Mikor készülhetett? Gondolatok egy napóra kapcsán
Vissza

Mikor készülhetett? Gondolatok egy napóra kapcsán

Tavaly nyáron érdekes részletet fedeztek fel a Szent Mihály templom falán, a restaurálás során: Kiss Zoltán restaurátor néhány szabályos karcolásra bukkant egy kövön, amiről azt feltételezik, hogy egy régi napóra maradványai (Szabadság, 2019. július 11). A legérdekesebb kérdés nyilván az, hogy ha valóban napóra, mikor készülhetett?

Szerző: MIHOLCSA GYULA. BorítóképA restaurálás során idén nyáron előkerült kuriózum: a napóra rovatkái – ROHONYI D. IVÁN felvétele

Eddig egyetlen olyan forrást sem találtunk, amely megemlítené ezt a templom déli falán levő napórát, feltevésekre kell tehát szorítkoznunk. Elsősorban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mikor lehetett szükség erre a napórára? Egyáltalán: milyen köztéri órái voltak Kolozsvárnak, és mikor lehetett olyan időszak, amikor ide, a templom déli falára érdemes volt napórát készíteni?

Ehhez nagyon részletesen át kell néznünk a templom történetét. A régi időkben minden városban egy óra volt, azon a helyen, ahol mindenki gyakran járt és jól láthatta. Ez legtöbbször a központi piac környékén levő „nagytemplom” tornyát jelentette, de túl magasan sem lehetett, mert akkor lentről nem látszott volna jól. Az óra nyilván a helyi időt mutatta, tehát a déli 12 óra akkor volt, amikor a Nap a templom fölött delelt, azaz az égbolton a legmagasabb ponton volt (más szóval az árnyékok a legrövidebbek voltak). Ezt a pillanatot a napóra úgy mutatta, hogy az árnyékvető árnyéka függőlegesen lefele állt, és oda írták a 12-es számot. Amennyiben a város gazdag volt, és nem napóra, hanem mechanikus óra volt a tornyon, akkor is jól fogott oda egy „olcsó” napóra is, hiszen akkoriban a mechanikus órák naponta több percet siettek vagy késtek, és néhány naponként mindig be kellett állítani őket. De mi után lehetett beállítani, amikor nem volt központi „pontos idő” szolgálat? Csakis a Nap járása után! Néha még a parókiákra is került napóra (Felsőbányán, Magyarigenben, Nagycsanádon, Szásznádason, Szásztyukoson, Székelyudvarhelyen), ugyanis a papnak pontosan kellett tudnia az időt, nehogy „elkéssen” a szertartásról.

Kolozsvár és a Szent Mihály-templom történetét több forrásmunkából is megismerhetjük, ezekből pedig rekonstruálhatjuk a templom tornyának a történetét, ahová az órákat is helyezték.

Kolozsvár legrégebbi ábrázolása

I. torony (gótikus) – 1450 ... 1489 (tűzvész)

A kolozsvári Szent Mihály templomot az 1300-as évek elején kezdték építeni, 1442-ben fejezték be. A templom tornyának építése húzódott el legtovább, a tervezett két torony közül csak az északit építették meg; azt 1450 körül fejezték be. Ez a torony 40 év múlva egy nagy tűzvész során teljesen megrongálódott.

II. torony (gótikus) 1511–45 ... 1697 (villámlás okozta tűzvész)

Az első torony 1489-ben leégett, és újat kellett építeni (vagy a régit kellett teljesen felújítani). Ez 1511 és 1545 között történt meg, ugyancsak gótikus stílusban. Ez a második torony másfél évszázadig állt, és tanúja volt a reformáció leghevesebb korszakának. 1545-ben Heltai Gáspár áttérítette a helyi katolikus lakosságot a lutheránus vallásra, úgymond a templommal együtt. A kolozsváriak 1558-ban kálvinisták lettek, 1566-tól pedig unitáriusok, egészen 1716-ig, amikor a Habsburg ház segítségével a régi hiten megmaradt római katolikusok visszafoglalták a Szent Mihály templomot az unitáriusoktól.

