Menedékszobát ajándékoz 10. születésnapján a telefonos szeretetszolgálat

Nem nagy pályázatok, hanem maga a közösség adja az anyagi hátteret

Menedékszobát ajándékoz 10. születésnapján a telefonos szeretetszolgálat
Tíz éve beszélgetnek péntekenként telefonon nehéz helyzetben levőkkel. Együtt énekelnek, sírnak, imádkoznak, és igen, olykor nevetnek is a hívókkal a 0264-565656-os számon. Kezdetben nemigen volt más kincsük, csak a lelkesedés, amiből mára hihetetlen dolgok születtek: többnapos tábor városi gyermekeknek, adventi szeretetvendégség százaknak, folyamatos segítség élelemmel, gyógyszerrel, ruházattal, és egy 43 személyes önkéntes csapat Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Az egykori Református Telefonos Szeretetszolgálat mára Solidaris néven kinőtte az egyházi keretet, és tizedik születésnapjukra ők azok, akik ajándékoznak a közösségnek: június 1-től menedékszoba nyílik Kolozsváron, ahol szállást biztosítanak a kórházi kezelésre ideutazóknak, hozzátartozóiknak. Máris szárba pattant egy új terv: lerakatot nyitni, ahol tárolni lehet az adományozóktól kapott tárgyakat, míg azok új gazdára találnak.

Három hónapja őrizgették a hullaházban annak az idős néninek a testét, aki összeesett az utcán. Egy patikus hívta fel a Telefonos Szeretetszolgálatot, aki látta az utcában érdeklődő rendőröket megpróbálva azonosítani az elhunytat. Ismerősén keresztül a patikus szert tett az elhunyt híváslistájára, ahol élete utolsó időszakában csak két szám szerepelt: a városházáé (ahol a sírhelyét próbálta intézni) és a telefonszolgálaté. Onnan kezdődően Horváth Anna akkori alpolgármester segítségével együtt további 5 hónapba telt, mire a temetésre sor kerülhetett – a hullaházban egy nap ára egyébként 50 lej.

Ezt a történetet is megosztotta a szerdai sajtóértekezleten Sajó Norbert, aki az egész szolgálatot még református teológiai hallgatóként megálmodta. Egy január elsején akadt olyan telefonáló, aki csak azért hívta őket, hogy emberi szót halljon, egyedül töltötte az ünnepeket. Máskor látássérült néni telefonált, mert a fia összeesett, a telefonszolgálatosok a mentővel egyszerre érkeztek a helyszínre, míg a mentősök a férfival foglalkoztak, addig ők a kétségbeesett nénit átkísérték a szomszédba. Az alkoholista férfi mindenét eladta, elitta, olyannyira, hogy nem volt ruhája, amiben eltemethessék, erről is a szeretetszolgálatosok gondoskodtak.

A legnagyobb kincs, amit adhatunk, az idő

Minden esetből ők maguk is tanulnak, olykor azt, milyen segítségre van szükség, máskor azt, mire kell felhívni a rászorulók figyelmét. Az egyedülállók, főleg ha idősek, nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak, előfordul, hogy aki hívja őket, már napok óta nem evett, ők vittek azonnal élelmet. Máskor gyógyszerre van szükség, de a telefonálónak nincs kihez fordulnia, esetleg nem kommunikál sem a szomszédaival, olykor harag miatt a családjuktól is elszigetelődnek, gyülekezetbe nem járnak, semmiféle közösséghez nem tartoznak, gyakorlatilag senki sem figyel rájuk – a telefonos szeretetszolgálatosok az ilyen helyzetek kockázatát is igyekeznek tudatosítani azokban, akik hozzájuk fordulnak.

– Két alapvető ismérve van a krízishelyzetben levő embernek: nagyon beszűkül, nem látja a kiutat, a megoldást, nincsenek lehetőségei, és nem egy hét múlva van szüksége segítségre, hanem aznap – szűrte le munkájuk egyik fontos tanulságát Sajó Norbert, aki az évek során feleségével, Enikővel együtt és külön-külön is rengeteg időt szánt erre a szolgálatra. Ráerősít Gorbai Attila kolozsvári vállalkozó, aki évek óta rendszeresen támogatja a szolgálatot: – A legnagyobb kincs, amit valakinek adhatunk, az idő – mondta, kiegészítve azzal, hogy barátként van jelen a sajtóértekezleten, nagy elismeréssel adózva annak, amit a szolgálaton belül sikerült létrehoznia a Sajó házaspárnak és csapatának. Úgy véli, bármely kisvállalkozás megbír havi 200 lejt, amennyit meglepetésére annak idején legelső találkozásukkor Sajó Norbert megjelölt. A szolgálatvezető szerint nem kell nagy összegeket igényelni, inkább kevesebbet kérnek, és elmennek több vállalkozóhoz – még akkor is, ha ez sokkal több önkéntes munkát jelent. Az évek során nagy pályázatokban nem volt részük, de Sajó Norbert szerint egy ilyen segítő szolgálatot fenn kell tudnia tartani annak a közösségnek, amelyben működik. A jelek szerint ez ragyogóan sikerült.

