Munkahelyváltás: ne égessünk fel mindent magunk mögött!
Hamarabb vált munkahelyet a fiatalabb és függetlenebb alkalmazott
Hamarabb vált munkahelyet a fiatalabb és függetlenebb alkalmazott
Vissza

Munkahelyváltás: ne égessünk fel mindent magunk mögött!

Manapság egyre elvontabb fogalom a munkahely iránti hűség, stabilitás, a cégeknél igen jelentős a humán erőforrás fluktuációja, aminek oka sokszor a munkavállaló csalódottsága. Ugyanakkor a szakmai tapasztalattal és tudással rendelkező alkalmazottakat „elhalásszák” a fejvadász cégek, vagy valamivel több fizetésért egyszerűen továbbállnak.

Mindezek a kapitalista gazdasági berendezkedés természetes folyamatai közé tartoznak, a munkahelytől, a munkatársaktól és a főnöktől történő megválás időzítése, előkészítése, bejelentése és végrehajtása viszont már elsősorban emberi és pszichológiai kérdés – a témáról és a jelenségről Pálfi Szilárdot, a kolozsvári székhelyű Hummark HR-cég  vezetőjét kérdeztük. A pszichológiai végzettséggel is rendelkező szakembertől arról is érdeklődtünk, érdemes-e vagy sem mindent felégetnünk magunk mögött egy cégtől történő távozáskor, hogyan kell civilizáltan, jól megválni a munkahelyünktől.Az eJobs humánerőforrás-portál által nemrég végzett felmérés kimutatta, a romániai alkalmazottak átlagban 4 évet töltenek el egy munkahelyen, a legstabilabb munkaerőt az 50 év fölöttiek jelentik. A szakemberek által begyűjtött és közreadott adatok szerint az 1980 és 1995 (ezredfordulósok) között és az 1995 után (Z generáció) született fiatalok váltanak leggyakrabban munkahelyet. Az ezredfordulósok esetében a munkaadóknak arra kell számítaniuk, hogy alkalmazottjuk átlagban 2,7 év után távozni fog a cégtől.

A felmérés során a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy minél fiatalabb az alkalmazott, annál valószínűbb, hogy még korábban megválik a munkahelyétől, új kihívásokat, más szakterületet keres magának. A számok továbbá azt is kimutatták, hogy azok a fiatalok, akik az elmúlt 5 évben léptek be a munkaerőpiacra, körülbelül egy éven belül távoznak jelenlegi munkahelyükről.

A felmérés alapján a human erőforrásokkal foglalkozók arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatalok elsősorban a tapasztalatszerzésben érdekeltek, s nem tartanak a változások által eredményezett bizonytalanságtól és az új munkahelyhez és munkatársakhoz történő alkalmazkodástól.

Nem mindig a magasabb fizetés a fontosÉrdekes megjegyezni azt is, hogy a munkaszerződés egyoldalú felmondásakor a fiatalok nem feltétlenül a magasabb fizetésben érdekeltek, néhány esetben számukra a fejlődés és tapasztalatszerzés fontosabb, mint a pénz. Ugyanakkor szempont számukra a munkahelyi körülmény, a kollégák hozzáállása, a hangulat, a megbecsülés és tisztelet. Néhány alkalmazott a cég környezetvédelmi politikáját tekinti fontosnak. A tanulmány arra is rávilágított, hogy az X generáció (38–48 év közöttiek) tagjai több ideig maradnak munkahelyükön: átlagban ők „csak” 4,2 év múlva fordítanak hátat főnöküknek és munkatársaiknak, és sokkal nehezebben döntik el, hogy távoznak.

Kik a legstabilabb alkalmazottak?– A szakmai érettség tetőfokán levő generációról beszélünk, amelynek tagjai többnyire vezető pozíciót töltenek be, anyagi kötelezettségeik vannak, így nem engedhetik meg maguknak az elhamarkodott döntéseket, nagyon körültekintőek, amikor lépni kell, s egyébként is számukra az új helynek több kritériumnak kell megfelelnie. Egyrészt jó anyagi ajánlattal járó munkahelyet keresnek jó hírnévvel rendelkező cégnél, ahol vezető pozíciót szándékoznak betölteni. Ugyanakkor fontos számukra, hogy lakhelyüktől mennyire van távol a munkahely. Azaz kevésbé hajlandók engedményeket tenni, ezért a munkahelyen sokkal stabilabbak – nyilatkozta Bogdan Badea, az eJobs Románia vezérigazgatója.

Szerinte a munkahelyi hűség szempontjából az 50 év fölöttiekre lehet leginkább számítani: átlagban ők 13 évet töltenek egy munkahelyen. A szakemberek úgy vélik, többen közülük nem bíznak saját erejükben és szakmai tudásukban, s attól tartanak, nem tudnak majd alkalmazkodni az új munkahelyhez, nem felelnek majd meg az új főnök elvárásainak, s nem tudják megfelelőképpen tejesíteni munkahelyi feladataikat. A hazai statisztikai adatok a munkahely-változtatásról nem térnek el a nemzetközi számarányoktól, ahol korosztálytól függetlenül átlagban 4,2 évet maradnak egy helyen az alkalmazottak. Néhány évvel ezelőtt ez a szám 4,6 év volt…

Mit és hogyan tegyünk, ha váltani kell?