Kolozsvár legrégebbi ábrázolása egy 1617-es rézmetszet, amit Georg Hoefnagel készített, Egidius Van der Rye 1603 előtt készült vedutájáról [Kovács András: Kolozsvár városképe a XVI–XVII. században].

A képen is jól látható torony szenvedte a legtöbb természeti csapást is: 1586-ban tűzvész, 1620-ban földrengés, 1630-ban villámcsapás, 1632-ban újabb két villámcsapás, 1655-ben tűzvész (1657-ben újrafedik), 1665-ben egy újabb nagy tűzvész, 1689-ben pedig egy kisebb tűzvész, végül 1697-ben villámcsapás és nagy erejű tűzvész sújtotta.

1697. Június közepén Isten másodszor próbára teszi a kolozsváriakat (május elején a külvárosaival nagyrészt leégett) ... villámcsapással, mely a kálvinistáknak a tűzvésztől megkímélt templomába tízszer beleütött (Trausch, II. 274., H.F) [Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig, Budapest, 2009: 254 o.]

Ez a legutóbbi villámcsapás okozta tűzvész már végzetes volt, a torony félig romba dőlt, és fél évszázadig úgy is maradt, mert az unitáriusoknak már nem volt pénzük ezt is kijavítani (1693-ban az elvett iskolájuk helyett újat építettek, 1696-ban szerelték fel költséges nyomdájukat).

III. torony (barokk): 1742–44 ... 1763 (földrengés, villámcsapás).

Közben 1716-ban az osztrák hadsereg segítségével a templom visszakerült a katolikusokhoz [Grandpierre Edit: A kolozsvári Szent Mihály templom – doktori értekezés, 1936, Minerva: 8 o.]. 1742-ben a katolikusok új torony építésébe kezdtek, amely a régi torony helyén épült vissza, de már a kor barokk divatja szerint, még akkor is, ha nem igazán talált a gótikus templomtesthez. Kép is maradt róla, az 1759-beli asztalos céh leveleinek szegélydíszén:

Ez a torony rövid életű volt: 20 év múlva, 1763-ban a barokk torony földrengés és villámcsapás következtében úgy megrongálódott, hogy le kellett bontani. A mechanikus óra átkerült a monostori városkapu tornyába.

1763. A kolozsvári tornyot is megcsapta egy száraz-ménkő, sok kárt tett a famunkában, a templomba is beférkezett s a többi között a prédikátorszéket szélylyelhányta (Rettegi, Hk. II. 1885: 379) [Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800, Budapest, 2009: 205 o.]

1764-ben a templom mellé egy kis fa haranglábat építettek.

Kolozsvár főtere az 1800-as évek elején

IV. torony (neogótikus, É): 1837-59 ... ma

A templom egy évszázadig torony nélkül volt, a kis haranglábban kongatták a harangokat.

1837-ben új torony építésébe kezdtek, már egy újabb divat szerint, neogótikus stílusban. A torony építését 1859-ben fejezték be, akkor nyerte el ma is látható alakját. Magassága 76 méter, mint a besztercei evangélikus templom tornya, de a kereszttel együtt eléri a 80 métert.

És most kövessük végig a napórák történetét.

I. napóra. Jakab Elek könyvének [Jakab Elek: Kolozsvár története, I., 1870, Buda] első kötetében, a 452. oldalon a következőket találjuk:

A régi kápláni szobába nyugatról benyíló most befalazott ajtó felett is e felirat van: MEMENTÓ MEI DOMINE G. S. s góth számjeggyel írva 1477. Az ajtó béllete díszesen faragott pálcza mívet mutat, alakja lapos-loher-ívű. Alatt a konyha külső szögletén kőbe vésett nap-óra, az 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. szám a délelőtti, 1., 2., 3., 4., 5. a délutáni időt mutatja. A nap-órán még ez írás: A. D. 1481.

Ez azt jelenti, hogy Kolozsvár legrégebbi órája – amiről eddig tudunk – az egy napóra volt, éspedig a parókián. Az idézet szerint ez a napóra 1481-ben készült. Nem Erdély legrégebbi napórája, hiszen a kolozsmonostori templomon levő napóra 1449-ben, a vingárdi evangélikus templom napórája pedig 1461 körül készülhetett, amikor a templom is.

