Mennének is, maradnának is az erdélyi magyar fiatalok
Vissza

Mennének is, maradnának is az erdélyi magyar fiatalok

Az erdélyi magyar fiatalok önazonosságát, jövőképét illető felmérések néhány érdekes eredményéről, valamint a fiataloknak a városokhoz való viszonyulásáról, a város életében való részvételüket befolyásoló tényezőkről tartott előadást Barna Gergő szociológus, és Farkas András, a PONT Csoport stratégiai igazgatója a február 22–23-án zajlott RMDSZ kongresszus pénteki napjának első felében.

A „MiértTED – 25 perc észosztás” címmel alatt zajló képzésen Barna Gergő néhány számottevő következtetését összegezte az erdélyi magyar fiatalokkal kapcsolatos korábbi kutatásoknak. „Ezek a mai fiatalok” című előadásának felvezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániában a közoktatásban 1990-től mostanáig mintegy negyven százalékkal csökkent a diákpopuláció, de a magyar diákok esetében ez az arány valamivel alacsonyabb, sőt az elemi oktatásban magyarul tanulók hányada emelkedett is. „ Tény, hogy Románia a demográfiai csőd szélén áll, de a magyarság, ha nem is nyeri meg úgymond a versenyt, nem veszíti el” – állapította meg Barna Gergő. Pozitívumként említette azt is, hogy a magyar fiatalok egyre nagyobb része szerez valamilyen oklevelet. Megjegyezte: ha van is még ebben a tekintetben elmaradás a románok arányához képest, jelenleg egy olyan trend közepén vagyunk, amely optimizmusra ad okot.

Egy 2008 januárjában végzett mennyiségi elemzés, illetve egy fiatal fókuszcsoportokat illető tavalyi kutatás eredményeit ismertetve a szociológus elmondta: arra a kérdésre, hogy milyen gondokkal szembesülnek az országban élő emberek, a fiatalok a gazdasági helyzetet, a kivándorlás jelölték meg legnagyobb problémákként, s hangsúlyosnak bizonyult az oktatási rendszerrel kapcsolatos fenntartásuk is. A politikai intézményekbe vetett bizalmuk a teljes lakosságénál alacsonyabb, kivételt képezett viszont ebben a tekintetben az Európai Unió.

Erdélyi magyaroknak tekintik magukat 

– Nem véletlenül, a demográfiai válság egyik legjelentősebb oka a kivándorlás: a 18–25 év közötti magyar fiataloknak jelentős aránya, mintegy fele gondolkodik azon, hogy valamilyen formában szerencsét próbáljon külföldön – ismertette a szociológus. A magyarok és románok között a migrációs szándék szempontjából nincs jelentős különbség, de az is megállapítható, hogy a magyar fiatalok sokkal inkább a rövid távú kivándorlásban érdekeltek – tette hozzá. Elmondta: tavaly tavasszal 17–27 év közötti fiatalokkal beszélgetve többek között arra kérdeztek rá, hogy miként határozzák meg önmagukat. A válaszokban megjelent a regionális – partiumi, sőt például az érmelléki, nagyváradi – identitás, és hangsúlyosan körvonalazódott az is, hogy a mai fiatalok jelentős arányban egyfajta összerdélyiségben gondolkodnak, s erdélyi magyarként határozzák meg magukat. Az erdélyiség fontos szerepe az elhatárolódás – etnikailag a románoktól, továbbá Románia déli és keleti területeitől, de az anyaországiaktól is – magyarázta a szociológus.

Maradnának, ha megfelelőek lennének a körülmények 

Azt illetően, hogy szerintük milyen irányba tart az ország, a fiatalok többnyire pesszimistáknak bizonyultak – legtöbbjük szerint várható javulás, de a végkimenetel kétséges. Bár legtöbben megfogalmazták azt a gondolatot, hogy a jövő alapvetően rajtuk múlik, a mérsékeltek szerint az ország fejlődése túl lassú, a pesszimisták pedig egy kivándorlás – elöregedés spirálban haladó gondolatmenettel rendelkeznek, s szerintük az erdélyi magyar közösség számára is vissza fognak a jövőben szorulni a kisebbségi érdekérvényesítés eszközei – fejtette ki a szociológus.

