Megjutalmazott népszámlálás

Megjutalmazott népszámlálás
Romániában a népszámláláson való részvétel állampolgári kötelesség, annak megtagadása akár a havi minimálbért is meghaladó pénzbírsággal jár. A tavalyról elmaradva, idén első alkalommal két szakaszos a cenzus.

Az önkitöltős időszakot követően a kérdezőbiztosok látogatására kell számítania annak, aki nem élt az önkitöltés lehetőségével, vagy eredménytelennek bizonyult az erőfeszítése. Két hónap állt a romániai lakhellyel rendelkező állampolgárok, családtagok rendelkezésére, hogy a – korántsem tökéletesen megszerkesztett –  kérdőív kérdéseire választ adjanak. A kitöltési szándékra vonatkozó eredmények nem túl bíztatóak, ötven százalékos arány alattiak még az élen járó erdélyi, székelyföldi megyékben is. Annak ellenére, hogy nemcsak rokonaik, ismerőseik, hanem számos kérdezőbiztos segítségére számíthattak azok, aki igényét érezték. Az önkitöltési szándékra vonatkozó adatokon túl valószínű, hogy magas a hibaszázalék, a helytelen vagy felületes válaszadás, a hiányzó és ellentmondásos adat. Miközben már az is értékelendő, hogy a megszámlálandó személy odaül a számítógépe elé, vagy segítséghez folyamodik. Pedig a több-kevesebb mint félórányi “munkáért” szabadnapot biztosítottak, nyereménysorsolásokat szerveztek. Akárcsak a koronavírus-elleni oltás esetén, amikor előfordult, hogy pénzjutalom járt annak, aki “rászánta magát”.

Az oltás elsősorban a saját egészségünket, valamint a környezetünkben levők biztonságát szolgálta, legfeljebb az utazás lehetőségét biztosította. Szánalmasnak tartom, hogy oda jutottunk, miszerint jutalmazni kellett azt, aki csupán saját érdekeit, no meg a közösség hasznát tartotta szem előtt. Vagy állampolgári kötelességének tett eleget, hogy megszámláltasson. Úgy tűnik, némiképpen eltorzult az egyéni jogok előtérbe helyezése, miközben a közösségi jogokról és a kötelességekről aligha esik szó. De hova vezet ez az út? Jézus megszületése idején a császár népszámlálásra vonatkozó rendelkezésének betartását mindenki saját magára nézve kötelességének tartotta. Úgy tűnik, mára részben választási lehetőséggé vált, hiszen jutalmazandó, ha ki-ki önmaga és önmagától megszámláltatik. A jog nyelvén fogalmazva ugyanis a 49-es sürgősségi rendelet értelmében szabadnap jár a népszámlálási kérdőív internetes kitöltéséért, “e módszer előnyben részesített használatának ösztönzéséért”.

Az oltás vállalásának, vagy újabban a népszámlálási kérdőív önkitöltésének jutalmazása egyre több területen precedenst teremthet, kedvezőtlen példaként szolgálhat. Legközelebb hasonló helyzetekben ugyanúgy elvárt lesz a jutalmazás, sőt már új esetekben is. A Z nemzedék és az utána következők számára egyre inkább azt üzeni, hogy a szülők, az iskola, a társadalom részéről megfogalmazódó elvárásoknak legfeljebb némi jutalom ellenében tegyenek eleget, hiszen joguk van azokat nem, vagy bizonyos feltételekkel teljesíteni. Talán oda jutunk majd, hogy a tanárok jutalmakat sorsolnak ki a pontos időben érkező, elvárt feladataiknak eleget tevő diákjaik körében? És erre a mentalitásra építjük a jövőt?

Ellentmondásosnak tartom hát, hogy mialatt mai világunkban a Z nemzedék tagjai naponta több órán át “csüngenek az interneten”, az Y nemzedék tagjai szabadnapot kapjanak egy félórai “népszámlálási böngészésért”. Hol az állampolgári kötelezettség, a nemzedéki szolidaritás, vagy a magától jövő lelkiismeret? És miután felteszem a költői kérdést, már előre elszomorítanak a bizonyára pontatlan adatbázisú és számos kedvezőtlen statisztikát felmutató romániai népszámlálás adatai. Előrelátható a mennyiségi változás: a népesség fogyása és a magántulajdonú lakások számának növekedése (már ha bevallották őket). Miközben a meg nem születetteket és a külföldre távozókat  semmilyen jutalommal sem lehet pótolni!

Borítókép: illusztráció