Miért támad a kutya?
Vissza

Miért támad a kutya?

Az utóbbi hónapokban gyakran lehetett olvasni a hazai és a magyar sajtóban kutyatámadásokról. Végkimenetelük általában súlyos, tragikus volt. A hírhajhász bulvársajtó nagy hűhót csinált az esetek kapcsán, de sajnos senki sem magyarázta meg a nézőknek, olvasóknak, miért történhettek meg az esetek. A kutyákat agresszívnek minősítették, és elaltatták. Mi okozhatta ezeket a támadásokat, és miért ennyire intenzívek ezek?

Egy kutya sem születik embervadásznak, embergyilkosnak. Azért szeretjük őket annyira, mert ragaszkodóak, szeretetre méltóak. Tudományosan bizonyított, hogy a kölyökkutyák, ha lehetőségük adódik rá, párhetesen már az embert részesítik előnyben fajtatársaikkal szemben, ha választaniuk kell. Jogosan merül fel ilyen esetben a kérdés, miért szakad el egyes ebekben a cérna.

A kutya környezete nagyon változatos lehet. Ebből eredendően a környezet sokféleképpen fokozhatja az erőszakosságot. A gazdik gyakran tudatukon kívül megerősítik kutyáik agresszív reagálását. Mi is okozhatja az erőszakos viselkedést?

Elsősorban a felügyelet hiánya. Sok kutya egyedül éli mindenapjait az udvarban szabadon vagy láncra kötve. Itt a kutya nyugodtan azt teheti, amit akar, és nem is tudnak róla a gazdái. Ugathatnak, moroghatnak, támadhatják a járókelőket, sétáló kutyákat következmények nélkül. Az, hogy a járókelők passzívak, a kutya sikerélménye, no, és a postás esetét mindenki ismeri. Ezután egyre agresszívebb lesz, azt fogja hinni, hogy viselkedése kényszeríti az embereket/kutyákat arra, hogy meneküljenek tőle. Ilyenkor megtanulja, hogy képes az idegeneket a területétől távol tartani, ha támadólag lép fel. Nem minden kutya őrzi komolyan a területet, de akadnak egyedek, akik erre voltak kitenyésztve, és ezek a kutyák komolyan veszik a feladatukat. Egy napon pedig valaki nem fog elmenni, hanem közelebb jön a kutya agresszív fellépése ellenére, és ilyenkor történnek a kellemetlen esetek.

A felügyelet hiánya arra tanítja meg a kutyát, hogy helytelenül járjon el az emberekkel szemben, vagyis támadjon, így helyettünk hoz meg egy nem mindig szerencsés döntést.

A rendszeresség hiánya nagyon fontos oka a kutya helytelen viselkedésének. Az emberek többsége nem ismeri fel, mennyire fontos határokat szabni a kutya viselkedésének. Ezek a határok segítik a kutyákat feldolgozni a különböző stresszhelyzeteket, frusztrációkat, amit az emberekkel való mindennapi együttélés okoz. A határoknak az a szerepük, hogy megtanítsák, hogy nem minden az övék, nem rohangálhat összevissza, ha a kedve tartja, néha nyugodtan kell ülni, ha fésülnek vagy oltanak, vagy akár takarítják a fülét, néha otthon kell maradni csendben egyedül és sorolhatnánk… mindez része kell hogy legyen a családi kutyaságnak. A rendszeresség hiánya kirobbanó és bizonytalan viselkedést eredményez, a biztonságérzet hiánya pedig agressziót.

