Milyen volt...?

Milyen volt...?
...no, nem szőkesége, szeme kékje, hangja selyme, hanem a 2020-as év. Az biztos, hogy egyhamar nem felejtjük el ezt az esztendőt. Jónéhány jelzővel illették már eddig és fogják ezután is. Szerintem ez az év olyan volt, amelyre az utóbbi évek közül legjobban ráillik az a kijelentés, hogy ember tervez, Isten végez. Tervünk volt nekünk is bőven, egy részük meg is valósult, de nagyobb részük sajnos nem.

Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély januári számában.Elmaradt a teljesítménytúrák egy része, elmaradtak kirándulások és az EKE 1991-es újraalakulásától számítva először fordult elő, hogy Vándortábor sem volt. Az Erdély című mellékletünk viszont minden alkalommal megjelent, csak a bakancslista hiányzott belőle egy ideig.

A kijárási tilalom idején túráztunk virtuálisan, emlékeztünk régebbi kirándulásaink vidám pillanataira és reménykedtünk, hogy lesz folytatás. Az egyesület honlapja is folyamatosan működött, többek között ennek is köszönhetjük, hogy a három hónapos kijárási korlátozás időszaka után hamar megindult a turistaélet. Eleinte kisebb-nagyobb csoportocskák, baráti társaságok indultak el, hiszen mindenki vágyott már kirándulni, a túratársakkal találkozni, beszélgetni. Június második felében kezdtünk újra tervezgetni, előbb csak óvatosan, Kolozsvár környéki gyalogtúrákat, majd lassan bátrabban, vonatos, kerékpáros, sőt autóbuszos kirándulásokat is. Aztán jött a járvány második hulláma, ami bár durva volt, nem állította le teljesen a működésünket. Továbbra is terveztük, szerveztük kirándulásainkat, az egészségügyi szabályok betartásával, ahogy lehetett, bár sokkal szerényebben, mint az előző években.

A járvány alatti kirándulásaink során érdekes dologra figyeltünk fel. Az előző évekhez képest sokkal több fiatal vett részt túráinkon, nem ritkán egész családok is. Lehet, hogy csak azért jöttek velünk, mert nemigen lehetett másfelé menni, főleg külföldre. Akárhogy is történt, nagyon örvendünk, hogy eljöttek az EKE által szervezett kirándulásokra, reméljük, hogy jól érezték magukat és ezután is a vendégeink lesznek, sőt akár tagtársaink is lehetnek.

Sokkal több fiatal vett részt a túrákon 2020-ban, nem ritkán teljes családok isTöbbször álltunk az elmúlt év folyamán koporsó mellett, örök búcsút vettünk több tagtársunktól, kiváló túravezetőktől és egykori elnökünktől is. Nyugodjanak békében, emléküket kegyelettel őrizzük.

Ilyenkor év elején, ahogy szokás, tervezgetünk, bár sokkal visszafogottabban, mint eddig bármikor. Ha lassan is, de remélhetőleg biztosan vége lesz a járványnak és visszatérhetünk a megszokott tevékenységünkhöz. Szeretnénk újból megszervezni teljesítménytúráinkat, kirándulni sok szép eddig is ismert és látogatott közeli és távolabbi helyre, újabb szép helyeket felfedezni, megismerni. Csucsai kulcsosházunkat is szeretnénk gyakrabban meglátogatni, hiszen remek túralehetőségek vannak a környékén. Nagy reményeket fűzünk a Gyimesekben megrendezendő vándortáborunkhoz is, ami az idén remélhetőleg már nem marad el. Tervezgetéseink során nagy fejedelmünk, Bethlen Gábor mondását tartjuk szem előtt: „Nem lehet mindent megtenni, amit kell, de meg kell tenni mindent, amit lehet.”

Rendezvényeinkre ezután is minden érdeklődőt szívesen látunk, ezekről az Erdély hasábjain, honlapunkon és az egyesület Facebook-oldalán találnak további részleteket.

Kirándulásokban gazdag, egészségben eltöltendő, békés, boldog új esztendőt kívánok minden természetet tisztelő és szerető tagtársunknak és szimpatizánsunknak!