Ugyanezt a napórát megemlíti György Lajos is, könyvének 43 oldalán [dr. György Lajos: A kolozsvári Szent Mihály egyház, 1924, Cluj-Kolozsvár], amit az 1924. október 2–12. közötti harangszentelési ünnepség alkalmával adtak ki:

Ez volt célja a régi kápláni szobába nyugatról benyíló ajtó feletti felíratnak: MEMETO MEI DOMINE G. S. 1477. A konyha külső szögletén elhelyezett nap-órán: A. D. 1481. és a kapubejárat jobboldali falán elhelyezett emléktáblának.

Majd megmagyarázza, melyik kapuról is van szó:

Ma ez a kapubejárat üzlethelyiséggé van átalakítva, az emléktáblát üzleti szekrények fedik s ezért meg nem tekinthető, szövegét Jakab Elek leírása után adom: Kolozsvár Tört. I. k. 441. és Világosító rajzok 19.

György Lajos kideríti, hogy miért pontosan ebben az évben készülhetett a napóra (44 oldal):

A napórán lévő évszám Gergely plébános lemondásának évét jelzi. Ugyanis Mátyás király a plebánus és hivei között fenforgó viszályt, egyéniségét jellemző erélyes intézkedéssel akként oldotta meg, hogy Gergely plebánust hivataláról lemondatta. Valahányszor a napóra mutatójának árnyéka ez évszám mellett elhalad, az örök mulandósággal egyidejűleg mindannyiszor Schleynig Gergely emlékét is feleleveníti.

Ez a napóra ma már nincs meg, ugyanis a parókiát többször átépítették.

II. napóra. A napóra következő említése ugyancsak Jakab Elek munkájában, annak második kötetben található (576 és 577 oldalak), „árnyék-óra” néven:

A főtéri szentegyház tornyára a város a lakosok könyebbségeért árnyék órát készíttetvén: ez időben a külső óratáblát és mutatót kelet és nyugat felől újra festette, mutatóját megaranyoztatta. Ennek közelébe a fejedelem kőbe vésett nemzetségi és fejedelmi czímere is behelyezve díszesen kifestetett. [Jakab 1888, II: 576-7]

Ezt a napórát megemlíti Grandpierre Edit is könyvének 7. oldalán, éspedig magyarázatot is sugall a napóra készítésére: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodása idején (1613–1629) éppen ebben a templomban tette le esküjét.

Bethlen Gábor alatt a város a lakosság könnyebbségére napórát készíttetett. Mellé helyezték a falra a fejedelem díszesen festett címerét. [Grandpierre 1936: 7]

E mondatnál a szerző Jakab Elek munkájára hivatkozik, amelyből idézzük a megfelelő részt, az egyházi számadásokból:

1624. jul. 30. a németnek, hogy az árnyék órát megírja, adtak peche [máshelyt pecse] olajra a festékbe 5 p., mindenféle festékre 48 p., aug. 4. Molnár Jánosnak, hogy a mázsa-háznál [ez a torony közelében levő épület volt, itt mérték meg a 30-adi árukat, a városban minden méréshitelesítés itt történt], az árnyékóra körül az állást megcsinálta, 8 for. 10-n Molnár J. bevégezte az állást, melyen a manus körül való circulust írta a német, adtunk neki 50 pénzt. Aug. 13. a képiró németnek 1 font fekete ónot, 10 p. miniumot, indit, [tán indigó festék], pecse olajat, mind azt a festékbe. 19-n papirosra a németnek 20 p., 114 tikmont, kit a mészbe kevertek, a kivel a circulus körül való vakolást csinálta a kömives, 57 p. Ugyanaz nap lerontották a torony oldalán a manus körüli vakolatot s az nap a kőmives újra kezdette vakolni. 23-n vett a manus aranyozására 6 aranyot nyomó finom aranyat 3 forintjával 15 pénzzel; . [Jakab 1888, II: 577]

A szövegekből kiderül, hogy ez a napóra a tornyon volt. Szerencsére, abból az időszakból már van Kolozsvárt és a templomot ábrázoló rajz. A Van der Rye képen látható a templom tornya, amelyen fent egy kör alakú fekete óralap van. Milyen óra lehetett az?