A segítség soha el nem fogy…

…parafrazálhatnám a közismert bibliai igét a szeretetről. Valóban ez látszik Sajó Norbert beszámolójából, aki ma is olyan lelkesedéssel és örömmel sorolja a megvalósításokat, mintha nem állna mögöttük irdatlan mennyiségű munka, olykor bizonyára csalódás és nehézség, hanem csak éppen ki kellett volna nyújtaniuk érte a kezüket: a segítő szándék segítő szándékot teremt a környezetben.

Balról jobbra: Oláh Emese alpolgármester, Sajó Enikő, Sajó Norbert, Gorbai Attila a sajtóértekezleten

Négy éven át zajló kenyérprogramjuk során kenyérre gyűjtöttek rászorulóknak, négy nap alatt 12,5 ezer lej gyűlt össze. Hasonló sikere volt a havi 10 lejes támogatást szorgalmazó kampányuknak, ahol főként kisnyugdíjasok adakoztak (alig 3 hónap alatt 165-en), és ha valaki kiesett, általában érkezett helyébe több új támogató. Így tudták törleszteni a marosvásárhelyi menedékszobának helyt adó ingatlanuk kétévnyi részletét, sőt 6000 lejjel túl is teljesítettek. Ehhez előzőleg persze arra is szükség volt, hogy Albert Attila vállalkozó felajánlja nekik: kölcsönadja az ingatlanvásárláshoz szükséges összeget, amit 15 éven belül törleszthetnek. Hasonló konstrukcióban, valamint további adományokkal és a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal 15 ezer lejes támogatásával kiegészítve sikerült megvásárolniuk a kolozsvári ingatlant, ahol június elsejétől megnyílik a négy fő befogadására alkalmas menedékszoba. Itt három éjszakát lehet ingyen eltölteni, de a további éjszakák ára csupán jelképes, 5 lej fejenként.

Sokan azok közül, akik igénybe vették a menedékszobát, ajánlották, hogy lakóhelyükön szállást adnának azoknak, akik egészségügyi gondok miatt odautaznának. Az ilyen lehetőségeket is összegyűjtené egy célirányosan létrehozandó honlap, lehetővé téve az online foglalást a menedékszobákra is, és tervezik egy alkalmazás elkészítését, amely egyszerűsítené a kapcsolattartást. Marosvásárhelyen a menedékszoba közelében működő két étterem ingyen ebéddel támogatja az elszállásoltakat, de a Continental szálló is fogadja a rászorulókat, ha a menedékszobában már nincs hely, a Richter patika pedig féláras kedvezményre feljogosító kártyát bocsátott a rendelkezésükre. Az ilyen jellegű támogatásra nagy szükség van, hiszen emberek alszanak az autókban a kórházak környékén, mutat rá Sajó Norbert hangsúlyozva, hogy a szociális szférában nem lehet konkurencia, minél több ilyen lehetőség szükséges.

Jótékonysági lerakatot terveznek

Az első gyermektáboruk inkább kirándulás volt, négy gyerekkel töltöttek fél napot Sztánán, aztán egyre bővült a tábor időtartama és a részt vevő 6–12 éves városi gyerekek száma. Az idei gyermektáboruk augusztusban lesz, a Maros megyei Szalárdon, ahol öt napig nyaralnak a gyerekekkel. – Most zajlik a támogatók keresése: a 40 gyermekhez 40 támogatót keresünk, 300 lejt könnyebben kifizetnek a segítő cégek is – mondja Sajó Norbert.

Legújabb tervük egy jótékonysági lerakat létrehozása, hiszen sokan segítenének használható állapotú bútorral, cipővel, kinőtt görkorcsolyával, játékokkal, háztartási gépekkel. Marosvásárhelyen keresgélnek 100-200 négyzetméteres alkalmas helyet, ott olcsóbbak az ingatlanok, és amikor majd az autópálya is elkészül, egy óra alatt elérhető lesz Kolozsvárról. E célra tartogatják a 10 ezer eurót, amit egy svájci alapítványtól kaptak, és egy további 10 ezer eurós forrásuk is van.

A telefonos szeretetszolgálat önkéntes csapatához bárki csatlakozhat, kellemes hangú, sok empátiával rendelkezőket várnak folyamatosan.

A szerző felvételei