A fókuszcsoport résztvevőinek legnagyobb hányada azt mondta, itthon maradna, abban az esetben, ha a körülmények megfelelően alakulnának – emelte ki Barna Gergő. Az Erdélyben való megmaradás mellett szóló érvek között szerepelt az otthonosság érzése, a barátok, szülők, rokonok jelenléte, az a megfontolás, hogy itthon volna az ideális hely a családalapításra, gyereknevelésre, illetve voltak olyan fiatalok is a fókuszcsoportban, akik szerint Erdélyben is van elég lehetőség jövőjük kiépítéséhez – részletezte a szakember. Mint mondta, érdekesnek tartotta annak vizsgálatát is, hogy milyen vonzerőt látnak a fiatalok külföldi országokban –elsősorban az anyagiakat jelölték meg, de az itthon nem biztosított szakmai fejlődés, a tapasztalatszerzés is szerepelt a válaszokban, sőt hangsúlyosan megjelent a kalandvágy, a változatosság igénye is.

Fontosnak tartják az Európai Uniót

 Az Európai Uniót a fiatalok többnyire egységes közösségi együttműködésként, transznacionális szerződésként látják, fontosnak tartják a gazdasági és kulturális javak áramlását, úgy vélik, az Unió segítséget jelent a befektetések megvalósulásában, az ország felzárkóztatásában, standardokat biztosít Románia számára is – fejtette ki a szociológus. Mindezek mellett, az EU a biztonságot, a békét jelenti a fiataloknak, s azt gondolják, hogy az uniónak jelentős nyomásgyakorlási ereje azt illetően is, hogy a kisebbségi jogok ne csorbuljanak.

– Összegezve, az erdélyi magyar fiatalokban megvan a vágy arra, hogy itthon maradjanak, Erdélyben építsék ki egzisztenciájukat, de ennek megvalósulását a lehetőségek függvényében látják – mondta Barna Gergő.

Megérteni a városok „lelkét” 

A Boldogság és részvétel. Avagy a romániai városok és a fiatalok 2030-ban” című előadásában Farkas András érdekes kérdéseket vetett fel azt illetően, hogy mitől függhet az, hogy a fiatalok egy adott városban jól érezzék magukat, ott akarjanak maradni, sőt részt akarjanak annak életében. Milyen lehetett a Gyűrűk ura film hobbitjai által lakott Shire-ban az élet, és milyen lehet egy indiai nagyváros zsúfolt negyedében? – vetette fel a kérdést. „Látszólag, a Shire ingerszegény, de nagyon zöld, és nyugalmas, az indiai negyed pedig nyomorúságos, de korántsem ingerszegény” – összegezte a hallgatóság válaszait. „Mindkét esetben vannak alapvető benyomásaink, de mégsem általánosíthatunk: az ideális környezetnek tűnő Shire-ben is lehetnek boldogtalanok, de a nagyvárosi kültelken is élhetnek olyan emberek, akik számára valamilyen tényezők kompenzálhatják a nyomorúságos környezetet” - állapította meg a PONT Csoport stratégiai igazgatója. Úgy vélte, ha a városi létről gondolkodunk, akkor úgymond meg kell érteni azt, „mi a lelke” annak a városnak, vagyis mit éreznek belőle fontosnak az emberek; a pénzszerzés mellett ugyanis még számos tényező van, amelyért egy fiatal érdemesnek érezheti, hogy ott maradjon. Ezen tényezők között vannak a munkalehetőségek, az oktatási, pénzügyi, egészségügyi intézmények, a vállalkozások, a kultúrához való hozzáférés, a közlekedés, a biztonság, a zöldövezetek, játszóterek és sok más egyéb is. Egy 50 ezres város is fel tudja egyébként venni a versenyt az életszínvonal tekintetében olyan nagyvárosokkal, mint Kolozsvár, Brassó, Bukarest – vélte Farkas András. Elmondta: Bogota másodízben megválasztott polgármestere, és várostervező, Enrique Peñalosa szerint például úgy kellene elképzelni a városokat, hogy az a gyermekeket szolgálja… A városoknak mindenesetre újra kell gondolniuk a fiatalokkal való viszonyukat: „tapasztalatom az, hogy ha megtaláljuk a formáját, hogy a fiatalok a különböző kezdeményezésekbe bekapcsolódjanak, sokkal aktívabbnak bizonyulnak, mint a felnőttek” – hangsúlyozta. Hozzátette: „adok-kapok viszony kell létrejöjjön a város és a fiatalok között, és fontos, hogy kialakuljon bennük annak érzése, hogy sikeres, tevékeny életük lehet a városban.”


EZ ÉRDEKELHETI
BELPOL ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Borsodi L. László a Székelyföld ...
Tranzíciók – Ismét Székely ...
Kolozsvár-dialógusok 2.0 – ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