Egy 1686-béli rajzon az óra két mutatója is sejlik

Grandpierre Edit is közli a rajzot, és szerinte az napóra:

A templom tövét eltakarják a környező épületek, csak hatalmas nyeregfedele és az északnyugati homlokzati torony látszik. Az utóbbi azóta elpusztult s csak erről a képről ismeretes. Négyszögletű homlokzati torony volt, négy fiatoronnyal, erkéllyel és napórával. [Grandpierre 1936: 4]

Ugyanezt Grandpierre megerősíti a 19. oldalon is:

Az 1617-ből származó rézmetszet szerint az egyház első tornya a homlokzati falból kiépített négyszögű torony volt, erkéllyel és a sarkain fiatornyocskákkal, nagy napórával, hasonló a medgyesi és a brassói plébánia templomok tornyához. [Grandpierre 1936:19]

És ugyanezt állítja Bálint István János, könyvének 139, oldalán [Bálint István János: Kolozsvár - Transylvania képes könyvek, Poligon Kiadó, 1989, Budapest], az említett rézkarc elemzésénél:

A rézkarcon a következő épületek azonosíthatók: a Szent Mihály templom az északnyugati tornyával (a napórát a toronyra 7-8 évvel később festették az egyházi számadáskönyv szerint). [Bálint 1989:139]

Furcsa, hogy a napóra nagyon magasan van (a torony legfelső részén), sosem szokták ilyen magasra tenni, inkább a torony közepére helyezik azért, hogy lentről könnyen le lehessen olvasni az árnyékmutató állását. Az erdélyi templomokon levő napórák legfeljebb a torony fele magasságánál találhatók (Alvinc, Csíkmenaság, Fiatfalva, Gyergyószentmiklós, Kászonaltíz, Kézdialmás, Lippa, Vajdakamarás, stb.). Furcsa az óra kör alakja is, hiszen a vertikális napórák általában félkör alakúak, ugyanis az árnyék csak a kör alsó részen vonul végig; habár, létezik néhány teljes kör alakú napóra is, általában esztétikai okokból (a 166 erdélyi napórából csak 12 ilyen, a következő településeken: Dipse, Újradna, Felsőszombatfalva, Szépmező, Bögöz, Szászfenes, Esztelnek, Resicabánya, Bözöd, Egrestő, Nagykend, Szenterzsébet). Furcsa továbbá a napóra fekete színe, ugyanis azt inkább fehérre szokták festeni, hogy a mutató árnyéka jól látszódjon az óralapon; de meglehet, hogy fehér volt, csak Georg Hoefnagel rajzolta feketére, hogy jobban látszódjon a rajzán. Viszont nagyon furcsa, hogy az általa rajzolt napóra a templom északi oldalán van, ugyanis az 1617-es rézmetszet észak-nyugat irányból készült [Bálint 1989: 139]. Az északi oldalra sohasem tesznek napórát, azt a déli oldalra teszik, hiszen egész nap kell süsse a Nap, hogy a mutatónak lehessen árnyéka.

Furcsa Bálintnak a zárójeles megjegyzése is, hiszen ha a napórát 7-8 évvel később festették, akkor hogyan került a rézkarcra? Erre két magyarázat lehetséges: a rézkarcon látható kerek óralap nem napóra, vagy, az mégis napóra, és 7-8 évvel később nem „festették”, csupán csak felújították a napórát, azt írja le az egyházi számadás Jakab könyvében az 577. oldalon.

{Tovább olvasható még 1040 szó.}
Úgy tűnik azonban, hogy a kérdést eldönti a 2014-ben Kolozsváron történt érdekes esemény, éspedig a város régi mechanikus órájának felújítása, amit többek között a Maszol és a Ziar de Cluj internetes hírportálok írnak le (a témával a Szabadság is vezető anyagban foglalkozott – szerk. megj.): Újra működésbe hozzák Kolozsvár legrégibb toronyóráját.
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
HŰHA ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A PSD bojkottálja a bizalmi szavazást
Kolozsvári Mátyás Napok zajlanak ...
Tőkés: Fontos az RMDSZ-szel való ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