Mikulásváró – négyen a nagyágyon
Vissza

Mikulásváró – négyen a nagyágyon

A hideg beköszöntével megnehezedik az öltözködés/vetkőzés folyamata, sokszor hosszú percekig kell könyörögni, hogy a négyéves meg a két és fél éves a kevésbé kényelmes vastag nadrágot is felhúzza. A sapka-sál párosról ne is beszéljünk! S mióta Panna is beleszól a dolgokba, igencsak elszaporodtak az olyan alkalmak, amikor nem az általam kiválasztott harisnyát, zoknit, sapkát, kesztyűt akarja felhúzni. Ilyenkor egyszerűen lehetetlen ráimádkozni az előzőleg kigondolt szettet, csak durcásan néz, karba teszi a kezét, és várja, hogy beadjam a derekam.

Nem kis mérgemet látva, Matyi vigasztalni próbál, amikor újra meg újra elmondom, hogy mennyire ki nem állhatom a telet és a hideget. De Anya, neked még a szülinapod is télen van! És még a Mikulás és a karácsony is télen van, nem utálhatod! Tényleg, Anya, mikor jön a Mikulás?

Mivel a Mikulás és a hideg egy kis eltolódással érkezik, nehéz megválaszolni ezt a kérdést úgy, hogy a kismanóm is megértse. Nézegetjük mi naponta a Kippkopp naptárt, ahol a csipeszeket kell egyik dátumról a másikra csíptetni, de valahogy október végén még nagyon sokat kell aludni a csodáig.

Amikor azonban levelet írunk a nagyszakállúnak, az már jelzi, hogy csak kevés nap maradt hátra. De akkor miért nem írjuk meg hamarabb a levelet, hogy nehogy elfogyjon a játéküzletből az a zöld icuri-picuri kisautó? Matyi, tudod, a Mikulás már nagyon öreg, ha túl korán kapja meg a levelet, lehet, hogy el is felejti, hogy te mit kértél. Inkább bízzunk abban, hogy a Mikulás játékboltjában éppen annyi kisjáték van, ahányra szüksége van, hogy minden gyereknek örömöt tudjon szerezni.

November végén aztán elérkezett a várva-várt levélírás ideje. Tudod, Panna, én vagyok az ovis, én írok a Mikulásnak. Igaz, csak Apa tudja igazából leírni, de én majd azt is lerajzolom, hogy te egy másik Peti babát kérsz, jó? Panna: Jó! – s azzal ment is tovább.

Apa segítségével elkészült a levél. De kimaradt belőle, hogy Anyának és Apának mit hozzon a Mikulás. A nagy munkába belefáradt a nagylegény, így a számokérésemre csak ennyit felelt: Biztos tudja a Mikulás, hogy ti mit kértek. Vagy írjatok neki ti is. De ti mit kértek? Kértek valamit nekünk, a gyerekeiteknek is? – mondigálta, miközben lehasalt a földre kisautót tologatni.

A levelet kitettük a gyerekszoba ablakába, s még villanyoltás után is meg kellett lesnünk, hogy nem éppen akkor vitte-e el a nagyszakállú, mert valami neszelést hallottak abból az irányból. Biztosan sok munkája volt a Mikulásnak, vagy a levélgyűjtögető körútjának csak a végén szerepelt a mi címünk, mert elég hosszasan váratott magára. Matyi már meg is kérdezte, hogy: Nem lehet, hogy rossz a Mikulás GPS-e, s eltévedt? De nagy volt ám az öröm, amikor a levélnek hűlt helyét találtuk! Azóta a naptáron a csipeszeket még reggel is átraknák a kismanók, hogy gyorsabban teljenek a napok.

Persze Panna még a Mikulással is tud dacolni ebben a végtelen dackorszakban, ami végigkísér(t)i a mindennapjainkat. Én nem akajom, hogy jöjjön Mikulááááás! – érkezik a válasz, amikor az öltöztetési kálváriában megemlítem, hogy ha a Mikulás éppen erre jár, s leskelődik az ablakon, nagyon nem fog örülni annak, amit lát.

De én akarom, hogy jöjjön, Anya! – kontrázik Matyi.

Én neeeem!

Én deeeeeee!

Ebben a vitában én biza Matyival értek egyet, hiszen idén újra az én vagyok a Mikulás fejezet van műsoron kiscsaládunkban – ilyenkor pedig a mi felnőtt izgalmunk a gyerekekével vetekszik.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Ha látja Molnár Beátát, hívja a ...
Felerősödött a munkaerő-ingadozás, ...
Háborús sebek és történelmi helyek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