Műfajhonosító a magyar filmalkotásban

Műfajhonosító a magyar filmalkotásban
Szomjas György retrospektív is helyet kapott az idei Filmtettfeszt programjában, a magyar rendező három alkotását vetítették a filmes seregszemlén (Talpuk alatt fütyül a szél, 1976, Roncsfilm – vagy mi van, ha győztünk?, 1992, és Hosszú búcsú – portré Halmos Béláról, 2014).

A Talpuk alatt fütyül a szél vetítése után a rendezővel beszélgethettek az érdeklődők, Jakab-Benke Nándor moderálásával. 

Az amerikai westernfilmek meghonosításaként született a betyáréletet bemutató alkotás 1976-ban, akkor a rendező filmje úttörő volt, új filmes műfajt hozott be a magyar filmalkotás terén. A rendező elmondta, akkoriban a magyar filmekben mind értelmiségiek szerepeltek, témaválasztásával ezt szerette volna megváltoztatni, ő mást akart csinálni, mint a többiek.

A filmben nehezen lehetett eldönteni, hogy végülis jó vagy rossz karakterek voltak a betyárok, a rablók, lókötők, hiszen mást jelentettek az urak és mást a közönséges emberek számára. Szomjas György szerint a betyárélet egyfajta magyar mitológia, a betyárok egyszerre voltak szimbolikus és mesebeli alakok. Kifejtette: a betyárok testesítették meg a közemberek vágyait, a kitörést a kemény feudális rendszerből, ők jelentették a szabadságot, bátorságot. Így a köztudatba ők kerültek be, mint hősök, nem a fontos történelmi alakok.

A film létrejöttét hosszas dokumentációs folyamat előzte meg, amely szorosan összefüggöt a táncházmozgalom kialakulásával, a néptáncok, népdalok gyűjtésével, hiszen ezekből a népművészeti ágakból és a népi építészetből merítkezett a rendező. A népi hagyományok ismerőivel, gyűjtőivel folytatott beszélgetések nyomán alakult a film, az ő segítségükkel építette fel a filmbeli világot.

(Borítókép: Szomjas György a kolozsvári Győzelem moziban. Fotó: filmtettfeszt)