A fentiekből kiderül, hogy előbb vagy utóbb az emberek munkahelyet váltanak, búcsút mondanak a kollégáknak és főnöküknek. Hogyan kell ezt jól végrehajtani – kérdeztük Pálfi Szilárdtól, a kolozsvári székhelyű Hummark HR-cég vezetőjétől. Szerinte munkahelyet változtatni sohasem könnyű. Tapasztalata szerint az olyan külső tényezők is számítanak, mint az anyagi jövedelem, a munkakörülmény, a munkaprogram vagy a főnökkel és munkatársakkal való kapcsolat, illetve a közösségi háló erőssége. Ezeknek vagy megtartó vagy elidegenítő hatása van. – A szakmán belül azt mondják: az alkalmazott a cég mágneshatása miatt megy a céghez, és a felettese miatt megy el. A munkahelyváltás nem mindig külső tényező hatására történik, a döntéshez gyakran belső, úgynevezett pszichológiai okok járulnak. Sokszor fordul elő, hogy az alkalmazott nem tudja túllépni a saját pszichológiai határövezetét, képtelen szembenézni a szakmai kihívásokkal, és akkor inkább munkahelyet vált, valami könnyebbet keres. Tapasztalatom szerint sokan vannak olyanok, akik nem tudnak okosan és szépen válni. Pedig ez fontos. A román azt mondja, „să laşi loc de bună ziua”, azaz ne menj el úgy, hogy aztán nem is köszöntök egymásnak – mondta a szakember.


Pálfi Szilárdtól azt kérdeztük, távozás esetén milyen eljárásmódot javasol, mit tegyenek, mit ne tegyenek az alkalmazottak. - A cégtől való megválás nem csupán a munkahelytől, munkaadótól való megválást jelent, hanem egy munkaközösségtől való elszakadást is. Ezért bármilyen döntés előtt jó mérlegelni a fontos tényezőket: miért menni, miért maradni? Sokat segít ebben, ha rendelkezünk egy tudatosult és papírra vethető értékrenddel. Tudni kell jól válni. Fontos, hogy az elválás közös megegyezésre  épüljön, így a munkaadó is belátja, s ha nehezen is, de el tudja fogadni, hogy az alkalmazott miért jutott erre a döntésre: jóval nagyobb fizetési csomag, szakmai előrelépés, amit a cég nem tud nyújtani. Esetleg a főnök belátja azt, hogy az új helyen munkatársa megfelelőbb munkaprogrammal rendelkezik ahhoz, hogy családi kötelezettségeinek is megfelelhessen. Ugyanakkor tudatosítja azt, hogy kollégája a cégnél elérte a szakmai kiégés szintjét és új kihívásokat keres. Hangsúlyozom, hogy közös belátásra és nem közös megértésre kell törekedni – jegyezte meg a szakember.Pókerarc a nagyfőnöktől történő búcsúzáskor?Tapasztalata szerint „külön műfaj” a közvetlen és a nagyfőnöktől való megválás, búcsúzás. Arra is kíváncsiak voltunk, szerinte mi ennek a helyes, illedelmes, civilizált, kollegiális módja? Mennyire javallott a pókerarc, amennyiben a munkahelyétől megváló személy utálja a főnökét?- Az emberi nagyság és érték, az erkölcsi tartás mértéke abban is megmutatkozik, hogy valaki mennyire elegánsan és diplomatikusan tud kilépni a cégből. Sokszor zsigerből az első reakció az, hogy az ember kimondja magából a felgyűlt (vélt vagy valós) keserűséget, és szemrehányásokat tesz a nagyfőnöknek az őt ért igazságtalanságokról. Szeretné, hogy a cég minél inkább megérezze hiányát, és ez problémát okozzon annak érdekében, hogy a vállalat „visszasírja” őt. Az önuralommal rendelkező személyek nem engednek ennek az indulatnak. Itt nem pókerarcról van szó, hanem arról, hogy sokkal értékesebb az az ember, aki szép emlékeket tud hagyni maga mögött és nem keserű szájízt. Ez nagylelkűséget, erős lelket igényel, és érzelmi  intelligenciára vall – jelentette ki.Pálfi Szilárd úgy véli, szinte soha nem érdemes mindent felégetni magunk mögött. Szerinte emberi vonatkozásban „élő kapcsolatokat”, másfelől pedig jól végzett munkát, dokumentált munkafolyamatokat kell hagynunk magunk után távozáskor annak érdekében, hogy a cégnél maradt kollégák és a főnök a rendes és szakmailag profi kolléga elvesztését bánják, akinek a hiánya nemcsak a személyisége, hanem a szakmaisága tekintetében is űrt jelent. - Mennyire másabb az, amikor egy idő után kölcsönös és őszinte öröm a régi kollégákkal való találkozás, s amikor a volt főnök azon gondolkodik, hej, de jó lenne valahogy visszahozni ezt az embert – mondta a HR-szakember.


GAZDASÁG ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nagy sebességű vonatok jelenthetik a ...
Orban: a felelősségvállalás ...
A „Szirén“ már nincs egyedül. ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