A tudatlanság és a nem megfelelő kutyaviselkedési ismeret extrém eredményeket okozhat. A kutyák nagyon tiszta es kifejező kommunikációs rendszert használnak, ami a testbeszéd, cselekvések, hangjelzések komplex keveréke. Ha egy kutya vicsorogva ugat, biztos nem azért teszi, hogy játszani hívjon. Egy ilyen tiszta kommunikációnak, amely tudtunkra adja, hogy menjünk el, félreértése tragédiához is vezethet. A megfelelő kommunikáció kutyák es emberek között, valamint a kutya testbeszédének ismerete az egyik legfontosabb része annak, hogy az agressziót elkerüljük, továbbá a már meglévő erőszakos viselkedést kezelhetővé tegyük. Sajnos nagyon kevés ember érti meg a kutyákat, mint fajt, és inkább a saját értelmezési rendszerére alakítja át őket, vagyis emberesíti, ergo a kutyák viselkedését emberi szempontból vizsgálja. Ez a nézet nem tényekre alapszik, hanem feltételezésekre, aminek súlyos következményei lehetnek. Nem biztos, hogy a kutya többet nem harap meg, mert most bocsánatkérően megnyalja a sérült kezet. A kutya nem kicsi ember – ezt nem szabad elfelejteni.

Az ebeknek sajnos túl sok minden meg van engedve, túl sok helyzetben hozhatnak döntéseket anélkül, hogy a gazdi ezt mérlegelje. A nagy szabadság, amely a kutyáknak nevelés és a megfelelő viselkedésformák elsajátítása előtt meg van engedve, kellemetlen következményekkel járhat. Az irányíthatás hiánya teljesen elkerülendő. Egy kiskutya nevelése az első hat hónapban idő- és türelemigényes. Egy felnőtt kutya sokkal jobban alkalmazkodik, de az első hetek nagy türelmet igényelnek és IDŐT. A kutya nem számítógép, hogy gombnyomásra változzon vagy programozható legyen. Az időt arra kell használni, hogy határokat szabjunk meg, valamint szabályokat vezessünk be a megfelelő viselkedés eléréséért. A jó igazgatás arról szól, hogy előre tervezzünk, így tudjuk már mik az elvárásaink.

A kutya környezetét is ellenőrizni kell, az embereket, a kutyákat, a lehetőségeket. A gyerekek és sajnos a felnőttek nagy része nem veszi észre, vagy rosszul ítéli meg azt, amikor a kutyának elege van a stresszből. A különböző hergelések, sarokba szorítások, frusztrációk, aminek kiteszik a kutyát, védekező viselkedést válthat ki, vagy direkt és kirobbanó támadást. Gondoljunk csak bele, mi történik ha hetekig hergeli bottal a gyermek a kerítésnél a kutyát, és egyszer nyitva lesz a kapu…

A folytonos ugatás megengedése, pórázon való támadás büntetlenül maradása, és a környezet által való nevelés megtanítja a kutyát helytelenül viselkedni, és a gazdit figyelmen kívül hagyni. Az irányíthatóság arról szól, hogy megtanítsuk a kutyát, hogy mit várunk el tőle, és a döntéseket pedig mi kell meghozzuk.

A mozgás hiánya egy másik nagyon fontos agressziót kiváltó faktor. A kutyáknak, főleg a kölyköknek nagyon sok mozgásra és mentális stimulálásra van szükségük MINDEN NAP. Ennek a fontos ténynek az alábecsülése súlyos következményekkel járhat. Ha nem fárasztja le magát a kutya, akkor gyűl benne az energia, és ennek levezetése sokszor határtalan magatartást eredményez.

Összegezésként az erőszakos viselkedés elkerüléséért meg kell dolgozni. De vannak szabályok, amiket ha használnának az emberek, elkerülhetnék a baleseteket.

Ne jutalmazzuk az agresszívitást/frenetikus viselkedést. Ne büntessük agresszíven a támadó viselkedést, de következetesen lépjünk fel ellene. Ne hagyjuk a kutyát, hogy maga döntsön különböző helyzetekben. Szabjunk meg határokat, és ezeket kutyánkkal együtt tartsuk be. Ne feltételezzük felnőtt kutyánkról, hogy minden embert es kutyát imádni fog – ez nonszensz. Utolsónak, de nem utolsósorban: ne hagyjunk gyereket egyedül a legszelídebb kutyával sem.

Mindenkinek balesetmentes kutyázást és harmonikus kutya-gazda mindennapokat kívánok!

Dr. Dósa Gerő


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Az osztrák „trauma”
Reformátusoké lett a Gy. Szabó ...
Kós Károly és Bartha Miklós mellszobrot ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