Láttunk már ilyen pénzesős programokat, nem is egyet az elmúlt harminc évben. Ezekkel a megalomániás tervekkel a pártok rendszerint választási kampányokban szoktak előrukkolni. Most csak annyi a különbség, hogy a PNL nem választási programnak nevezi a dolgozatot, hanem válságkezelő stratégiaként próbálja eladni. Ludovic Orban kormánya és Klaus Iohannis elnök megpróbálják eljátszani azt, amire nem képesek. A járvány kezdetekor a kormány hozott egy pár azonnal alkalmazható válságkezelő intézkedést, amelyek jól jöttek a vállalkozóknak, a hiteleseknek és az alkalmazottaknak. A dolgozók nagy része nem maradt egyik napról a másikra állás nélkül, a vállalkozások többsége nem jutott csődbe és a hitelesek is átütemezhették törlesztőrészleteiket, sőt fel is függeszthették egy időre. Ez a mostani gazdasági terv már nem ilyen pragmatikus és konkrét, hanem egy átfogó felsorolást tartalmaz arról, hogy Romániában mennyi mindent kellene csinálni. Orban és Iohannis kénytelen eljátszani a nagy megmentő szerepét úgy, hogy erre egy lyukas garasuk sincs. Hiába állt volna elő a kormány valódi gazdaságélénkítő csomaggal, mert nem lett volna pénze annak alkalmazására. Ezzel magyarázható, hogy az elnök és a kormánya egy általánosságoktól hemzsegő tervvel álltak elő, hiszen ezt úgysem lehet számonkérni rajtuk.
A politikai erőknek nem az a feladatuk, hogy feltalálják a spanyolviaszt, ezért a PNL tervében is a már jól ismert regionális kórházak, 3 ezer kilométer autópálya (szerényebb változatban általában ezer kilométer szokott szerepelni), befektetési alap és más megannyi terv halmozása jelenik meg. Ha sima választási kampány lenne, senkinek nem tűnt volna fel ez a terv, mindenki úgy viszonyult volna hozzá, mint minden normális választási programhoz. A felháborító az, hogy a liberális kormány arról akar meggyőzni minket, hogy ez a program az uniós gazdasági újraindítási csomaghoz, vagy más országok gazdasági válságintézkedéseihez hasonlít. A liberálisok kénytelenek azt hazudni, hogy ez egy gazdasági mentőcsomag, holott egy megvalósításában ellenőrizhetetlen, vágyálmokat felsorakoztató választási programról van szó. Nem azért teszik, mert gonosz lenne ez a kormány, hanem lényegében beismerték - ha még nem lett volna mindenki számára világos -, hogy az államháztartás kiürült, az első válságkezelő intézkedéseken túl a kormány már semmivel nem tudja megsegíteni a versenyszférát, amelyet leginkább sújt a járvány okozta gazdasági leállás.
Mindenki konkrétumokra számított, de ezek hiányát a sok adat és terv halmozásával próbálják elfedni. Nagyszerű, hogy a kabinet 100 milliárd euró értékű beruházásokról vizionál, csak ez nem több, mint az éhes disznó makkal álmodik esete, vagy ha román közmondást kellene találni, akkor a visează la cai verzi pe pereți talál a leginkább. Nem csoda, hogy Iohannis az európai uniós pénzeket jelölte meg a Románia számára elérhető legfontosabb forrásnak, hiszen az államkassza üres, a költségvetés mozgástere nagyon szűk, a bevételek nagy többségét az állami bérek és a nyugdíjak kifizetése emészti fel, beruházásokra csak morzsák maradnak. Az államháztartásban már az is komoly egyensúlyhiányt okoz, ha 100 millió eurós kiadást vállalna fel a kormány valamilyen beruházásra, ilyen körülmények között viccesnek tűnik a 100 milliárd euró emlegetése. S ha hozzátesszük azt is, hogy Románia notóriusan rossz felhasználója az európai uniós pénzeknek, hiszen azokat sokszor nem tartós, a gazdaság számára hozzáadott értéket biztosító beruházásokra költik, ráadásul Románia elég sok pénzt Brüsszelben hagy, mivel képtelen lehívni a rendelkezésére bocsátott összegeket az uniós projektek menedzsmentje terén tapasztalható hiányosságok, rosszul megírt tervek és bürokrácia miatt, akkor teljes képet kapunk arról, hogy mennyire hamisak és álságosak az államelnöki és kormányzati tervek. A program amúgy sok értelmes és jó célt tartalmaz, viszont hidegrázással tölt el, hogy szerzői milyen lezserül, források megjelölése nélkül beszélnek eurómilliárdokról, és még kísérletet sem tesznek, hogy megjelöljék legalább hozzávetőlegesen, honnan teremtik elő az anyagiakat.
Ez az újabb választási program is egy a sok közül, amely számonkérhetetlen, hiszen nem tartalmaz határidőket, és tíz éves távlattal számol, amikor Iohannis és a liberálisai már rég nem lesznek hatalmon. Értjük, hogy választási kampány van, hogy az államkassza üres, hogy hamarosan megszorító intézkedéseket kell hoznia a kormánynak, amit egyelőre a kampány miatt el kell titkolni, de legalább őrizzék meg a tisztességet és ne próbáljanak megvezetni azzal, hogy ez a választási program valamiféle gazdasági mentőcsomag lenne. Romániában semmi nem az, aminek látszik – tartja az egyik meglehetősen találó mondás, így az ország újjáépítéséről szóló program sem az, aminek készítői megpróbálják eladni.
