Nagyszeben tehát nem az unió jövőjét hosszútávon meghatározó történelmi döntések helyszíne volt, az itt elfogadott szándéknyilatkozat, bár kétségtelenül jól hangzik, semmit sem old meg az unióra nehezedő súlyos problémákból – kommentálta az eseményeket Valentin Naumescu (contributors.ro) Az elemző szerint, ha más eredménye nem is volt a csúcstalálkozónak, annyi mindenképpen, hogy még jobban rávilágított az immár tizenkét éve EU-tag Románia visszásságaira, hiányosságaira.
Amelyek közül – tegyük hozzá - az egyik leglátványosabb a román politikai elit éretlensége. Az újabb elnöki mandátumért induló Iohannis államfőnek a nagyszebeni esemény píár szempontjából hatalmas lehetőség volt, ez a helyzeti előny vélhetően az őszi elnökválasztási kampány végéig kitart. Iohannis egyszemélyben testesítette meg a Hatalmat azon a büszkén kihúzott vörös szőnyegen, Viorica Dancila miniszterelnököt gyakorlatilag kizárta Nagyszebenből. Ez viszont kétélű fegyver. Ha ugyanis Iohannis nem úgy állítja be magát, mintha “egy, csak egy európai lenne talpon e vidéken”, akkor most sokan nem (csak) tőle várnánk a választ a kérdésre: hol vannak a Románia számára kézzelfogható erdemények, hiszen sem az Ellenőrzési és Együttműködési Mechanizmus (MCV) felfüggesztése, sem pedig Schengen ügyében nem sikerült áttörést elérni.
Az MCV-t még rá lehet kenni az Európában is a korrupció szinonimájaként számon tartott Szociáldemokrata Pártra (PSD) – amíg “ezek” vannak hatalmon, addig Brüsszel aligha mondhat le a monitorizálásról - de Schengent már nehezebben. Románia már 2o11-ben teljesítette a Schengen-térséghez való csatlakozás feltételeit, a felvételt mégis húzzák-halasztják. Azóta sok kormány lefolyt Bukarestben, nem lehet kimondottan a Dragneáék nyakába varrni a kudarcot. Közismert az is, a vétójoggal élő Hollandiának sem kimondottan a romániai jogállamiság és demokrácia deficitje miatt vannak kifogásai – merthogy épp lehetnének is - hanem kőkemény gazdasági érdekek húzódnak az ellenkezés háttérében. Európa első számú kikötője, Rotterdam számára konkurencia lenne a Schengen-tag Románia Konstancája. Ennek az áldatlan helyzetnek a megoldására – és ezt Iohannis is jól tudja – nem volt és nem lesz elég egy romániai kormányváltás, még talán egy új európai politikai csillagzat sem, ide már tényleg olyan szupererő kell, aminek birtokában elnökünk ország-világ előtt tetszeleg - egyelőre meglehetősen erdeménytelenül.
A Schengen-ügyet a PSD még azon melegében felemlegette Iohannis sikertelenségeként állítva be, aki viszont a holland álláspontra hivatkozva a szociáldemokratákra hárította a felelőséget. A témára ráerősített Basescu kapitány, kikötő-szakértő is, aki a holland képmutatást kérte számon, nyilatkozatával a románok kisebbrendűségi komplexusára hajtva. Basescu EP-mandátumra vágyik, a román népnek a nyugattal szemben érzett (nem feltétlenül alaptalan) frusztrációi pedig szerves része annak a beteges játéknak, amivé a választási kampányok olykor fajulnak.
Hogy a Schengen-kudarc akár még vissza is üthet, azt Iohannisék is érzik. Emil Hurezeanu berlini nagykövet, s mint ilyen elsőkézbeli információk tudója, még a csúcsot követő pillanatokban nyugtatásképpen bejelentette: majd júniusban lesz kedvező döntés Schengen-ügyben, de csak a román légteret illetően. Ugyanezt nyilatkozta tegnap Iohannis is.
Ez a féligmeddig-Schengen perspektívája, ami vagy bejön, vagy nem, talán stabilizálhatja az EU-intézményeibe vetett bizalom további csökkenését és ezzel szoros összefüggésben levő választási részvétel megtorpanását - a májusi EP-választásokig mindenképpen. Elképzelhető azonban, hogy az őszi elnökválasztásra fantáziadúsabb stratégiával kell Iohanniséknak előállniuk, hiszen a kampány szempontjából nagy potenciált magában rejtő EU-elnökségnek egy hónap múlva vége és a maximumra pörgetett PSD-ellenesség is kifulladhat a mozgósítási okokból rászervezett referendumon.
