Az emberek érdeklődésének fő tárgya hetek óta a koronavírus. Az egész világot feje tetejére állító járvány igen nagy figyelemnek örvend, ezért arra gondoltam, hogy az állatorvos és a gazdi szempontjából is megosztom a fontosabb tudnivalókat, amelyek a kisállatainkat érintik!

“Macskáéknál” voltam látogatóban. Két szép cicát figyeltem, ahogy a lakásban itt-ott hevertek, akár a nippek a polcokon. Gazdáikat kérdezvén, hogy mennyit szoktak játszani a cicák, meglepett a válasz: keveset. Elgondolkodtam azon: vajon miért? Teljesen normális lakásban éltek, már ami az ember szempontját illeti… és akkor fel is csillant a válasz: normális a lakás az ember szemszögéből, de unalmas a cicáéból!

Kedves ismerősöm kérésére számolok be az alábbiakban a nagy testű pásztor- (juhász-) nyájőrző kutyákról. Ahogy a nevük is hirdeti, a nyájőrző kutyák szerepe a nyáj megvédése a különböző veszedelmektől, legyen az ember vagy állat.

Nagyon sok embernek vannak félelmei, szorongásai, de ezzel nem vagyunk egyedül, mert négylábú társaink, a kutyák is félnek, szoronganak. A félelem, szorongás jó bizonyítéka annak, hogy az ebeink is érző lények, és el tudják képzelni, mit hoz a jövő, hiszen a félelem egy meg nem történt esemény, helyzet, élmény jövőbeli következményének az anticipációja.

Mindenki számára nagy öröm együtt élni házikedvencével! Gondoskodni róla, figyelni, hogyan válik felnőtt egyeddé, szeretni, majd észrevenni, hogy a pajkos fiatal állatból komoly idős „úr”/”hölgy” lett. Sajnos, minden gazdi életében eljön az a pillanat, amikor el kell válni szeretett kedvencünktől. Minden lét véges, így az állataink élete is. Mit tehetünk tehát, ha bekövetkezik az elkerülhetetlen?

A napokban észrevettem kutyasétáltatás közben, hogy rengeteg a zümmögő „vámpír” mindenhol. Városunkban sokáig volt szúnyogirtás, de úgy látszik, az utóbbi időben valamilyen okból kifolyólag ez nem olyan gyakori. Szakmai ártalom, de elgondolkoztam rajta, milyen veszélyek is leselkednek népes kutyaseregemre e piciny, de annál agresszívabb vérszívó részéről.

Kedves ismerősömmel megesett, hogy több éve (mintegy évtizede) „helyhez kötött” kutyái különböző időpontokban eltűntek, majd bizonyos idő múlva előkerültek. Ezek a kutyákat még az átlagos körülményekhez képes is nagyon jól tartották. Akkor meg miért is mentek el?

Minden család számára a legnagyobb öröm, ha megérkezik a kisbaba. Nagy szeretettel várt gyermekünk teljesen megváltoztatja az életünket, nézőpontjainkat és a környezethez való viszonyulásunkat. Nagyon sok embertársunk teljesen átalakul, ami normális is, hiszen hatalmas hormonális, érzelmi változásokon esnek át, nem beszélve a felelősség érzetéről. Az idő megszűnik múlni, ahogy szokott, és nagyon sok ellentétes érzés alakul ki a családon belül.

Minap egyik tudományos tévécsatornán dokumentumfilmet vetítettek az ember különös parazitáiról. Elgondolkoztam rajta, és arra a következtetésre jutottam, hogy a kutyáknál is beszélhetünk néhány kevésbé ismert élősködőről, amelyekről nagyon kevesen tudunk. Ezek után úgy döntöttem, hogy dióhéjban tájékoztatom a Szabadság olvasóit a kutyák és a macskák néhány különösebb élősködőjéről.

Kutyáink, sajnos, kevesebbet élnek, mint mi. Az öregedés a test leépülésének folyamata. Habár komoly fiziológiai változásokon megy át az öregedő ebek szervezete, ezeket nem kell föltétlenül betegségnek tekinteni, hanem a korosodás velejáróinak. Ha tisztában vagyunk ezekkel a változásokkal, sikeresen hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy kedvencünk élvezze a még hátramaradt napjait.

Mikor kiskutya kerül a házba, akkor nagy örömmel készülünk fel arra, hogy nevelgessük, szeretgessük, és sokáig együtt éljünk vele. Ilyenkor senki sem tűnődik el azon, hogy mi is fog történni majd, ha az állat megöregszik. Pedig megöregszenek ebeink is, mint ahogy mi is, a vele járó kisebb-nagyobb egészségügyi gondokkal.

Gyakran kérdezik a barátaim, ügyfeleim: doktor úr, az ön szíve sose fáj? Hál' Istennek nincs vele baj, nem úgy, mint sok idősebb páciensemnél, akik komoly szívbetegségekkel élnek együtt.