmi-történelmi kontextus megismerését is. Az egyik disszertációm Szendrey Júlia önálló irodalmi pályafutásának társadalomtörténeti kontextusairól szól1. Ebben az volt a célom, hogy megmutassam, milyen lehetett abban a korban női szerzőnek lenni, milyen lehetőségekkel, korlátokkal járt ez a szerep, és hogy Szendrey Júlia a korszak más női szereplőihez képest hol helyezhető el ezen a palettán.

A másik disszertációm Szendrey Júlia családjáról szól életmódtörténeti és várostörténeti szempontból. Nem egy tősgyökeres pesti családról van szó, Szendrey Júlia Petőfi feleségeként költözött a városba. Korábban négy évet egy lánynevelő intézetben töltött Pesten, ez nagyon komoly hatással volt rá. Férjhezmenetele a családi „stratégiát” is megváltoztatta: az addig a vidéki arisztokrácia felé törekvő család orientációja hirtelen új irányt vett és a városi polgársághoz csatlakozott. Ez a házasság tehát kihatással volt a család többi tagjára is.  

- Kutatásai során sikerült-e árnyalni a középiskolában belénk sulykolt Júlia-képet?

- A tankönyvekben nagyon sematikus kép él róla: jobb esetben Petőfi múzsájaként, rossz esetben hűtlen özvegyeként kerül szóba, de az ő saját irodalmi pályafutását szinte egyáltalán nem említik meg. Emellett a Nyugatosok egy nadrágot viselő, dohányzó, rövid hajú Júliáról beszélnek, holott ezt (különösen a nadrágviselést) nem támasztják alá megbízható források. Sajnos Szendrey Júliáról inkább a külsőségek maradtak meg a kulturális emlékezetben, miközben a világképére épp az ellenkezője igaz. Sohasem a külsőségeket tartotta fontosnak, úgy gondolta, csakis a belső világ számít, ez derül ki minden írásából.  Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy őt is a saját jogán fogják tanítani az iskolákban.

Írásai alapján egy nagyon mélyen érző, mélyen gondolkodó személyiség képe rajzolódik ki, aki tudatosan elemzi magát, sokat tépelődik, de aztán mégis bátor döntéseket hoz. Árnyaltan látja a világot, nagyon vágyik a mély érzésekre, az igazi szenvedélyre, ugyanakkor nagyon fél is tőle, tudja, mennyire pusztító lehet.

Petőfivel kapcsolatban sokszor felmerül ez a félelem a naplóiban. Írásai jól jelzik a folyamatot, amint egy fiatal lány magára talál, öntudatra ébred, mer súlyos döntéseket hozni, amelyek alapvetően megváltoztatják az életét. Versei, elbeszélései, amelyek Petőfi halála után születtek, arra reflektálnak, hogyan értelmezi már érett nőként a világot, hogyan küzd meg az őt ért veszteségekkel.

- Mennyire volt más Júlia nőtársaihoz képest?

- A fennmaradt források alapján kijelenthető, hogy az a mód, ahogyan ő a különböző női szerepeket felfogta, nagyon nem tűnt hétköznapinak a kortársak számára. Petőfi feleségeként például aktívan részt vett a férfiak vitáiban, amin nagyon sokan megrökönyödtek. Kánya Emília, aki abban az időszakban az ország első női lapszerkesztőjének számított, visszaemlékezésében leírja találkozásukat a Petőfi-házaspár Dohány utcai lakásában. Soraiból jól lehet érezni a Szendrey Júlia iránt táplált ellenszenvet, amely abból fakadt, hogy ő, Kánya Emília sokkal konzervatívabban fogta fel, mi illik egy nőnek és mi nem. Megdöbbentette az a könnyedség, az a közvetlenség, ahogy Petőfi felesége az éppen náluk lévő férfitársasággal beszélt. Ez az értékítélet azonban sokkal inkább az ő gondolkodásmódját jellemzi, nem Szendrey Júlia személyiségét.

