Mit tegyen a gazdi, ha elpusztul a kedvenc?
Vissza

Mit tegyen a gazdi, ha elpusztul a kedvenc?

Mindenki számára nagy öröm együtt élni házikedvencével! Gondoskodni róla, figyelni, hogyan válik felnőtt egyeddé, szeretni, majd észrevenni, hogy a pajkos fiatal állatból komoly idős „úr”/”hölgy” lett. Sajnos, minden gazdi életében eljön az a pillanat, amikor el kell válni szeretett kedvencünktől. Minden lét véges, így az állataink élete is. Mit tehetünk tehát, ha bekövetkezik az elkerülhetetlen?

Kutyusok esetében be kell jelenteni az elhalálozást és annak okát az állatorvosnál, hogy az majd továbbítsa azt az országos elektronikus nyilvántartó rendszerbe (RECS).

Természetesen állatkáink földi maradványait is valahogy nyugalomra kell helyeznünk. Erre több megoldás is lehetséges. Elhantolhatjuk kedvencünket megfelelő mélyre a kertünk végében, erdőben, udvaron. Ha az állatorvos vállalja az eltemetést vagy elhamvasztást, ott is lehet hagyni. A Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem (USAMV) Állatorvosi Karán hamvasztanak, tehát ide is el lehet vinni és a megszabott összegért elhamvasztják kedvencünket, ám a hamvakat nem kapjuk vissza. Esetleg lehet a világhálón keresni erre szakosodott céget, amely majd elszállítja az állattetemet.

Kedvencünk elvesztésének fontos tényezője a lelki bánat, a fájdalom.   Ilyenkor egy társat veszítünk el, és ez bizonyos személyeknél komoly érzelmi reakciókat vált ki. Ha észrevesszük a környezetünkben élőknél a gyászt, próbáljunk segíteni rajtuk. Elpusztult állatok gazdáiként magunkon is sokat segíthetünk, ha beszélünk veszteségünkről, fájdalmunkról, és nem folytjuk magunkba a keserűségünket.

Sajnos, a társadalom empátiája nem mindig egyezik az elvárásainkkal, és sokan nem értik meg, hogy kedvencünk nagyon fontos része volt életünknek. Az ilyen típusú megnyilatkozások, miszerint „csak egy macska”, „veszel majd másikat”, nem éppen azok a segítő mondatok, amelyekre gyászukban szükségük van a bánatos gazdiknak.

A gyász egy komplex folyamat, és az állatához ragaszkodó gazdinál ugyanúgy előfordulhat, mintha embertársunk hagyott volna magunkra. Bármikor megjelenhet a depresszió, a tagadás, a düh stb. A legfontosabb, hogy megtanuljuk kezelni érzelmeinket, fogadjuk el a történteket, és próbáljunk továbblépni. Nagyon fontosnak tartom a szaksegítséget, de azt is, hogy odafigyeljünk szenvedő embertársunkra, és segítsünk neki túltenni magát az eseten. Sok esetben egy beszélgetés az állatorvossal is segíthet, hiszen ő nagyon gyakran találkozik hasonló helyzetekkel, és empátiával tudja kezelni ezeket.

Oda kell figyelni a körülöttünk levőkre is. Kisgyermekeknek meg kell magyarázni az élet ciklikusságát, és elterelni a figyelmüket más irányba, esetleg helyettesítjük egy új kedvenccel.

Idős embereknél nagy fájdalmat jelenthet egy kis állat elvesztése. Sokuknak az egyedüllét miatt a hovatartozást jelenti az állatuk. Ilyenkor nagyon nehezen tudják magukat túltenni az elmúláson, hiszen mind egyfajta büntetésként élik meg magányukat, amit a kedvencük elvesztése okozott. Sajnos, gyakran nem lelnek vigasztalásra, de ez már a társadalom problémája, nem ezen cikk témája.

Sok háztartásban több kedvenc is él együtt. Erre is oda kell figyelni, mert az állatoknak egymáshoz való ragaszkodása nagyon erős lehet, és az érzelmi kötelékek megváltozása súlyos következményekkel járhat.  Ha észrevesszük kedvencünkön a bánatot, igyekezzünk megszépíteni a mindennapjait, azzal, hogy többet foglakozunk vele, kihívásoknak vetjük alá, többet sétálunk, kirándulunk. Ez általában segít. A nagyon hosszú ideig tartó barátság megszűnése búskomorságot, vagy sokkal rosszabbat hozhat. 

A legfontosabb a kisállat pusztulásakor az, hogy megőrizzük emlékét, és tudjunk továbblépni.

Dr. Dósa Gerő, állatorvos


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Hazaszállították Ilona anyakirályné ...
Jelentkezz az 5. Kalotaszegi ...
Gyümölcsfogyasztás cukorbetegség esetén

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