- Súlyos döntésekről beszélt, amelyeket Júliának rövid élete során meg kellett hoznia…

- Már az is súlyos döntésnek számított, hogy Petőfit választotta férjül. Ezzel ugyanis mindennel szembe ment: neveltetésével, a társadalmi státuszából fakadó lehetőségeivel, édesapjának akaratával, a környezetének elvárásaival.  Nagyon bátor döntés volt, hiszen egészen új irányba indította el őt magát, és - mint korábban említettem -, családját is. Szendrey Ignác, a Károlyiak jószágigazgatója arra törekedett volna, hogy lánya nemesemberhez menjen feleségül. 1847 tavaszán lett is volna egy érdeklődő Uray Endre személyében, aki szolgabíró volt, családja később megkapta a bárói címet is. Szendrey Júliára egészen más élet várt volna az ő oldalán. Hogy a Petőfivel való házasságról szóló döntés mennyire nehéz lehetett, bizonyítja, hogy környezetében kifejezetten balga lépésnek tekintették, az addigi legjobb barátnőjét, Térey Máriát pedig gyakorlatilag eltiltották tőle.

Szendrey Júlia koppenhágai szobra a magyar nagykövetségen - Magyarországon először  az ú fordításában jelentek meg az Andersen-mesék

Petőfi feleségeként, a szabadságharc idején is több kihívással kellett szembenéznie, de talán a legnagyobb döntés az újraházasodás volt. Erre különben ő sohasem reflektált, nem írt önéletírást, és naplójegyzetei sincsenek erről az életszakaszáról. Csak találgatni lehet, de nyilván nem volt túl sok választási lehetősége abban a nagyon kétségbeesett élethelyzetben. Utolsó nagy döntését pedig második férjének elhagyása jelentette.

- Mikes Lajos és Dernői Kocsis László Szendrey-kötete részletesen leírja Petőfi özvegyének erdélyi útját 1849-ben. Mennyire tekinthető hitelesnek, irányadónak ez az értelmezés?

- A könyvet 1930-ban adták ki Szendrey Júlia eredeti naplójegyzetei alapján, addig ugyanis csak az 1847-es naplópublikációk újrakiadásai jelentek meg Jókai egykori előszavával. Mikes Lajos részéről ez jelentős felfedezés volt, nagyon kalandos úton került hozzá a hatalmas kéziratgyűjtemény. A kötetben Mikes azonban Szendrey Júlia hagyatékának csak egy részét, a naplókat rendezte sajtó alá, a szépirodalmi művekkel nem foglalkozott. A könyv két fő részre bontható: az egyik felében az eredeti forrásokat olvashatjuk, a másikban viszont egy regényes életrajzot. Ennek szerzője Dernői Kocsis László volt, aki az írás során sokszor a saját fantáziájával pótolta ki a történet azon elemeit, amelyekre nincs forrás. Sokszor tapasztalom, hogy az olvasók nem feltétlenül tudják elválasztani, hogy melyik információ az, ami hiteles forrásból származik, mert maga Szendrey Júlia írta le, és melyik az, ami pusztán Dernői Kocsis László fantáziájának szüleménye.

Hitelesnek csakis az eredeti források tekinthetőek, márpedig azokban Szendrey Júlia inkább tépelődéseit fejti ki, nagyon kevés konkrétumot jegyez fel valós eseményekről, fizikai környezetéről.

- Milyen jelentősége volt Erdélynek, Kolozsvárnak Szendrey Júlia életében?

- Nagyon fontos szerepe volt Erdélynek, és természetesen Kolozsvárnak Petőfi felesége számára. Először élete legboldogabb időszakában érkezett ide, közvetlenül a koltói nászút után, 1847 októberében. Itt tapasztalhatta meg igazán, hogy milyen népszerű Petőfi. Férje oldalán őt is ünnepelték, az ifjúság fáklyás felvonulást tartott tiszteletükre, estebédet adtak, ahol őrá külön áldomást ittak. A korabeli sajtó is tudósított a látogatásról, az Erdélyi Híradó kiemelte Petőfi fiatal és szép feleségét.

A következő kolozsvári látogatás nagyon szomorú, kétségbeesett életszakaszhoz kötődik, ide menekült ugyanis a segesvári csatát követő hetekben. 1849 augusztusában Tordát, ahol addig tartózkodott, fenyegette az oroszok közeledése, ezért kellett neki az őt vendégül látó családdal, a tordai Miklós Miklós tiszteletes családjával Kolozsvárra menekülnie. 1849 őszén több helyen is menedéket kapott a városban, először a Szentegyház utcában, a Szathmáry-Papp házban, aztán az óvári Petrichevich-Horváth házban, innen indult Petőfi keresésére.

A harmadik életszakasz, amikor Kolozsvár kiemelten fontossá vált számára, az 1858-1862 közötti periódus. Húga, Szendrey Mária Gyulai Pál irodalomkritikushoz ment feleségül. Gyulai Kolozsváron, a Református Kollégiumban kapott tanári állást, így az esküvő után a fiatal házastársak azonnal ideköltöztek. Négy évig éltek a Farkas utcai tanári lakások egyikében, első két gyermekük, Aranka és Kálmán is itt született. Szendrey Júlia ebben az időszakban több alkalommal is meglátogatta őket Kolozsváron.

- Kutatásai a Wesselényi családra is kiterjednek…

- Pontosabban Wersényi Katalinra és Rozáliára, Wesselényi Miklós két törvényesített leányára. Ők ugyanabban a leánynevelő intézetben nevelkedtek, amelyben Szendrey Júlia is tanult, a Tänzer Lilla-féle nevelőintézetben. A kolozsvári állami levéltárban a Wesselényi-hagyaték azon részét kutattam, ami erre a leánynevelő intézetre vonatkozik. Wesselényi Miklós ugyanis rendszeresen levelezett Tänzer Lillával, mint ahogy leányaival is. Például külön utasítást adott, hogy franciatanárt is fogadjanak a kisasszonyok mellé, de még megfelelő udvarlóról is gondoskodott: Tänzer Lilla segítségével egy olyan fiatalemberrel ismertette meg Rózát, aki maga is arisztokrata apától, de házasságon kívül született, így a két fiatal társadalmi helyzete hasonló volt.

Ezekből az írásokból nagyon sok minden kiderül, ami Szendrey Júlia szempontjából is fontos: hogyan működött az intézet, milyen volt a légkör, hogyan oktatták a lányokat, mi volt a nevelés fő célja. Az itt tanulókat elsősorban arra készítették fel, hogy az előkelő társaságokban megállják a helyüket, a lányok kellemesen tudtak társalogni, beszéltek németül és legalább részben franciául is, tudtak festeni, hímezni, táncolni, zongorázni, ezekre mind nagy hangsúlyt fektettek az intézetben – ez Szendrey Júlia gyermekkori leveleiből2 is kiderül.

Gyimesi Emese 2009 óta kutatja Szendrey Júlia életének és irodalmi pályájának különböző kontextusait. 2012 óta rendszeresen publikál különböző szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben, ismeretterjesztő lapokban, kutatói blogot vezet és négy könyve jelent meg. Sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekeinek levelezését. 2017-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Martinkó András-díját Szendrey Júlia gyermekeinek írásait, családi használatra készült folyóiratait elemző tanulmányáért. Az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány mesterszakán, valamint az Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék, a prágai Univerzita Karlova és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös társadalomtörténeti mesterképzésén (Erasmus Mundus TEMA) diplomázott. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtudományból, 2022-ben történelemtudományból szerezte meg. Szendrey Júlia irodalmi pályafutása – Társadalomtörténeti kontextusok című monográfiájával Artisjus Irodalmi Díjat nyert. A budapesti Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa.

1.      Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása - Társadalomtörténeti kontextusok, Ráció kiadó, 2021

2.      Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában, 2019